A tar­to­mány je­len­le­gi fa­ra­mu­ci jo­gi stá­tu­sza mes­­sze nem tük­rö­zi a re­a­li­tá­so­kat. A NA­TO lé­gi ak­ci­ó­ját utó­lag legitimizáló 1999. jú­ni­u­si 1244-es ENSZ Biz­ton­sá­gi Ta­ná­csi ha­tá­ro­zat a Ju­go­szláv Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság (és nem Szer­bia) ré­sze­ként de­fi­ni­ál­ta a tar­to­mányt, egy­ben a KFOR ál­tal biz­to­sí­tott nem­zet­kö­zi el­len­őr­zés alá he­lyez­te, ki­zár­va a belg­rá­di szö­vet­sé­gi szu­ve­re­ni­tás gya­kor­la­ti ér­vé­nye­sü­lé­sét. Bár a köz­igaz­ga­tást for­má­li­san az­óta a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség mű­köd­te­ti, a véd­nök­ség a gya­kor­lat­ban a ko­szo­vói al­bán ál­lam vá­lasz­tá­sok ál­tal is le­gi­ti­mált lét­re­jöt­tét je­len­tet­te. A már az 1999-es há­bo­rú előtt is mind­össze a la­kos­ság kb. 10%-át ki­te­vő s az­óta rész­ben el­me­ne­kült szerb­ség mos­tan­ra szin­te tel­jes egé­szé­ben a tar­to­mány egyéb­ként érc­bá­nyá­sza­ta mi­att stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú észa­ki csücs­ké­be szo­rult vis­­sza – ahol több­ség­ben ma­radt –, s a két et­ni­kai en­ti­tás gya­kor­la­ti­lag her­me­ti­ku­san el­vált egy­más­tól. (A mos­ta­ni za­var­gá­sok egyik szín­te­re, Kosovska Mitrovica, a tar­to­mány má­so­dik leg­na­gyobb vá­ro­sa, ép­pen e vo­na­lon fek­szik.) A két kö­zös­ség ál­lás­pont­ja a jö­vőt il­le­tő­en ki­bé­kít­he­tet­len: az al­bá­nok füg­get­len, egy­sé­ges – és ki­mon­dat­la­nul: a szer­bek­től meg­tisz­tí­tott – Ko­szo­vót akar­nak, a szer­bek pe­dig egy szer­ve­sen Szer­bi­á­hoz tar­to­zó, et­ni­kai ala­pon enklavizált/kantonizált tar­to­mányt. (A re­a­li­tá­sok ta­la­ján áll­va utol­já­ra Milosevics ál­mo­doz­ha­tott a két­mil­lió al­bán­tól meg­tisz­tí­tott Ko­szo­vó­ról, er­re a kí­sér­le­té­re azon­ban rá­ment a vágy tár­gya és ő ma­ga is.)

A re­a­li­tá­sok­hoz kö­ze­lí­tő, op­ti­má­lis meg­ol­dás ter­mé­sze­te­sen Ko­szo­vó füg­get­len­sé­ge len­ne a szerb­lak­ta te­rü­le­tek Szer­bi­á­nál ha­gyá­sá­val

Ez­zel szem­ben a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség mind a mai na­pig egy „sok­nem­ze­ti­sé­gű, de­mok­ra­ti­kus” Ko­szo­vó­ról vi­zi­o­nál, amely­nek lét­re­ho­zá­sa mind­azo­nál­tal nem­csak azért le­he­tet­len, mert mind­két kö­zös­ség el­uta­sít­ja a multikulti eme he­lyi vál­to­za­tát, ha­nem azért is, mert min­den to­váb­bi lé­pést meg­elő­ző­en elő­ször dön­tést kel­le­ne hoz­ni Ko­szo­vó ál­lam­jo­gi stá­tu­szá­ról. S mi­vel meg­ha­la­dott alap­el­vei („ha­tá­rok sért­he­tet­len­sé­ge”) fel­mon­dá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye­i­től va­ló fé­lel­me rab­ja­ként nem me­ri vál­lal­ni a re­a­li­tás – az el­sza­ka­dás – el­is­me­ré­sét, a szerb szu­ve­re­ni­tás pe­dig nyil­ván­va­ló­an anak­ro­nisz­ti­kus, Ko­szo­vó eu­fe­misz­ti­ku­san meg­fo­gal­ma­zott „vég­ső stá­tu­szá­ról” majd va­la­mi­kor a kö­dös jö­vő­ben szán­dé­ko­zik dön­te­ni. A cso­da­vá­rás „stra­té­gi­á­ja” ez: hát­ha meg­sze­re­tik, vagy leg­alább meg­szok­ják egy­mást az al­bá­nok és a szer­bek. Ezért ra­gasz­ko­dott a kül­föld a JSZK jog­utód­lá­sá­hoz, s kel­lett Mon­te­neg­ró vo­na­ko­dá­sa és sza­bo­tá­lá­sa el­le­né­re lét­re­hoz­ni há­rom­éves pró­ba­idő­re az egyéb­ként szin­te egy­ál­ta­lán nem mű­kö­dő Szer­bia-Mon­te­neg­ró ne­vű va­la­mit. (Enélkül az utol­só jo­gi fü­ge­fa­le­vél is le­hul­la­na Ko­szo­vó va­ló­di ho­va­tar­to­zá­sá­ról.)
Ezt a pro­jek­tet kezd­ték meg­un­ni az al­bá­nok, akik rá­adá­sul úgy lát­ták, hogy min­den­fé­le „úti­ter­vek­kel” meg „bi­za­lom­erő­sí­tő lé­pé­sek­kel” (pl. ener­ge­ti­kai rend­sze­rek hely­re­ál­lí­tá­sa és össze­kap­cso­lá­sa) vis­­sza akar­ják őket édes­get­ni Szer­bi­á­hoz. A nyil­ván­va­ló­an szer­ve­zett és ka­to­nás pon­tos­ság­gal le­bo­nyo­lí­tott már­ci­u­si al­bán et­ni­kai tisz­to­ga­tás ar­ra irá­nyult, hogy az észa­ki töm­bön kí­vül élő szerb szór­vá­nyo­kat fel­szá­mol­ja, s kész hely­ze­tet te­remt­ve gyen­gít­se a „multikulturális” Ko­szo­vó mel­let­ti ér­ve­ket. A re­a­li­tá­sok­hoz kö­ze­lí­tő, op­ti­má­lis meg­ol­dás ter­mé­sze­te­sen Ko­szo­vó füg­get­len­sé­ge len­ne, a má­ra éles­sé vált et­ni­kai vá­lasz­tó­vo­nal­tól észak­ra fek­vő szerb­lak­ta te­rü­le­tek Szer­bi­á­nál ha­gyá­sá­val.
Er­re azon­ban a há­rom sze­rep­lő kö­zül egy­elő­re egyik sincs fel­ké­szül­ve.