OFFLINE | puncs | kultúra
Herr Különös
A lépcsõ elõtt
(2004. szeptember)
Él­jen a nyár vé­gi po­zi­tív gon­dol­ko­dás, vá­lasz­tok most a nyak­ken­dős ol­dal­ról egy ma­gas han­gú mű­vészt, aki­nek le­me­zét szin­tén ala­csony áron kí­nál­ják.

A múlt hó­nap Barry White-ja ében­fe­ke­te volt, csak csa­lád­ne­vé­ben fe­hér: je­len né­met te­nor ne­vét a „kü­lö­nös” szó szí­nez­te át, de kö­zön­sé­ge „cso­dá­la­tos”-ra cse­rél­te ki. Így lett Fritz Wunderlichból egy­sze­rű­en wunderbar!
Tel­jes ér­té­kű szte­reó te­rem­hang fo­gad a CD-n: taps­ban tör ki a sok (vél­he­tő­en) salz­bur­gi sze­ren­csés, aki (vél­he­tő­en) a Kleines Festspielhausba je­gyet ve­re­ke­dett ma­gá­nak. ’65 nya­rán va­gyunk (ez az egy biz­tos, en­­nyit csak rá­nyom­tat­tak az Allegria ki­adó hat­­tyús ko­rong­tok­já­ra), épp ilyen­tájt, az ősz be­kö­szön­te előtt bo­rul vi­rág­ba a Fesz­ti­vál – ma is csak­úgy, mint negy­ven éve. (Delikát-érzés épp Salz­burg­ban el­bir­to­kol­ni e fel­vé­telt, de nyug­tat a tu­dat: oda­ha­za is kap­ha­tó, po­tom áron, ezer fo­rint kö­rül.)
A taps eköz­ben el, Hu­bert Giesen pe­dig a zon­go­rá­hoz ül, és mint­ha éte­ri, me­lo­di­kus szo­ná­ta-kö­zép­té­tel in­dul­na, fel­hang­zik Ludwig van Bee­tho­ven tán leg­szebb da­la, a csi­lin­ge­lő Adelaide. Mo­soly­gós, zö­re­jek nél­kü­li te­nor­ján szól Fritz: „Einsam wandelt dein Freund…” És az elő­ír­tak sze­rint ban­du­kol egye­dül, di­cső­í­ti bi­zon­­nyal gyö­nyö­rű sze­rel­mét. Blok­kos mű­sor ez: négy rö­vi­debb kö­ve­ti a re­kord­hos­­szú­sá­gú el­ső dalt. A csak­nem ne­gé­des Der Kuss a minifinálé, de a ki­vá­ló ka­ma­ra­éne­kes sármos, s nem nyá­las csó­kot ad.
Schu­bert-csok­rá­ban rit­ka, nagy lé­leg­ze­tű és sö­tét opuszok után új­ra ki­sza­ba­dul a hang, és azt te­szi, ami sa­ját­ja: vi­lág op­ti­mis­tá­ja mód­já­ra szár­nyal. Igaz, a zá­ró Der Musensohn goe­thei put­tó­já­nak mo­to­ri­kus­ság­tól bá­jos ga­lopp­ját az el­ka­pa­tott vi­lág­sztár Mo­zart-ope­ra­te­nor, bi­zo­nyos Wunderlich az­nap es­te szétdagasztja…
A kon­cert má­sik fe­le Robert Schu­mann leg­nép­sze­rűbb­je, a lá­to­má­sos, la­za szer­ke­ze­tű Hei­ne­-vá­lo­ga­tás­ra kom­po­nált Dichterliebe-ciklus. A köl­tő sze­rel­mét hi­bát­la­nul ad­ja a hí­res to­rok s ru­gal­mas pi­a­nis­tá­ja: al­kal­mi meg­ol­dá­sa­ik né­hány fi­nom aszinkronitása, pár el­iz­gult zon­go­ra­fu­tam vagy éne­ke­si akusz­ti­kus alul­in­to­ná­lás mint dí­szes tö­ké­let­len­ség jel­zi az iri­gyelt élő él­mény tö­ké­lyét. Két rá­adás is le­mez­re ke­rül, és az órán tú­li tisz­ta ide­jű prog­ram vé­gé­re még csak meg sem iz­zad a mű­vész: nem hom­lo­ka, csak hang­ja fény­lik Fritz Wunderlichnek! És ez biz­tos!
Ha tud­ná ak­kor, au­tog­ram­ké­rők gyű­rű­jé­ben, hogy egész esz­ten­dő se mú­lik, s meg­csúsz­va egy lép­cső te­te­jén szív­ro­ham­tól gyen­gült tes­te hol­tan zu­han majd a mélybe… Har­minc­hat se volt, az­óta el­telt még egy­szer annyi. Él­mény­kon­zerv­jei ma is ke­len­dők. Dal­est­le­me­ze után ez nicht so wunderlich.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”