A na­pok­ban Csil­lag Ist­ván mond­ta, hogy Ma­gyar­or­szág­nak pozicionálnia kell ma­gát Eu­ró­pa gaz­da­sá­gi tér­ké­pén, ki kell ta­lál­nia, mi­ben tud ki­emel­ked­ni és mi­lyen ké­pet sze­ret­ne mu­tat­ni ma­gá­ról. A ma­gunk ré­szé­ről nem túl gyak­ran ér­tünk egyet a Nagy Ki­lo­mé­ter­má­gus­sal, de je­len eset­ben iga­za van. Újabb, a gulyás-pálinka-Halászbástya há­rom­szög­ön tú­li te­rü­le­te­ken kell meg­vet­nünk a lá­bun­kat, hogy si­ke­res or­szág le­hes­sünk. Egy ide­je ugyan por­nó-nagy­ha­ta­lom­ként is em­le­get­nek min­ket (el­ső­sor­ban Kovi mes­ter ál­do­za­tos té­rí­tő te­vé­keny­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en), de er­re még­sem ala­poz­hat­juk imázsunkat a kö­vet­ke­ző száz év­ben.
Una­lo­mig is­mé­telt, de tény­leg jó pél­da Ír­or­szág uni­ós tör­té­ne­te: az ír sztepp és a füs­tös pubok, mint ha­gyo­má­nyos ar­cu­la­ti ele­mek mel­lett si­ke­re­sen tet­ték (fi­gye­lem, lo­ká­lis szi­tok­szó kö­vet­ke­zik!) országimázsuk ré­szé­vé a high-tech ipart és a szol­gál­ta­tó szek­tort. Ha­son­ló ered­mé­nye­ket az uni­ós for­rá­sok okos és nagy ha­tás­fo­kú ki­hasz­ná­lá­sá­val ér­he­tünk el, ami­nek alap­ve­tő fel­tét­elei a jól mű­kö­dő in­téz­mé­nyi hát­tér (en­nek meg­lét­ét il­le­tő­en, Ko­vács Lász­ló­val el­len­tét­ben, erő­sen szkep­ti­ku­sak va­gyunk), a kor­mány­za­ti szin­tű, át­fo­gó fej­lesz­té­si kon­cep­ció (nem, nem Eu­ró­pa-terv szin­tű ad hoc izé), va­la­mint a ver­seny- és a ci­vil szfé­ra kez­de­mé­nye­ző­kés­zsé­ge, be­fek­te­té­se­ket von­zó ere­de­ti öt­le­tei.
Ha mind­ez nem is fog egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra meg­va­ló­sul­ni, a csat­la­ko­zás né­hány po­zi­tív ho­za­dé­ká­ban ak­kor is re­mény­ked­he­tünk. Pél­dá­ul ab­ban, hogy azon be­fek­te­tők, akik­nek a sze­mé­ben ed­dig Ázsia, vagy leg­alább­is Bal­kán vol­tunk, má­jus­tól leg­alább Európa-Külsőként tar­ta­nak szá­mon min­ket, és en­nek meg­fe­le­lő­en szá­mol­nak Ma­gyar­or­szág­gal, mint be­fek­te­té­si cél­pont­tal.
„Eu­ró­pa nagy erő­for­rá­sa és áram­te­le­pe min­dig az itt élő né­pek ön­tu­da­tos, egy­más el­len és egy­más mel­lett foly­ta­tott ver­se­nyé­ből táp­lál­ko­zik majd. Eu­ró­pa, mely­nek la­ko­sai kö­zös nyel­vet be­szél­nek, mely­nek né­pei el­vesz­tet­ték tör­té­nel­mi ön­tu­da­tu­kat, né­pi becs­vá­gyu­kat, meg­szűn­ne Eu­ró­pa len­ni a szó­nak ab­ban az ér­tel­mé­ben, aho­gyan az volt, az utol­só há­rom­száz esz­ten­dő­ben, mi­kor va­ló­sá­go­san az em­be­ri aka­rat áram­te­le­pe volt az egész vi­lág szá­má­ra. Eu­ró­pa ere­je a sok­szí­nű­ség, az el­len­tét, a vi­ta, az em­lé­ke­zés, a bi­zo­nyí­tás és a kü­lön­bö­zés.” – mind­ezt Márai Sán­dor ve­tet­te pa­pír­ra 1942-ben. Eh­hez túl sok okos­sá­got mi sem tu­dunk hoz­zá­ten­ni, így csak an­­nyit fűz­nénk még a ma­gyar gaz­da­ság uni­ós ver­se­nyé­hez: haj­rá!