A „ki tel­je­sí­ti job­ban a Kreml el­vá­rá­sa­it” ver­seny mel­lett mel­lé­ke­sen el­nök­je­löl­tek ver­se­nye is folyt Orosz­or­szág­ban már­ci­us 14-én. En­nek ered­mé­nye­kép­pen Vla­gyi­mir Putyin a sza­va­za­tok 71%-át el­nyer­ve ka­pott man­dá­tu­mot a kö­vet­ke­ző négy év­re is. Meg­vá­lasz­tá­sa jó­val a vá­lasz­tás előtt egy­ér­tel­mű volt, s csu­pán egyet­len do­log fe­nye­get­te a győ­zel­met: az ala­csony rész­vé­tel. A tör­vé­nyek ér­tel­mé­ben ugyan­is, ha a rész­vé­tel 50% alat­ti, ak­kor má­so­dik for­du­lót kell ren­dez­ni. Ezt a bla­mázst pe­dig a Kreml sze­ret­te vol­na el­ke­rül­ni. A vájtfülű he­lyi ve­ze­tők ér­tet­ték a cél­zást: aki jó pon­to­kat akart sze­rez­ni a köz­pont­nál, az ma­gas rész­vé­te­li arán­­nyal bi­zo­nyít­ha­tott.
An­nak, hogy Putyin ennyi­re biz­tos­ra ve­het­te a va­ló­ban sza­va­zók több­sé­gé­nek tá­mo­ga­tá­sát, szá­mos oka van. Egy­részt Orosz­or­szág­ban va­ló­ban tény­leg job­ban men­nek a dol­gok, mint négy év­vel ez­előtt. A Putyin-éra alatt a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés ös­­sze­sen 40%-os (!) volt, a bé­rek és nyug­dí­jak pe­dig rend­sze­re­sen ki­fi­ze­tés­re ke­rül­tek. Ez utób­bi je­len­tő­sé­gét ak­kor ért­het­jük meg, ha tud­juk, hogy a Jel­cin-kor­szak­ban az ál­lam rend­sze­re­sen több­ha­vi bér- és nyug­díj­hát­ra­lé­kot hal­mo­zott fel. Rá­adá­sul Putyin el­ér­te azt is, hogy a vi­lág új­ra ko­mo­lyan ve­gye Orosz­or­szá­got – éles kont­raszt­ban a jel­ci­ni évek­kel, ami­kor az oro­szok meg­íté­lé­se sze­rint Moszk­va a Nyu­gat já­ték­sze­re volt.
Más­részt Putyinnak nem volt ko­moly el­len­fe­le. Az orosz el­nök ugyan­is olyan nép­sze­rű­ség­nek ör­vend (sta­bil 70%-os tet­szé­si in­dex), hogy több párt vissza­ri­adt at­tól, hogy ko­moly je­löl­tet te­gyen ki a vár­ha­tó ka­taszt­ro­fá­lis ve­re­ség­nek. Ez tör­tént a ko­ráb­bi orosz­or­szá­gi el­nök­vá­lasz­tá­so­kon jól sze­rep­lő Kom­mu­nis­ta Párt és a Vla­gyi­mir Zsirinovszkij ve­zet­te Li­be­rá­lis De­mok­ra­ta Párt ese­té­ben is. A li­be­rá­lis el­len­zék szét­esett, és a köz­is­mer­ten li­be­rá­lis Iri­na Hakamadát még sa­ját párt­ja sem tá­mo­gat­ta.
Har­mad­részt Putyin az el­múlt négy év­ben min­dent meg­tett azért, hogy meg­ér­tes­se az orosz vá­lasz­tók­kal, hogy ő sok­kal in­kább a de­mok­rá­ci­á­val já­ró cívódások fe­lett ál­ló apa-fi­gu­ra (atyus­ka), sem­mint párt­po­li­ti­kus. Jó pél­da volt er­re, ahogy ta­valy Putyin élő te­le­ví­zi­ós adás­ban te­rem­tet­te le az ál­ta­la ki­ne­ve­zett és az ő uta­sí­tá­sa­it vég­re­haj­tó mi­nisz­te­re­it, ami­ért azok nem tesz­nek ele­get az em­be­rek jó­lé­té­ért. A mi­nisz­te­rek per­sze meg­rótt gyer­me­kek­hez il­lő­en le­haj­tott fej­jel hall­gat­ták a dör­ge­del­me­ket. Ezek után az sem meg­le­pő, hogy Putyin az el­nök­vá­lasz­tás előtt nem kampányolt és nem volt haj­lan­dó résztvenni az el­nök­je­löl­tek vi­tá­já­ban sem.
Az orosz em­be­rek je­len­tős ré­sze ve­vő a putyini mo­dell­re. Az el­nök­vá­lasz­tás előt­ti idő­ben a Kreml he­ten­te 11.000 le­ve­let ka­pott Putyinhoz in­té­zett ké­ré­sek­kel. Akadt köz­tük olyan, ahol szü­lők lá­nyuk szá­má­ra szo­bát kér­tek egy mun­kás­szál­lá­son, be­avat­va az el­nö­köt lá­nyuk éle­té­nek olyan rész­le­te­i­be, mint a lány vi­szo­nya anyó­sá­val (na­gyon-na­gyon rossz, és min­den­ről az anyós te­het). Egy má­sik le­vél­író szem­be­sí­tet­te Putyint az­zal, hogy men­­nyi­be ke­rül egy tisz­tes­sé­ges te­me­tés Orosz­or­szág­ban és az örö­kö­sö­dé­si tör­vé­nyek­kel, amelyek nem te­szik le­he­tő­vé a csa­lád szá­má­ra, hogy az el­hunyt bank­szám­lá­ján lé­vő pénz­hez hat hó­nap­pal a ha­lál­eset után hoz­zá­jus­sa­nak.
Az el­nö­ki kam­pány fel­tű­nő­en biz­tos­ra pró­bált men­ni. Szá­mos orosz és kül­föl­di meg­fi­gye­lő meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a mé­dia arány­ta­la­nul több fi­gyel­met szen­telt Putyinnak, mint a töb­bi je­lölt­nek együtt­vé­ve. Putyin csa­pa­ta ki­hasz­nál­ta az ál­lam­ap­pa­rá­tus kont­roll­já­ból ere­dő egyéb le­he­tő­sé­ge­ket is. Így pél­dá­ul Szergej Glazjev el­nök­je­lölt több­ször szem­be­sült az­zal, hogy az ál­ta­la kam­pány­be­széd cél­já­ra ki­bé­relt te­rem­be nem en­ged­ték be, vagy más al­ka­lom­mal el­ment az áram a kam­pány­be­szé­de alatt.
Az ál­lam­ap­pa­rá­tus he­lyi ve­ze­tői pe­dig gon­dos­kod­tak ar­ról, hogy a rész­vé­te­li arány se le­gyen ki­té­ve a vá­lasz­tók sze­szé­lyé­nek. Egy vá­lasz­tó­kör­zet­ben pél­dá­ul 10%-os en­ged­ményt ka­pott a sza­va­zó­hely­ség mel­let­ti zöld­sé­ges­nél min­den sza­va­za­tát le­adó ál­lam­pol­gár. Egy kór­ház meg­ta­gad­ta azon be­te­gek fel­vé­tel­ét, akik nem kér­ték ki azt az en­ge­délyt, amely le­he­tő­vé tet­te sza­va­za­tuk más­hol tör­té­nő le­adá­sát. Jakutyiában pe­dig min­den vok­so­ló 500 ru­bel (kb. 3500 Ft) ér­té­kű ku­pont ka­pott, amit bár­mely köz­üze­mi szám­lá­já­nak tör­lesz­té­sé­re fel­hasz­nál­ha­tott.
A „ki tel­je­sí­ti job­ban a Kreml el­vá­rá­sa­it” ver­seny­ben ér­de­kes mó­don az au­tok­ra­ti­kus kor­mány­zá­si stí­lu­sú ve­ze­tő­vel ren­del­ke­ző kör­ze­tek tel­je­sí­tet­tek job­ban. Míg Szent­pé­ter­vá­ron (Putyin szü­lő­vá­ro­sá­ban) a rész­vé­tel mind­ös­­sze 54%-os volt és Moszk­vá­ban sem sok­kal több (57%), ad­dig a már em­lí­tett Csecsenföldön 90%, a szom­szé­dos Dagesztánban (ahol gya­kor­la­ti­lag ki­rob­bant a je­len­le­gi cse­csen há­bo­rú) pe­dig 79%. Ha­son­ló a szó­rás a Putyin mel­let­ti sza­va­za­tok te­kin­te­té­ben is. Míg a péterváriak 74%-a sza­va­zott vá­ro­suk szü­löt­té­re, ad­dig a moszk­va­i­ak 69%-a tet­te le vok­sát Putyin mel­lett. Ez­zel szem­ben az orosz tan­kok ál­tal por­rá és ha­mu­vá lőtt Csecsenföldön 92% (!) ad­ta le vok­sát Putyinra, Dagesztánban pe­dig 95%. De­mok­rá­cia orosz mód­ra.