E két ese­mény oka és kö­vet­kez­mé­nye an­nak, hogy az Eu­ró­pai Unió leg­na­gyobb új tag­ál­la­má­ban egy­re na­gyobb az elé­ge­det­len­ség. Ha most tar­ta­nák a vá­lasz­tá­so­kat, azt min­den bi­zon­­nyal a jobb­kö­zép Pol­gá­ri Plat­form (PO) nyer­né meg, a má­so­dik he­lyen vi­szont a po­pu­lis­ta–de­ma­góg Ön­vé­de­lem (SO) fut­na be. El­in­dult vol­na a so­kat em­le­ge­tett var­sói gyors?
Ta­valy ta­vasz, va­gyis a PSL ki­lé­pé­se óta ki­sebb­sé­gi kor­má­nya van Len­gyel­or­szág­nak, pe­dig az or­szág előtt tor­nyo­su­ló fel­ada­tok erős vég­re­haj­tó ha­tal­mat igé­nyel­né­nek. Az egyik leg­na­gyobb ilyen prob­lé­ma a már évek óta szem­be­tű­nő­en ma­gas, 20% kö­rü­li mun­ka­nél­kü­li­ség, amely nagy­mér­ték­ben a fi­a­tal pá­lya­kez­dő­ket érin­ti. Bár a len­gyel gaz­da­ság már évek óta jó ered­ményt pro­du­kál – a GDP-nö­ve­ke­dés 2004 el­ső ne­gye­dé­ben 5,3%, az inf­lá­ció 1,7% volt –, ezt még nem si­ke­rült a tár­sa­da­lom szé­les ré­te­gei szá­má­ra ér­zé­kel­he­tő jó­lét­té ala­kí­ta­ni. Mi több, a Mil­ler-kor­mány­zat alatt az or­szá­got ha­tal­mas kor­rup­ci­ós bot­rá­nyok so­ro­za­ta ráz­ta meg. A leg­is­mer­tebb a film­pro­du­cer Lew Rywin ne­vé­hez kap­cso­ló­dik. A be­fo­lyá­sos kor­mány­kö­rök egy­sze­rű fu­tá­ra­ként aján­la­tott tett Adam Michniknek, a leg­na­gyobb len­gyel új­ság, a Gazeta Wyborcza fő­szer­kesz­tő­jé­nek, mi­sze­rint 17,5 mil­lió dol­lá­rért el le­het in­téz­ni a la­pot ki­adó Agora-birodalom szá­má­ra ked­ve­ző mé­dia­tör­vény el­fo­ga­dá­sát. Az ügy ki­vizs­gá­lá­sá­ra par­la­men­ti vizs­gá­ló­bi­zott­ság ala­kult, amely­nek mun­ká­ja nyo­mán még az egy­sze­rű ál­lam­pol­gár szá­má­ra is ki­de­rült: a kor­rup­ció a leg­ma­ga­sabb kö­rö­ket is el­ér­te, hi­szen meg­fe­le­lő ös­­szeg el­le­né­ben tör­vényt le­he­tett vá­sá­rol­ni. A ma­gát szo­ci­ál­de­mok­ra­tá­nak ne­ve­ző poszt­kom­mu­nis­ta ol­dal nem tu­dott meg­fe­le­lő re­cep­tet ta­lál­ni a nö­vek­vő tár­sa­dal­mi elé­ge­det­len­ség és sú­lyos­bo­dó po­li­ti­kai vál­ság or­vos­lá­sá­ra, s emi­att az SLD és a kor­mány nép­sze­rű­sé­gi mu­ta­tói hó­na­pok óta fo­lya­ma­to­san zu­han­tak. Oly­an­­nyi­ra, hogy Mil­ler kor­mány­fő bi­zal­mi in­de­xe az év ele­jé­re már el­ér­te az egy­szám­je­gyű ér­té­ket.
Az SLD szá­má­ra a meg­úju­lás le­he­tő­sé­ge a már­ci­u­si párt­kong­res­­szu­son adó­dott vol­na, de ér­de­mi vál­to­zás nem tör­tént, ha­csak nem szá­mít­juk an­nak azt, hogy Mil­ler le­mon­dott a párt­el­nö­ki tisz­té­ről. A párt­el­len­zék Marek Borowski al­só­há­zi el­nök ve­ze­té­sé­vel azon­ban új po­li­ti­kai for­má­ci­ót ala­pí­tott Len­gyel Szo­ci­ál­de­mok­rá­cia (SdPl) né­ven, amely a meg­tisz­tult bal­ol­dal le­té­te­mé­nye­sé­nek sze­ret­ne lát­sza­ni. Ez­zel csak an­­nyi a baj, hogy ugyan­ezen po­li­ti­ku­sok az SLD-ben még sze­met huny­tak a tár­sa­ik mu­tyi­zá­sa fe­lett – te­hát leg­fel­jebb a cé­gér vál­to­zott. Így el­mond­ha­tó, Len­gyel­or­szág az el­ső olyan ál­lam a tér­sé­günk­ben, ahol a ma­gát si­ke­re­sen át­men­tő poszt­kom­mu­nis­ta ol­dal szét­sza­kadt (az SLD a leg­fris­sebb köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok sze­rint már nem jut­na be a Szejm­be). Ezt már a so­kat pró­bált Mil­ler sem tud­ta ki­bír­ni, s má­jus 2-i ha­tál­­lyal le­mon­dott a kor­mány­fői tisz­té­ről. Mi­köz­ben a bal­ol­dal áp­ri­lis vé­gén a ki­sebb frak­ci­ók és füg­get­len kép­vi­se­lők se­gít­sé­gé­vel próbált új kor­mányt ala­kí­ta­ni, az el­len­zék elő­re­ho­zott vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tel. A len­gyel vá­lasz­tó pe­dig két­fé­le vá­laszt ad a ki­ala­kult hely­zet­re: vagy a kor­rup­ció­el­le­nes, li­be­rá­lis gaz­da­sá­gi prog­ra­mot ki­dol­go­zó, mér­sé­kelt jobb­ol­da­li Plat­form­ra fog vok­sol­ni (áp­ri­lis ele­jén a sza­va­za­tok 29–33% kap­ta vol­na), vagy a po­pu­lis­ta, EU-szkeptikus az Andrzej Lepper ve­zet­te egy­sze­mé­lyes Ön­vé­de­lem­re (21–25%). De ki is ez az úri­em­ber? Min­den­kép­pen ügyes po­li­ti­kus: ha kell, út­blo­ká­dot szer­vez, vagy kép­vi­se­lő­i­vel meg­száll­ja a par­la­men­ti pul­pi­tust, eset­leg Czestochowába za­rán­do­kol. A szo­ci­á­lis de­ma­gó­gia pe­dig nép­sze­rű a sze­gény és az EU-tól ret­te­gő vi­dé­ken, il­let­ve a le­csú­szott vá­ro­si ré­te­gek­ben; Lepper min­den al­kal­mat fel­hasz­nál, hogy ne­ki­men­jen az establishmentnek. Ez azon­ban nem aka­dá­lyoz­ta meg ab­ban, hogy a fon­to­sabb sza­va­zás­kor a bal­ol­da­li kor­mányt tá­mo­gas­sa. A fel­röp­pent saj­tó­hí­rek sze­rint Leppert még évek­kel ez­előtt az a Schil­ler In­té­zet fi­nan­szí­roz­ta és ké­pez­te ki, ame­lyet az orosz tit­kos­szol­gá­lat az eu­ró­pai szél­ső­jobb­ol­da­li pár­tok be­há­ló­zá­sá­ra ho­zott lét­re.
El­néz­ve az utób­bi két hó­nap tör­té­né­se­it, nem pa­nasz­kod­hat­nak ese­mény­te­len­ség­re a len­gyel po­li­to­ló­gu­sok és köz­vé­le­mény-ku­ta­tók, de az a kér­dés még min­dig meg­vá­la­szo­lat­lan, hogy mi­kor fog be­fe­je­ződ­ni Len­gyel­hon­ban a rend­szer­vál­tás fo­lya­ma­ta .