Ezeket is itt, ni. Hi­deg eső esik, nyá­kos lesz tő­le min­den, a vil­la­mos te­le van, pá­rá­so­dik az ab­lak, víz­csep­pek gör­dül­nek le a fa­lon, kez­dő­dő em­ber­szag, iga­zi mon­szun. Mint­ha Rangoonban tu­jáz­nánk. Be va­gyunk szo­rít­va a lép­cső­höz, né­ha óvó­an az or­runk elé emel­jük a sá­lun­kat: a mekis sültkrumpli és az iz­zad­ság ele­gyé­ből ki­ala­ku­ló haj­lék­ta­lan­sza­gunk lé­nye­ge­sen von­zóbb, mint né­me­lyik utas­tár­sunk il­la­ta. Mel­lénk saj­ná­la­tos mó­don két fi­a­tal­em­ber ke­ve­re­dett, akik azon­mód iga­zol­ják összes elő­í­té­le­tün­ket és a Zöld­tak­nyi Té­zis mű­hely­mun­ká­it: or­dít­va be­szél­get­nek, az egyik­nek ló­far­ka van, mint sze­gény Budaházy György­nek, a má­sik pe­dig Che Guevara-pólót hord. Fél­re ne ért­sük egy­mást, sze­ret­jük mi, ha más is meg­mond­ja a fran­kót, totalitáriánus esz­mék hir­de­tői ne­künk is van­nak a ru­ha­tá­runk­ban, és va­gyunk olyan bát­rak, mint Bak­ács Ti­bor Szikora Ro­bi­val szem­ben a Megasztár-ban. Ami­kor Reményi–Schneller La­jost áb­rá­zo­ló pó­lónk­ban le­men­tünk a Rác­kert­be, a franc se tud­ta ki volt ő, de ha rá­kér­dez­tek vol­na, nyu­god­tan em­lít­jük, hogy ez csak egy po­én, poszt­mo­dern uta­lás, de­hogy azo­no­su­lunk mi La­jos­sal. Köz­ben meg jól a mar­kunk­ba gö­cög­tünk, mert igen. Ha­ha. De La­jo­sunk leg­alább nem járt Ke­nyá­ba va­dász­ni.
„Mer’ tu­dod, vazze akár­hogy el van ez búj­tat­va de­mok­rá­ci­á­ba, ez csak egy dik­ta­tú­ra. A ter­me­lő­esz­kö­zök, na azok dik­tál­nak. A sza­va­zás szart sem ér. És ha na­gyon ug­rál­nál, azért ott van­nak a zsernyákok, hogy meg­véd­jék a bur­zsu­jo­kat” – hű­ha, gon­dol­juk, ne­hogy a két fi­a­tal fel­for­dít­sa a vil­la­most és fel­szed­je az ut­ca­kö­ve­ket – bár mi még so­se lát­tunk kard­la­po­zást kö­zel­ről. „Ja” – mond­ja tisz­tán, ért­he­tő­en a ló­far­kas és gyor­san öt­ágú csil­la­got ka­nya­rít uj­jaival a pá­rás ab­lak­üveg­re. „A kö­zép­osz­tály ab ovo fa­sisz­ta” – te­szi hoz­zá magyarázólag. Hal­kan sik­kan­tunk: is­te­nem, még so­ha­sem lát­tunk fi­a­tal le­ni­nis­tá­kat. Az idő­seb­bek meg a Sza­bad­ság ha­lá­lo­zá­si ro­va­tá­ban van­nak. Az­tán rá­pil­lan­tunk a csegevarás bőr­dzse­ki­jé­re meg a há­ti­zsák­já­ra, és lát­juk, hogy ezek a ro­hadt kö­zép­osz­tály­be­li­ek meg­pró­bál­ják kor­rum­pál­ni a for­ra­da­lom har­co­sa­it is, mé­reg­drá­ga jakót vesz­nek ne­kik, meg ilye­nek. Sze­me­tek.
Rá­adá­sul a mun­kás­de­mok­rá­cia egy­sze­rű ka­to­ná­i­nak nap mint nap az el­len­ség bar­lang­já­ba kell jár­ni­uk az 59-es vil­la­mo­son, a ti­zen­ket­te­dik ke­rü­let­be. Szin­te vár­juk, hogy a két nagy­sze­rű har­cos fel­eme­li a porbahullt zász­lót és éj­sza­kai busz­já­ra­tot kö­ve­tel az ös­­szes budahegyvidéki mun­kás­nak. Per­sze meg­le­pe­té­sünk csak vi­szony­la­gos, ahhoz képest ami­kor azt ol­vas­suk a hülyék lap­já­ban (szerzőnk itt a Nép­sza­vá­ra gon­dolt – a szerk.), hogy a ma­gyar kö­zép­osz­tály Akabában nya­ral, meg­ér­dem­lik a meg­szo­rí­tá­so­kat, vagy Gyurcsány „Bigbird” Fe­renc ar­ról du­mál, hogy a sze­gé­nyek fi­nan­szí­roz­zák a gaz­da­gok meg a kö­zép­osz­tály­be­li­ek spe­ku­la­tív cé­lú in­gat­lan­vá­sár­lá­sa­it. A bur­zsu­jo­két, kvá­zi. Fel le­het szív­ni ma­gun­kat er­re, per­sze, hogy a né­ni­ké­jét a gye­rek­ba­rát vil­lany­kap­cso­ló­nak, ki a franc adó­já­ból lesz az, de mi­nek: az olyan vég­te­le­nül ma­gyar, úgy­se vol­na sem­mi hasz­na, csak a gyógy­szer­kassza nyer­ne azon is. El­gon­dol­ko­dott-e már né­me­lyik kor­mány­za­ti té­nye­ző azon, hogy van-e kö­zép­osz­tály Ma­gyar­or­szá­gon? Béki Gab­ri­el­lá­nak meg más je­les szo­ci­ál­po­li­ti­ku­sok­nak van er­re is vá­la­sza, aki 1 mil­lió 950 ezer fo­rint fe­lett ke­res, an­nak nem jár adó­jó­vá­írás, mert az már gaz­dag. Bur­zsuj. Ez akár ha­vi száz­ezer fo­rin­tos net­tó jö­ve­del­met is je­lent­het. Eu­ró­pa­i­ul: ke­ve­sebb mint négy­száz eurót. Aki négy misi fe­lett ka­szál éven­te, az nem kap a la­kás­hi­tel tör­lesz­té­se után adó­ked­vez­ményt: net­tó száz­nyolc­va­nat ke­res, majd­nem hét­száz eurót, ő is egy nép­el­len­ség.

Hal­kan sik­kan­tunk: is­te­nem, még so­ha­sem lát­tunk fi­a­tal le­ni­nis­tá­kat. Az idő­seb­bek meg a Sza­bad­ság ha­lá­lo­zá­si ro­va­tá­ban van­nak

És va­jon men­­nyi­en ke­res­nek ennyit? Ma­gyar­or­szá­gon élet­for­ma-kö­zép­osz­tály mű­kö­dik: jó cso­mó em­ber vért iz­zad azért, hogy fenn­tart­sa an­nak a lát­sza­tát, ami Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban va­la­mi­fé­le al­só kö­zép­osz­tá­lyi élet­vi­telt jel­le­mez. Nem a má­so­dik au­tó a kér­dés a leg­több he­lyen, ha­nem a nyelv­óra a gye­rek­nek, az évi egy nya­ra­lás, a kö­te­le­ző fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tás, könyv- és új­ság­vá­sár­lás, eset­leg internet-előfizetés. És van má­sod- meg harmadállás, bétézés és ko­rai gyo­mor­fe­kély, meg haj­nal­ban kör­mölt plusz­mun­ka. Ki a bü­dös franc mi­att élünk így? A mi­nisz­ter­el­nö­künk meg­mond­ta: nem dol­go­zunk ele­get. Kösz, fő­nök.
Köz­ben meg­nyug­szunk. For­ra­dal­má­ra­ink át­vál­tot­tak a csa­jok­ra, a ba­lo­sok­nak is van li­bi­dó­juk, ez jó. Or­dí­ta­nak ugyan, és a vil­la­mos is vég­te­le­nül hosszú ide­je áll a lám­pá­nál, de nem tú­ráz­tat­nak to­vább.
Egy re­mé­nyünk le­het: az olyan je­len­tős köz­gaz­da­sá­gi gon­dol­ko­dók, mint pél­dá­ul Horn Gyu­la egyes ál­lí­tá­sai el­le­né­re so­ha nem a va­gyon­adó fog­ja ki­húz­ni egy or­szág gaz­da­sá­gát a baj­ból, a ros­­szul élők meg éppenhogy nem tud­nak ele­get be­fi­zet­ni. Az adók ja­vát a kö­zép­osz­tály fi­ze­ti be, leg­alább­is nor­má­lis he­lye­ken. És aki fi­zet, az pö­cög­tet­ni is sze­ret, s nem sze­re­ti, ha fi­káz­zák a ze­nei íz­lé­sét.
Vi­gyá­zunk, mert nyíl­nak az aj­tók.