Csád ugyan­is fü­gét mu­ta­tott – és ez az af­ri­kai or­szág elég mes­­sze van Ro­má­ni­á­tól ah­hoz, hogy a szín­vi­tát csak a bé­kés úton le­hes­sen ren­dez­ni.
Mi­ről is van szó? Ha egy ol­csóbb po­én ked­vé­ért le­mon­da­nánk egy rész tör­té­ne­ti kor­rekt­ség­ről és em­pá­ti­á­ról, azt mon­da­nánk, hogy nincs itt más­ról szó, mint­hogy két fran­cia gyar­mat ci­va­ko­dik egy lájtos fran­cia­zász­ló-kop­pin­tá­son. Nos, hi­á­ba szól­nak is úgy né­mely (igen, a mi vi­har­vert MTI-nken is ke­resz­tül­ment!) for­rá­sok, hogy a ro­mán ál­lam szí­nei 1821 óta ezek, saj­na, egy­részt Ro­má­nia 1859 óta lé­te­zik, más­részt olyan ez a do­log, mint a webcím-bejegyzés. Csád einstandolta a há­rom alap­színt, még­hoz­zá ugyan­olyan ki­adás­ban, sor­rend­ben és fel­osz­tás­ban, mint ahogy azok a ro­mán zász­ló­ban sze­re­pel­nek. A ro­mán ha­gyo­mány sze­rint a há­rom szín a há­rom, 1919-ben egye­sült or­szág­részt je­len­ti, és ez a szim­bó­lum­rend­szer elég mé­lyen él a ro­mán köz­tu­dat­ban.
Hogy az ügy­ből mi­ért csak most lett ügy, az sem bo­nyo­lult. 1989-ig a kom­mu­nis­ta cí­mer sze­re­pelt a ro­mán zász­ló kö­ze­pén, az pe­dig az ENSZ előtt más zász­lót je­lent, az volt a hi­va­ta­los. Ta­lán em­lék­szünk még rá: a ka­rá­cso­nyi for­ra­da­lom kép­so­ra­i­ban ezer­szer lát­tuk a lyu­kas zász­lót ('56-asszociációk – mi még­se men­tünk pör­re). Nos, on­nan­tól ke­le­ti szom­szé­dunk tu­laj­don­kép­pen Csád szí­ne­it vi­sel­te büsz­kén, de men­­nyi­re büsz­kén; elég csak a kin­cses vá­ros­ra gon­dol­ni (kép­zel­jük el egy csá­di fe­ke­te tu­ris­ta meg­il­le­tő­dött arc­ki­fe­je­zés­ét a mi Má­tyás-szob­runk­nál, és az össz­kép pi­kan­té­ri­á­ját pró­bál­juk meg el­ma­gya­ráz­ni egy ame­ri­ka­i­nak).
Csád az el­múlt év­ti­zed­ben több­ször is kül­dött fi­nom han­gú sms-t Bu­ka­rest­be, hogy ugyan már nyis­sa­tok ki egy Vi­lág­at­laszt tesókáim, de Ro­má­ni­á­nak ugye nem pa­ran­csol sen­ki. Most vi­szont hi­va­ta­los sms ér­ke­zett az ENSZ-hez, és a vi­ta ered­mé­nye kön­­nyen be­lát­ha­tó. Ez a ro­mán zász­ló nem jog­sze­rű­en ro­mán zász­ló, ezt jo­gi hát­tér­tu­dás nél­kül is elég kön­­nyű meg­ál­la­pí­ta­ni.
Ro­má­nia, er­re van a leg­na­gyobb esély, úgy fog­ja meg­ol­da­ni a kér­dést, hogy je­len­le­gi cí­me­rét te­szi a zász­ló kö­ze­pé­re; az ügy te­hát nem ak­ko­ra ügy, mint amek­ko­rá­nak lát­szik. Nem kell ku­kát cse­rél­ni, új­ra­fes­te­ni a vil­lany­osz­lo­po­kat, nem lesz vi­lág­ra­szó­ló égés a do­log­ból. Csád nem lesz a go­nosz meg­tes­te­sí­tő­je a ro­mán nép­lé­lek­ben (sze­ren­csé­jé­re van er­re más nép), és a hi­va­ta­los új zász­ló be­jegy­zé­se is ész­re­vét­le­nül fog le­zaj­la­ni. Ez csak egy ap­ró ma­lőr – az ügy­ben el­já­ró ro­mán ve­ze­tés ta­lán még jól is jön ki a do­log­ból; le­fo­ga­dom, hogy úgy fog­ják tá­lal­ni, hogy a cí­mer mél­tó he­lyé­re ke­rül, stb.
An­­nyi­ban kí­nos csak­, hogy egy en­­nyi­re köd­be vésző múl­tú, fi­a­tal nem­zet­nek, amely két­ség­beeset­ten, év­ez­re­dek­re vis­­sza­me­nő­en ke­res­gé­li sa­ját gyö­ke­re­it, egy bár­mi­lyen fó­rum előtt va­la­mit megint vál­toz­tat­ni kell a szim­bó­lum­rend­sze­rén – nem elég, hogy egy idő­sebb ro­mán em­ber már vagy négy-öt ro­mán nem­ze­ti him­nuszt meg­is­mer­he­tett éle­té­ben, meg hogy a fris­sen el­múlt év­szá­zad­ban is több ro­mán nyelv­újí­tás zaj­lott le.
Te­hát sem­mi több, ez csak egy ba­ki, bár nem kell hoz­zá rossz­in­du­lat, hogy meg­ál­la­pít­suk: jel­zés­ér­té­kű ba­ki.