Hal és háló (2004. április) „Hiszen a rájuk most gumibotozó rendőrökkel, katonákkal támadó állam voltaképpen a rendszerváltás óta folyamatos jogsértésben van velük szemben. Sértik, de inkább lábbal tiporják alapvető politikai, polgári, szociális és gazdasági jogaikat. Mert az olyan településeken, ahol 80 és 100 százalékos munkanélküliség van, ott brutálisan aktív diszkrimináció folyik, államilag tűrt – és most nagyon finoman fogalmaztunk, helyesebben: rendszerből fakadó – cigányüldözés. Ott nincsenek meg az élethez való alapjog minimális feltételei sem. Egyébiránt ez az állapot pusztán annyiban különbözik a magyarországitól, hogy itt még nem csökkentették a felére, a hideg vízre való alá a szociális segélyeket.” (Kordult egyet a világ, A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke, 2004. március 4.) A szlovákiai roma tüntetés-éhséglázadás-fosztogatás (kinek-kinek vérmérséklete szerint) jobban megérintette a Magyar Narancs szerkesztőit, mint általában a felvidéki magyarság ügyei (utóbbiak kapcsán rendszerint csak egy-egy magyarigazolvány- vagy MKP-sározó megnyilvánulásra futja a lap szellemi muníciójából). Az történt, hogy a szlovák kormány a munkanélküli és szociális segélyek egy részének kifizetését közmunkához kötötte – a Narancs szerint ez nem más, mint cigányüldözés és az EU-csatlakozást követően a romák perelhetik majd az államot, mert az mégsem járja, hogy nem szavatolja létbiztonságukat. Már önmagában is pikáns, hogy a máskor oly’ piacpárti Narancs az államtól várná el a rossz szociális helyzetűek (így a cigányság egy jelentős részének) eltartását. Tovább árnyalja a helyzetet a szlovákiai történések néhány epizódja: az „éhező tömegek” sok boltból csak az élvezeti cikkeket (italok, cigaretta, kávé, csokoládé) vitték el, a cukrot és a lisztet szétszórták a földön és akadt üzlet, amelyiket fel is gyújtották, búcsúzóul. Rimaszombaton az egyik nap mintegy kétszáz roma tüntetett munkát követelve, majd két napra rá az önkormányzat által felajánlott közmunkára tizennégyen jelentkeztek. A harcias roma jogvédők néha jobban is végiggondolhatnák, tényleg a cigányság érdekeit szolgálja-e a fellépésük. A részben közmunkához kötött segély a közösség munkamorálját szolgáló lépés-e, avagy durva diszkrimináció? Az iskolába járáshoz kötött családi pótlék (iskolalátogatási támogatás) a romákat sújtó alacsony iskolázottság enyhítését célzó intézkedés-e, avagy durva diszkrimináció? Szlovákiában 1990-ig iskolalátogatáshoz volt kötve a gyermekek után járó pótlék. Az 1990-ben bekövetkezett „liberalizáció” vívmányaként megszűnt ez a kötöttség, így ma az iskolától távol felnőtt korosztály képzetlensége okán még nehezebben kap munkát. A jogvédők itthon is tiltakoztak, mikor az Orbán-kormány az iskolás korú gyermekek részére a családi pótlék helyett iskolalátogatási támogatást vezetett be – a szlovák példa egyelőre nem őket igazolja.
|