OFFLINE | téma |
Magyar haderőreform: nem vagyunk bátrak, csak vakok?
Magyarország biztonsága
(2004. április)
Ha poénkodni akar­nánk a ma­gyar ex­pe­dí­ci­ós had­erő kon­cep­ci­ó­ján, ak­kor azt mon­da­nánk: Bor­neó és Ce­le­besz, ma­gyar volt és ma­gyar lesz! De a téma komolysága megköveteli tőlünk is, hogy mellőzzük a kocsmaasztal mellett nagyiparban űzött birodalmi koncepció-szövögetést, ve­gyük hát kor­rekt­re a fi­gu­rát.

A je­len­le­gi had­erő­re­form­mal és a had­se­reg ál­la­po­tá­val kap­cso­lat­ban elöl­já­ró­ban le kell szö­gez­ni, hogy 1990 óta négy kor­mány alatt volt mos­to­ha­gyer­mek ez a te­rü­let, és in­kább ne fir­tas­suk, me­lyik mi­nisz­ter volt a leg­gyen­gébb: messze nem a mos­ta­ni.
A je­len­le­gi kor­mány, foly­tat­va a tíz­éves ha­gyo­mányt, 2002-ben új had­erő­re­form­ba kez­dett. En­nek köz­pon­ti ele­me a so­ro­zás meg­szün­te­té­se és a pro­fi had­erő lét­re­ho­zá­sa lett, meg­spé­kel­ve a ne­héz­erők, a pán­cé­lo­sok és az ön­já­ró tü­zér­ség ra­di­ká­lis le­épí­té­sé­vel. A „har­co­ló” ala­ku­la­to­kat te­kint­ve há­rom gé­pe­sí­tett lö­vész­dan­dár­ból a ter­vek sze­rint két ne­héz­esz­kö­ze­i­től meg­fosz­tott dan­dár ma­rad, ki­ke­rül a rend­szer­ből az ös­­szes (500) gya­log­sá­gi harc­jár­mű és ön­já­ró lö­veg (150), il­let­ve több mint 700 T-55-ös és T-72-es harc­ko­csi. Meg­szű­nik szá­mos lak­ta­nya, hát­tér­in­téz­mény, kö­zel a fe­lé­re csök­ken a Ka­to­nai Fel­de­rí­tő Hi­va­tal (a szom­szé­dos or­szá­gok­kal fog­lal­ko­zó rész­le­ge­ket épí­tik le leg­in­kább), és még foly­tat­hat­nánk. Ehe­lyett lesz egy 30.000 fős, gyor­sab­ban moz­gat­ha­tó, job­ban ki­kép­zett, mo­bi­labb had­se­reg, ami va­lós har­ci lét­szá­má­ban nem sok­kal ma­rad el a há­rom dan­dá­ros vál­to­zat­tól. Sok min­dent le­het er­re a kon­cep­ci­ó­ra mon­da­ni, de azt nem, hogy nem bá­tor. Túl­zot­tan is az. Po­zi­tí­vu­ma, hogy szá­mos fe­les­le­ges pénz­nye­lő szer­ve­zet meg­szű­nik, és ki­sebb határmenti konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­sé­re, bé­ke­fenn­tar­tás­ra jó­val al­kal­ma­sabb lesz előd­jé­nél. A meg­lé­vő mély­sé­gi fel­de­rí­tő ala­ku­la­tok ta­la­ján fel­ál­lí­tan­dó kü­lön­le­ges mű­ve­le­ti zász­ló­alj jó gon­do­lat, az egyéb­ként is ma­gas szín­vo­na­lú ma­gyar elit­egy­ség akár be­ke­rül­het­ne a vi­lág leg­jobb­jai kö­zé is. Az alap­anyag meg­van, nem kell sze­rény­ked­ni: jók a szol­no­ki­ak. Ha Ma­gyar­or­szág Bel­gi­um, Por­tu­gá­lia vagy Hol­lan­dia len­ne, sta­bil szom­széd­sá­gi kör­nye­zet­tel és je­len­tős egy­ko­ri gyar­mat­bi­ro­da­lom­mal, ahol ér­de­kelt­sé­gek és kö­te­le­zett­sé­gek tö­me­gé­vel ren­del­ke­zik, a je­len kon­cep­ci­ót mél­tán le­het­ne út­tö­rő­nek ne­vez­ni. De Ma­gyar­or­szág nem Eu­ró­pa sze­ren­csé­seb­bik fe­lén van, ha­nem a NA­TO és az EU pe­re­mén, a kon­ti­nens leg­in­sta­bi­labb tér­sé­gé­nek ha­tá­rán. Egy ilyen he­lyen bá­tor gon­do­lat a tar­ta­lék­kép­zés tel­jes fel­adá­sa (en­nek a te­re­pe le­het­ne a Nem­ze­ti Gár­da) és a szá­raz­föl­di erők pán­cé­los mag­já­nak szin­te tel­jes le­nul­lá­zá­sa. Ne fe­led­jük: az al­föl­dek urai má­ig a harc­ko­csik. Eh­hez ké­pest a ter­vek sze­rint pár tu­cat T-72-esünk ma­rad a 200-ból, a MiG 24-esek és a Gripenek pe­dig csak kor­lá­to­zot­tan lesz­nek al­kal­ma­sak harckocsielhárító fel­ada­tok­ra. Aki ezen a pon­ton a NATO-ra hi­vat­koz­na, ve­gyen gyor­san vis­­sza: a Wa­shing­to­ni Szer­ző­dés V. cik­ke­lye nem tar­tal­maz au­to­ma­ti­kus se­gít­ség­nyúj­tást, kü­lö­nö­sen nem NA­TO-ta­gok kö­zöt­ti konf­lik­tus ese­tén. A tör­té­ne­lem eb­ből a szem­pont­ból el­gon­dol­koz­ta­tó, jus­son csak eszünk­be Gö­rög­or­szág és Tö­rök­or­szág, akik kö­zött nem dúl a szö­vet­sé­ge­si sze­re­tet. Ne­künk is van egy olyan új szö­vet­sé­ge­sünk, aki­vel két vi­lág­há­bo­rú kez­de­tén vol­tunk egy tömb­ben, és ame­lyik az­tán mind­két al­ka­lom­mal meg­tá­mad­ta Ma­gyar­or­szá­got. De most gyor­san el­ha­tá­ro­ló­dom ma­gam­tól, és még mi­e­lőtt el­kez­de­ném, be­fe­je­zem az ár­tal­mas em­lé­ke­zést.

Lesz egy 30.000 fős, gyor­sab­ban moz­gat­ha­tó, job­ban ki­kép­zett, mo­bi­labb had­se­reg, ami va­lós har­ci lét­szá­má­ban nem sok­kal ma­rad el a há­rom dan­dá­ros vál­to­zat­tól

Néz­zük hát a múlt he­lyett a jö­vőt. Szom­szé­da­ink, bár je­len­tős csök­ken­té­se­ket haj­ta­nak vég­re, tar­tóz­kod­nak az en­­nyi­re ra­di­ká­lis lé­pé­sek­től. Auszt­ria nem­ré­gi­ben vá­sá­rolt 100 Leopard II-es ne­héz­pán­cé­lost, Hor­vát­or­szág sa­ját harc­ko­csi­já­nak fej­lesz­té­sén dol­go­zik, Szer­bia is fenn­tart­ja gé­pe­sí­tett erő­it. Lás­suk a NA­TO tag­ál­la­mo­kat: Szlo­vé­nia nem­rég mo­der­ni­zál­ta pán­cé­los erő­it, Po­zsony pe­dig egy önál­ló gé­pe­sí­tett dan­dárt, egy gyors­re­a­gá­lá­sú kön­­nyű dan­dárt, és egy ve­gyes tü­zér­ez­re­det ter­vez meg­tar­ta­ni, 52 harc­ko­csi­val, va­la­mi­vel ke­ve­sebb mint har­minc­ezer em­ber­rel. Ez nagy­já­ból ha­son­ló erőt je­lent, mint a jö­vő ma­gyar had­se­re­ge, ami te­kin­tet­be vé­ve, hogy Szlo­vá­kia fe­le ak­ko­ra la­kos­ság­gal és gaz­da­sá­gi erő­vel ren­del­ke­zik mint ha­zánk, jól ­mu­tat­ja a ma­gyar ter­vek ra­di­ká­lis vol­tát. Ro­má­nia irá­nyá­ban még job­ban el­tor­zul­nak az ará­nyok. Ke­le­ti szom­szé­dunk, bár je­len­tős nagy­sá­gú (egyéb­ként jó­részt hasz­nál­ha­tat­lan) ne­héz­fegy­ver­ze­tet épít le, rend­kí­vül nagy erő­ket meg is tart. A ro­mán had­se­reg kö­rül­be­lül száz­ezer fős lesz, több, fel­újí­tott harc­ko­csival, gya­log­sá­gi harc­jár­mű­vek­kel fel­sze­relt gé­pe­sí­tett lö­vész­dan­dár­ral, és ha­tal­mas lé­gi­erő­vel. Több mint száz MiG-21-es iz­ra­e­li elekt­ro­ni­ká­val és pre­cí­zi­ós csa­pás­mé­rő föl­di fegy­ver­zet­tel tör­té­nő kor­sze­rű­sí­té­se fe­je­ző­dött be nem­ré­gi­ben, ez nem le­be­csü­len­dő tel­je­sít­mény egy olyan or­szág­tól, amely­nek nem­ze­ti össz­ter­mé­ke ki­sebb, mint a ma­gyar. Hát, hogy fi­no­mak le­gyünk: a bal­ká­ni in­sta­bi­li­tás (el­ső­sor­ban a ko­szo­vói fej­le­mé­nyek­re gon­do­lunk), és a NA­TO ko­hé­zi­ó­já­nak ri­asz­tó meg­in­gá­sa te­kin­te­té­ben túl op­ti­mis­tá­nak tűn­nek a ma­gyar el­kép­ze­lé­sek. Ilyen he­lye­ken nem szo­kás tá­vo­li mis­­szi­ók­ra ké­szül­ni. Köz­vet­len szom­széd­sá­gunk­ban sen­ki nem is te­szi ezt. Per­sze is­mer­jük a ró­zsás gon­do­la­tot, hogy cse­ré­be éven­te több ezer ma­gyar ka­to­na kül­föld­re olyan tér­sé­gek­be te­le­pí­té­sé­ért, ame­lyek­hez Ma­gyar­or­szág­nak sem­mi kö­ze sin­csen (az ex­pe­dí­ci­ós kon­cep­ció csak er­ről szól­hat), ka­punk majd va­la­mi szé­pet. Aki ezt hi­szi, az tény­leg mert na­gyot ál­mod­ni. Két­ség­te­len: sze­ret­ni fog­nak min­ket a NATO-ban és leg­fő­kép­pen Wa­shing­ton­ban, de ezt alig­ha le­het fo­rin­to­sí­ta­ni. Az ira­ki ta­pasz­ta­lat meg­mu­tat­ta, hogy még olyan nagy kon­tin­gen­se­ket ki­ál­lí­tó or­szá­gok, mint Len­gyel­or­szág sem kap­nak meg­fe­le­lő el­len­té­te­le­zést az Egye­sült Ál­la­mok­tól. Var­só csa­ló­dot­tan fi­gye­li meg nem té­rü­lő nagy­be­ru­há­zá­sát, mert bi­zony nem kap­tak sem­mit a ko­moly üz­le­tek­ből, azo­kat mind ame­ri­kai cé­gek nyer­ték el. Je­len­le­gi for­má­já­ban te­hát a had­erő­re­form a bal­ol­dal biz­ton­ság­po­li­ti­ku­sa­i­ra jel­lem­ző kró­ni­kus ant­ro­po­ló­gi­ai op­ti­miz­mus meg­nyil­vá­nu­lá­sa. Azért, mert ne­künk nincs el­len­ség­ké­pünk, más­nak még le­het (van is), azért mert mi a konf­lik­tu­so­kat eu­ró­pai mó­don kí­ván­juk meg­ol­da­ni, ne fel­té­te­lez­zük, hogy má­sok is min­dig így gon­dol­koz­nak. Szá­mos po­zi­tív és elő­re­mu­ta­tó ele­me el­le­né­re te­hát a je­len­le­gi kon­cep­ció nem te­kint­he­tő ki­elé­gí­tő­nek az or­szág biz­ton­sá­ga szem­pont­já­ból. Megint olya­nok va­gyunk, mint az egy­sze­ri ro­ma lo­va, aki min­dig ne­ki­megy a fal­nak: nem va­kok, csak bát­rak. Vagy in­kább for­dít­va: nem bát­rak, csak va­kok.

- G.M. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”