Új fejezet a reklámtörténetben
Végkiárusítás (2004. április) Annak idején, amikor minden kezdő közgazdásznak Palotás János volt a példaképe és a mobilokat még táskában hordták, de már megindult a végeérhetetlen kampányhadjáratuk, egy hosszúra nyúlt TV-s reklámblokk végén a nagymamám felém fordult, és csodálkozva megkérdezte: „Mondd már meg nekem fiacskám, mi az istenangyala az a Pannon GSM?” Azóta kiderült. De az is, hogy a magyar néplélek jobban szereti a tömör, célzott reklámokat. Erre már a multik is rájöttek, ezért aztán óriás csirkecombok, csomag retkek, paradicsomok, vagy éppen műanyag homokozó készletek integetnek ránk a plakátokról egy-egy árcédula és egy áruháznév kíséretében. De a hazai kereskedők is tanultak valamit nyugati kollégáiktól. A totális kampányt és az óriás betűméretet. Ennek köszönhető a várost kb. két éve elárasztó „Végkiárusítás” feliratú félfamentes reklámkampány, amelyet celluxos hórukk emberek városszerte kiragasztanak. Nem kímélve falakat, aluljáró oszlopokat, buszmegállókat, konténereket, fákat, táblákat. Mindegy, hogy függőleges vagy vízszintes. Sőt, a cellux nyújtotta lehetőségeket kihasználva a legújabb találmány a két fa, vagy oszlop közé kifeszített úgynevezett függöny reklám. Ez a maga nemében páratlan kivitelezés, amely jelentősen emeli fővárosunk balkáni jellegét, egyedisége és otrombasága mindenképpen szót érdemel. Hiszen olyan új hirdetőfelületről van szó, amely méltán kavarhatja fel a hazai reklámipar állóvízét. Gondterhelten mehetnek be reggel raportra a főnőkhöz a több iskolát kiváló eredménnyel abszolvált marketingesek. És törhetik a fejüket a „Hát ez eddig mért nem jutott az eszetekbe, fiúk?” kérdést meghallva. Akkor aztán majd kevés lesz azt mondani, hogy kérem mi a forgóplakátokban meg az óriáskivetítőkben gondolkoztunk. Tévedés. Az utcai reklámháború történetében, néhány élelmes ragasztóember – sejthetően kereskedői utasításra – új fejezetet nyitott. Hiszen ezt a harcot már nem házról házra, óriásplakátról óriásplakátra vívják, hanem fától fáig, oszloptól oszlopig. Ez az ötlet szó szerint új teret nyit! Hálók, zászlók és függönyök fogják spanyolfalként elválasztani a gyalogosokat az egyébként úgyis utált autósoktól. És akkor majd fővárosunk dolgozó népe, mint megannyi Grétsy László megáll majd egy szóra: „Hohó benne vagyunk a reklámban!” Demszky és közterületes csapata pedig elégedetten könyvelheti el, hogy ismét kicsit színesebb lett ez a város. No de térjünk vissza az ötletgazdákhoz. A reklámszakma Robin Hoodjához! Mert hiszen ezt a mesterien kivitelezett kampányt a hirdetett boltok közelében még kevésbé jól fizetett szórólaposok erősíthetik bennünk az elhatározást, ide be kell menni! Hiszen: „Végkiárusítás! Végkiárusítás! Végkiárusítás!” „80%-os leértékelés! 80%-os leértékelés! 80%-os leértékelés!” Mint valami világvége szekta 8. jövendölését végre komolyan vevő kereskedő utolsó jótékonysági akciójáról lenne szó, aki csak azért nem adja ingyen a márkás sportcipőket és pulóvereket, mert szeretné elkerülni a verekedésbe forduló tömegjelenetek a sokat látott szatócsboltja előtt. Vagy reménykedve gondolhatunk arra, hogy hátha ránk mosolyog a szerencse és egy állami vállalat privatizációja miatt felhalmozódott felesleges raktárkészleteket végre olcsó pénzen megvehetjük. De mégsem ez a rejtély kulcsa. Ez a házi-barkács, soha véget nem érő reklámhadjárat másról szól. Még több kínait a magyarnak! Bedőlve a reklámnak, felkeresve az egyik lerakatot, egy önkormányzattól bérelt galériás helyiségre leltünk, ahol nyoma sem volt az utolsó ítéletnek vagy éppen felszámolásnak. Igazából csak a kínai piac kínálata költözött a belvárosba egy élelmes kereskedőnek hála. Keménytalpú sportcipő, varrás mentén szakadó tréningruha, pufidzseki meg női top. Megállapítható tehát, hogy a választék abszolút mértékben konvergál a józsefvárosi piacéhoz. Így aztán igazából semmi különös, reklám az egész mondhatnánk, csak a hely más, meg úgy tűnt, az eladó csajoknál széria-felszerelés a szilikonmell és a seggtetkó. De hát hol nem manapság? Hiszen itt a végkiárusítás.
|