Van ugye ez A tűz­gyúj­tó cí­mű film. A Stephen King nagy­sze­rű re­gé­nyé­ből ké­szí­tett még nagy­sze­rűbb film, amely­ben meg­cso­dál­hat­juk, mi­lyen ara­nyos-ked­ves kis­lány volt Drew Barrymore, mi­e­lőtt kö­zép­szar ho­lly­woo­di prototyúk lett be­lő­le. Bár­dos And­rás dol­ga a Té­nyek vé­gén fel­ve­zet­ni a fil­met, ám a film idő­köz­ben (TV2-s öt­let?) A gyúj­to­ga­tó cí­met kap­ta. Bár­dos per­sze mű­velt em­ber, ő még a ré­gi cím­mel is­me­ri. Nem tud­tam nem ész­re­ven­ni a jo­gos fin­tort, ami an­nak az ak­tus­nak szólt, hogy egy klas­­szi­kus film cí­mét is meg le­het vál­toz­tat­ni, hogy ütősebbnek tűn­jön. Rá­adá­sul a gyúj­to­ga­tó szó tel­je­sen más dol­got ta­kar, mint amit ki le­het há­moz­ni a film­ből. Há­rom év múl­va a Terminátornak lesz az a cí­me, hogy Acél­szív, csak azért, mert köz­ben fel­nő egy új, szel­le­mi­leg droidszinten ál­ló ge­ne­rá­ció, amely­nek Schwarzenegger már csak egy el­hí­zott po­li­ti­kust je­lent.
De a film előtt ott az Ak­tív. Az a mű­sor, amely­ben azt ecse­te­lik, hogy mit kell fo­gyasz­ta­nia egy fér­fi­nak, ha azt akar­ja, hogy jó ízű le­gyen az on­dó­ja. Ja­val­lat: cit­rom, ana­nász, gyü­möl­csök, trendin: gyümik. Át­fo­gó mun­ka a ri­port, még a szak­mát is meg­kér­de­zik. Hem­zseg­nek te­hát a sztár­nál sztárabb por­nó­szí­nész­nők, akik el­ha­tá­ro­lód­nak a pa­cal­za­bá­lók­tól. (Szin­te lá­tom, ahogy Bár­dos a Tények-végefőcím után be­csuk­ja a sze­mét, ki­bo­tor­kál a TV2 hát­só ki­já­ra­tá­hoz, és ök­len­de­zik a sö­tét­ben.) Szó­val a pa­cal nem tren­di. Te anyu, szó­lok a kony­há­ba. Nézd már meg, mi­lyen szám van a kép­er­nyő sar­kán, va­la­mint tedd át te­le­text­re, és nézd meg, meny­­nyi az idő! A vá­lasz: 12 év, az idő pe­dig: 19 óra 10 perc. Ennyit ar­ról, hogy a go­nosz ORTT ho­gyan sza­diz­za (nem sza­diz­za) a nép­ne­ve­lő ke­res­ke­del­mi té­vé­ket. Pe­dig ők csak jót akar­nak. Hogy együnk sok gyü­möl­csöt. Per­sze igaz, an­nál, aki nor­má­lis csa­lá­di éle­tet akar él­ni, ezek a bar­mok már rég ki­csap­ták a biz­to­sí­té­kot. De azért én még min­dig meg­néz­ném en­nek a Svábynak az ar­cát, ami­kor lát­ja, hogy a te­gyük fel 12 éves kis­lá­nya es­te hét­kor apu­ka csa­tor­ná­ja előtt ül, és mű­ve­lő­dik. Úgy fo­lyik a sok hasz­nos in­for­má­ció az ak­tív tu­dás­hal­ma­zá­ba, mint a fin­csi ana­ná­szos nem tu­dom mi a nem tu­dom ho­vá.
De RTL-esek, ne­hogy rö­hög­ni mer­je­tek! A pél­dás ex-csa­lád­apa Stohl Bu­cit is el­néz­ném, ahogy a gye­re­ke­i­nek kom­men­tál­ja a no-name szeg­álok és katkák és nemtudomkik szó­já­té­ka­it, meg ahogy a pap­lan alatt re­szel­nek főműsoridőben. Mert ne­ve­zett úr egy­szer tény­leg azt mond­ta, hogy a gye­re­kei sze­re­tik a ValóVilágot. Ak­kor néz­zé­tek, ál­la­tok. És kí­vá­nom (kí­ván­ni se kell, hi­szen ma­gá­ba a hely­zet­be van kó­dol­va), le­gye­nek a gye­re­ke­id olya­nok, mint azok, aki­ket né­zetsz ve­lük. Ab­ban is biz­tos va­gyok, hogy nem fo­god őket meg­za­var­ni hol­mi mű­vé­szi kar­ri­er té­nyé­vel. Ad­dig­ra ugyan­is vagy egy kis­vá­ro­si szín­ház­ban ját­szod a va­la­mi­ko­ri fő­vá­ro­si szí­nészt, vagy hu­szon­egye­zel ko­ra­dél­utá­ni kvíz-műsorokban.