Bár a bra­zi­lok­nak is tet­szett a meccs öt­le­te, hi­szen rég­óta sze­ret­tek vol­na pon­tot ten­ni a „ma­gyar prob­lé­má­ra”, azért meg­kér­ték az áru­kat. A kért egy­mil­lió dol­lár el­le­né­re még­is le­het, hogy az MLSz anya­gi­lag is jól jött ki a fut­ball­ün­nep­ből: kis­sé fu­ra kö­rül­mé­nyek kö­zött meg­nyi­tot­ták a Pus­kás Sta­di­on fel­ső ka­ré­ját, a 44 ezer jegy el­fo­gyott az el­ső pénz­tár­na­pon, va­la­mint a mec­­cset több kon­ti­nen­sen is köz­ve­tí­tet­ték. A meccs előt­ti utol­só ma­gyar gól Es­ter­házy Már­ton jó­vol­tá­ból ke­rült a bra­zil há­ló­ba 1986. már­ci­us 16-án, a meccs 73. per­cé­ben. Igaz, ak­kor más volt a ma­gyar fo­ci alap­za­ja; a né­hány hó­nap­pal ké­sőb­bi me­xi­kói vébére tit­kos esé­lyes­ként men­tünk, ak­kor is, ha az irapuatói 6:0 lett a vé­ge. Az új szö­vet­sé­gi ka­pi­tány „mer­jünk na­gyot ál­mod­ni” ala­pon állt ki a vi­lág­baj­nok in­vi­tá­lá­sa mel­lett, és va­ló­sá­gos sport­dip­lo­má­ci­ai si­ker­ként köny­vel­het­jük el a mec­­cset.

Mi­ként Gordiuszban
Lothar Matthäus tu­laj­don­kép­pen nem meg­vál­toz­tat­ta, ha­nem új­ra­gon­dol­ta a ma­gyar vá­lo­ga­tot­tat. Év­ti­ze­dek óta nem volt ar­ra pél­da, hogy a má­sod­vo­nal­ból hív­tak a ke­ret­be já­té­kost, és az is rég for­dult elő, hogy vesz­tes hely­zet­ben, kamikáze-szemlélettel, egy­szer­re négy (!) csa­tár­ral tá­ma­dunk. Ez tör­tént feb­ru­ár­ban a ro­má­nok el­len; a hú­zás kö­vet­kez­té­ben ugyan kap­tunk még ket­tő gólt, de a (ne­künk) for­ra­dal­mi fel­fo­gás lé­nye­ge, mi­sze­rint mind­egy, hogy 1:0-ra vagy 8:0-ra ka­punk ki – lo­gi­kus­nak tű­nik. A fut­ball­szak­ma ve­ze­té­sé­ben és a saj­tó­ban az el­ső pil­la­nat­tól kezd­ve elő­for­dul­nak kri­ti­kus han­gok – az el­ső iga­zo­lá­sá­ra elég Mezey György Urbán Fló­ri­án­nak cím­zett, „Mit gon­dolsz vazze, te vagy a Mateusz?” fej­lé­cű hisz­ti­jét em­lí­te­ni, a má­so­dik­ra egy friss Index.hu-anyagot hoz­nék fel. A szer­ző azt ír­ja: ko­moly hát­rány, hogy 6 já­té­kos is al­só­há­zi csa­pat­ból ke­rült a ke­ret­be. A szer­ző el­fe­lej­ti, hogy az an­gol vá­lo­ga­tott fi­a­tal csa­tár­zse­ni­je a 15. he­lyen ál­ló Everton já­té­ko­sa, hogy a ta­va­szi idény egyik leg­jobb mu­ta­tó­já­val bí­ró Za­la­eger­szeg de­cem­ber­ben még az utol­só he­lyen állt, va­la­mint hogy a má­sod­vo­nal­be­li Bp. Hon­véd egy sor NBI-es csa­pa­tot ütött ki a ku­pá­ból. A ma­gyar baj­nok­ság – jú­li­u­sig – túl­sá­go­san sza­ka­szolt; egy csa­pat (és a já­té­ko­sok!) erős­sé­gét nem a he­lye­zés­ből le­het meg­ál­la­pí­ta­ni, saj­na. Szó­val tessünk már ne sír­ni, és ész­re­ven­ni, hogy egy ide­je min­den mec­­csün­kön van­nak biz­ta­tó, har­cos húszpercek, és mind­ez gya­kor­ló­meccse­ken, vál­to­zó ös­­sze­ál­lí­tás mel­lett.

A nagy meccs előtt
A meccs előt­ti va­sár­nap B-csapatunk a vb-nyolcaddöntős Ja­pán B-csapatával ját­szott, és nyert. Sze­ren­csé­sen, vi­tat­ha­tó bün­te­tő­vel, de egy ra­kás olyan já­té­kos­sal áll­tunk fel, akik előt­te so­se ját­szot­tak együtt. Két újonc is gólt szer­zett el­ső vá­lo­ga­tott meccsén! Na­gyon ér­ző­dik Fe­hér Mik­lós hi­á­nya (az úgy­mond elsőcsere-csatár poszt­já­ra ren­ge­teg pá­lyá­zó van, és egyik sem olyan jó, mint ő volt), rá­adá­sul épp az egyik leg­fon­to­sabb já­té­kos, Lisz­tes Krisz­ti­án le­sé­rült egy né­met baj­no­kin – fél év­re. Még min­dig a vé­del­münk a leg­gyen­gébb, és ezen saj­nos Matthäus sem tud vál­toz­tat­ni (iga­zá­ból a Gellei-féle eb-selejtező-csapat is a két sta­bil vé­dő, Urbán és Gye­pes sé­rü­lé­se után sze­re­pelt le). Matthäus va­ló­szí­nű­leg le­lép a vébé-selejtezők után. Vi­szont ami­ó­ta ki­ad­ta a jel­szót, hogy bár­ki be­ke­rül­het a vá­lo­ga­tott­ba, nem le­het nem ész­re­ven­ni, hogy egy sor 17-20 éves te­het­ség tűnt fel a ma­gyar me­zőny­ben – ren­ge­teg gól­lal! Csak nyer­he­tünk a bra­zi­lok el­len, még ha ki is ka­punk – na, így kel­tünk fel szer­dán.

Magyarbrazil 2004
Az ered­mény 1:4. És gyor­san te­gyük is zá­ró­jel­be. Á, de­hogy­is: nem az a szö­veg jön, hogy az ered­mény nem fon­tos, a bra­zi­lok el­len ez is szép. Egy for­má­ló­dó vá­lo­ga­tott­ról sok­kal töb­bet el­árul az edző­mér­kő­zés sta­tisz­ti­ká­ja, mint az ered­mény. Ak­kor lás­suk. Ko­moly hely­ze­tek szá­ma: azo­nos nagy­ság­rend. Szög­let­arány: egál. Les­hely­zet: azo­nos nagy­ság­rend. Lab­da­bir­tok­lás: nagy bra­zil fö­lény. És ami nem mér­he­tő, küz­dő­szel­lem 3 gó­los hát­rány­nál: iga­zán pél­dás. Csa­pat­ko­hé­zió: meg nem ér­té­si za­va­rok. Több­ség­ben az eré­nyek – ki gon­dol­ta vol­na ezt fél éve? Nem mél­ta­tom, hogy gólt rúg­tunk (rú­gott Torghelle Sán­dor), hi­szen ép­pen an­­nyi sze­ren­cse kel­lett hoz­zá, mint amen­­nyi kel­lett vol­na vagy há­rom ha­son­ló hely­zet­ben, és ugye, ha ezt se, ak­kor azt se. A ve­ret­len­ség­nek oda; fe­ne bán­ja. A lé­nyeg a nyúj­tott já­ték ké­pe, amel­­lyel a vi­lág­rang­lis­tán húsz-har­minc kö­zött len­ne he­lyünk. Két do­log még: a má­so­dik fél­idő ered­mé­nye (1:1) azért is ér­de­kes, mert úgy lett ered­mé­nye­sebb és szebb a já­té­kunk, hogy a pá­lyán lé­vő csa­pat át­lag­élet­ko­ra nem ér­te el a 24 évet. Az RTL élő sms-kérdésére, mi­sze­rint ki­ju­tunk-e a vébére, amel­lett emel­ke­dett 45%-ról 57-re az igen-sza­va­za­tok szá­ma, hogy a sza­va­zás ide­je alatt ép­pen csú­nyán (a 4:1 el­vi­leg ilyen­nek mi­nő­sül) ver­ték a vá­lo­ga­tot­tat. Na, ezért is mind­egy ez a négy-egy. Az, hogy Ve­re­bes szak­kom­men­tá­tor a 80. perc­nél ész­re­vet­te, hogy már csak tíz per­ce van kri­ti­zál­ni, ne za­var­jon sen­kit. Ezt a já­té­kot nem tud­ta vol­na más edző ki­csi­hol­ni eb­ből a ma­gyar me­zőny­ből, és passz.

Ma­gyar­or­szág – Bra­zí­lia 4:2
(vb-ne­gyed­dön­tő, 1954, Bern)
Gól­szer­zők: Ko­csis (2), Hideg-kuti, Lan­tos ill. Santos, Julinho
Ma­gyar­or­szág – Bra­zí­lia 3:1
(vb-cso­port­mér­kő­zés, 1966, Li­ver­pool) G.: Bene, Far­kas, Mé­szöly ill. Tostao
Bra­zí­lia – Ma­gyar­or­szág 0:0
(ba­rát­sá­gos, 1971, Rio de Ja­ne­i­ro)
Ma­gyar­or­szág – Bra­zí­lia 3:0
(ba­rát­sá­gos, 1986, Bu­da­pest)
G.: Détári, Ko­vács K., Es­ter­házy
Ma­gyar­or­szág – Bra­zí­lia 1:4
(Bu­da­pest, 2004. áp­ri­lis 28., ba­rát­sá­gos) Gó­lok: Torghelle ill. Kaká, Luis Fabiano (2), Ronaldinho

Gera Zol­tán (FTC)
So­kak sze­rint az egyet­len, itt­hon ját­szó, de kül­föld­ön is pi­ac­ké­pes fut­bal­lis­tánk. A csa­tá­rok mö­gött, irá­nyí­tó­ként ját­szik, ki­szá­mít­ha­tat­lan meg­ol­dá­sok­ra ké­pes. Vi­szony­lag fá­ra­dé­kony.

Szabics Im­re (Stutt­gart)
Futballjelenünk leg­na­gyobb re­mény­sé­ge – na­gyon szé­pen kezd­te a Bundesliga-szereplését, azon­ban az utób­bi hó­na­pok­ban csa­pa­tá­ban hát­tér­be szo­rult. A ka­pu előtt gyors, a vá­lo­ga­tott­ban rend­kí­vül gól­erős.

Lisz­tes Krisz­ti­án (Werder Bremen)
Irá­nyí­tó kö­zép­pá­lyás, va­ló­szí­nű­leg né­met baj­nok lesz az idény vé­gén. A bra­zi­lon nem ve­he­tett részt igen sú­lyos sé­rü­lé­se mi­att – va­ló­szí­nű­leg fél év ki­ha­gyás után, ős­­szel csat­la­koz­hat új­ra a ke­ret­hez.

Kenesei Krisz­ti­án (Gouan Pe­king)
A gól­ki­rály­ként Kí­ná­ba szer­ző­dött Kenesei évek óta a vá­lo­ga­tott sta­bil kez­dő­csa­tá­ra. A kí­nai ku­pa­dön­tő­ben két gólt rú­gott. Szög­le­tei, sza­bad­rú­gá­sai élet­ve­szé­lye­sek.

Böőr Zol­tán (Deb­re­cen)
Szél­vész­gyors bal­szél­ső, ko­moly ré­sze volt a Deb­re­cen nem­zet­kö­zi me­ne­te­lé­sé­ben. Sé­rü­lé­sek­kel baj­ló­dik, de az új sze­zont már tel­jes ér­té­kű csa­pat­tag­ként kezd­he­ti.

Bod­nár Lász­ló (Arszenal Ki­jev)
Jobb­ol­da­li kö­zép­pá­lyás. Éle­te leg­jobb já­té­kát nyújt­ja a Matthäus-válogatottban. Gyors, mo­ti­vált és alá­za­tos egy­szer­re, pon­to­san ível a ka­pu elé.

Huszti Sza­bolcs (Sop­ron)
A Fra­di, ta­lán té­ve­dés­ből fél sze­zon­ra köl­csön­ad­ta alig húsz­éves já­té­ko­sát a Sop­ron­nak, ahon­nan ő be­ját­szot­ta ma­gát a vá­lo­ga­tott­ba. El­ső mec­­csén mind­járt gólt rú­gott, gól­passzt adott és az egész me­zőny leg­jobb­ja volt.

Ju­hász Ro­land (MTK)
Mint ahogy Szabicsot an­nak ide­jén, a csa­tár­ként-vé­dő­ként is be­vet­he­tő, majd­nem két mé­ter ma­gas Ju­hászt is szin­te a nép kö­ve­tel­te be a vá­lo­ga­tott­ba. El­ső mec­­csén gól­lal mu­tat­ko­zott be.

Torghelle Sán­dor (MTK)
Nul­la ön­ura­lom­mal bí­ró, ag­resszív és gól­ve­szé­lyes csa­tár; pá­lyá­ra lé­pé­se két­esé­lyes: vagy gólt rúg, vagy ki­ál­lít­ják. A Matthäus-csapathoz vi­szont ta­lán épp az ilyen men­ta­li­tás passzol.