OFFLINE | téma |
Helyzetkép a megyei lapokról • Elhaló szakma, pénzéhes befektetők • Csókoltatják a rendszerváltást • Az üzleti szempontok mindennél fontosabbak
Az agyaglábon álló óriás – bajban a vidéki sajtó?
(2004. március)
A me­gyei saj­tó pri­va­ti­zá­ci­ó­ja óta el­telt idő­ben alig vál­toz­ta­tott arc­élén, több mint tíz éve ugyan­azon for­má­ban és tar­ta­lom­mal je­le­nik meg, a vál­to­zat­lan­ság el­le­né­re ez idá­ig még­is fo­lya­ma­to­san ma­ga mö­gé uta­sí­tot­ta or­szá­gos ter­jesz­té­sű nagy test­vé­re­it, időt és moz­gás­te­ret sem hagy­va ne­kik a je­len­tő­sebb vi­dé­ki tér­fog­la­lás­ra. Az or­szá­gos po­li­ti­kai-köz­éle­ti saj­tó má­sod­he­ge­dűs sze­rep­kö­re a je­lek sze­rint a jö­vő­ben sem fog vál­toz­ni. A kö­zel­jö­vő­ben meg­je­le­nő ter­je­del­me­sebb elem­zé­sük ta­nul­sá­ga­it la­punk szá­má­ra az An­tal Zsolt ve­zet­te Szá­zad­vég Mé­dia­mű­hely szak­em­be­rei fog­lal­ták ös­­sze. A vi­dé­ki saj­tó ál­la­po­tá­ról ké­szí­tett írás be­te­kin­tést en­ged a ma­gyar lap­pi­ac vi­dé­ki óri­á­sa­i­nak kö­zel­múlt­já­ba és bel­ső éle­té­be.

Az or­szá­gos/bu­da­pes­ti na­pi­lap­ok elő­fi­ze­tői kö­rét fi­gye­lem­be vé­ve a rang­sor­ban ve­ze­tő he­lyen áll a Nép­sza­bad­ság. Utána kö­vet­ke­zik a Ma­gyar Nem­zet és alig lát­ha­tó­an vi­gasz­díj­ra esé­lye­sek kö­zött sze­re­pel a Ma­gyar Hír­lap és a Nép­sza­va. Ma­gyar­or­szá­gon nem szo­kás tud­ni, hogy az or­szá­gos­nak ne­ve­zett po­li­ti­kai-köz­éle­ti na­pi­lap­ok (Nép­sza­bad­ság, Ma­gyar Nem­zet, Ma­gyar Hír­lap, Nép­sza­va) ös­­sze­sí­tett pél­dány­szá­má­nak negy­ven szá­za­lé­ka Bu­da­pes­ten és Pest me­gyé­ben fogy el. A fenn­ma­ra­dó hat­van szá­za­lék, ami kö­rül­be­lül 210.000 pél­dányt je­lent, a 18 me­gyé­ben egyed­ural­ko­dó he­lyi ki­adó­vál­la­lat­ok kvá­zi mo­no­pol­hely­zet­ben lé­vő na­pi­lap­ja­i­val ver­se­nyez.
A kvá­zi mo­no­pol­hely­zet ab­ból adó­dik, hogy a bu­da­pes­ti szer­kesz­té­sű or­szá­gos la­pok kép­te­le­nek ver­se­nyez­ni a me­gyei na­pi­lap­ok­kal a he­lyi hír­pi­a­con. A ma­gyar át­lag­me­gyé­ben 17.000 bu­da­pes­ti na­pi­lap ver­se­nyez 51.000 me­gyei na­pi­lap­pal.
Ez az át­lag­szám a 82.000 pél­dán­­nyal büsz­kél­ke­dő Kis­al­föl­det és a húsz­ezer alá zu­hant eg­ri és sal­gó­tar­já­ni la­pot ugyan­úgy ki­fe­je­zi, mint a 625.000-es lé­lek­szá­mú Bács-Kis­kun me­gyé­ben mind­ös­­sze 45.000 el­adott pél­dányt pro­du­ká­ló Pe­tő­fi Né­pét.
A me­gyei na­pi­lap­ok be­já­ra­tott­sá­ga el­ma­rad ugyan a nyu­gat-eu­ró­pai vi­dé­ki na­pi­lap­ok ha­son­ló mu­ta­tó­i­tól, de még min­dig je­len­tős pro­fi­tot hoz­nak a kül­föl­di tu­laj­do­no­sok­nak.

Le­nyo­mott szak­ma
A pri­va­ti­zá­ció óta el­telt idő­szak­ban a vi­dé­ki na­pi­lap-írás és szer­kesz­tés, mint szak­ma gya­kor­la­ti­lag meg­szűnt lé­tez­ni. A min­den­nap­ok me­ne­té­ből me­rí­tett kö­vet­ke­ző pél­da jól il­luszt­rál­ja a vi­dé­ki új­ság­írás mély­pont­ját je­len­tő hely­ze­tet. Az egyik vi­dé­ki szer­kesz­tő­ség­ben adott egy jó tol­lú új­ság­író, aki­hez tíz „tu­dó­sí­tó” tar­to­zik. A tíz „tu­dó­sí­tó” reg­gel le­ül a hos­­szú, kö­zös asz­tal­hoz, amely­nek fő he­lyén az új­ság­író ül, aki azon­ban már nem „ír”, csak ja­vít. Az if­jú és kép­zet­len, de a fel­adat iránt hű­sé­get mu­ta­tó „tu­dó­sí­tók” rá­ül­nek a te­le­fon­ra és be­szer­zik a na­pi négy-hat hír­hez, tu­dó­sí­tás­hoz szük­sé­ges in­for­má­ci­ót. Ki sem men­nek a mo­dern épü­let­ből, mert a fa­lansz­tert el­hagy­ni csak a fo­tós kol­lé­gá­nak és in­do­kolt eset­ben (pl. meccs) a sport­új­ság­író­nak le­het. Te­le­fo­non, interneten ke­resz­tül szer­zett in­for­má­ci­ók alap­ján épí­tik fel az elő­ze­tes­ben meg­éne­kelt ese­mé­nye­ket „tu­dó­sí­tott” tör­té­ne­tek­ké, s eze­ket a kis dol­go­za­to­kat az asz­tal­fő­re ül­te­tett új­ság­író át­ve­szi, ki­ja­vít­ja és a he­lyé­re il­lesz­ti a lap­ban.
Van egy má­sik lap, ahol né­hány éve a kö­vet­ke­ző ké­rés­sel adott át egy Ril­ke-ver­set az ügye­le­tes szer­kesz­tő az if­jú kol­le­gi­ná­nak: „Te vagy az egyet­len böl­csész a szer­kesz­tő­ség­ben, húz­zál már eb­ből nyolc sort, hogy be­fér­jen!”
Ezer­nyi ha­son­ló ügy, tör­té­net bor­zol­ja a vi­dé­ki új­ság­írók ideg­rend­szer­ét. Ezen írás nem rög­zít­he­ti a jog­fosz­tott­ság min­den ele­mét és nem ad­hat át­fo­gó ké­pet a szak­mai ni­hi­liz­mus­ról, egy dol­got vi­szont meg­ál­la­pít­hat: a lap­tu­laj­do­nos, a la­pok me­nedzs­ment­je egyaránt fe­le­lős azért, hogy a pol­gá­ri de­mok­rá­cia egyik alap­in­téz­mé­nye, a vi­dé­ki saj­tó ilyen meg­alá­zó hely­zet­be ke­rült.

Mit, mi­kor, men­­nyi­ért?
A vi­dé­ki ki­adó­vál­la­lat ma­gyar me­nedzs­mentjének fel­ada­ta a szi­go­rú nye­re­ség­terv ki­pré­se­lé­se a gond­ja­i­ra bí­zott, ala­csony költ­ség­szin­ten tar­tott hon­fi­tár­sa­i­ból. Ezért a mun­ká­ért ki­ma­gas­ló jö­ve­del­met kap cse­ré­be.
A vi­dé­ki ro­vat­ve­ze­tő 160-200.000 fo­rint kö­zött ke­res, és bol­dog le­het, ha nincs be­kény­sze­rít­ve egyé­ni vál­lal­ko­zó­nak. A szer­kesz­tők akár 400.000 fo­rin­tot is kap­hat­nak, brut­tó­ban vagy szám­lá­val kom­bi­nál­va. A víz­hor­dó sze­re­pet be­töl­tő szer­ző­gár­da fi­a­tal­jai 60–80.000 fo­rint­tal kény­te­le­nek be­ér­ni, a ta­pasz­tal­tabb kol­lé­gák 100.000 fo­rint kö­rül ke­res­nek. A jel­lem­ző­en há­rom­ta­gú me­nedzs­ment (ki­adó­ve­ze­tő, fő­szer­kesz­tő, fő­köny­ve­lő) ál­ta­lá­ban ugyan­azt a bért és pré­mi­um­fel­té­telt kap­ja a tár­sa­sá­got meg­sze­mé­lye­sí­tő kül­föl­di tu­laj­do­nos­tól. Az üz­le­ti terv tel­je­sí­té­se ese­tén 16–25 mil­lió fo­rint le­het a brut­tó éves jö­ve­de­lem, ami mel­lé ha­vi öt­ven-száz­ezer fo­rint költ­ség­té­rí­tés, presz­tízs au­tó, te­le­fon­hasz­ná­lat és hir­de­té­si ked­vez­mény jár. A tár­sa­ság­tól 15–20 szá­za­lék kö­zöt­ti ered­mény­rá­tát vár­nak el. Az üz­le­ti for­ga­lom ki­mu­ta­tá­sá­ban kü­lön so­ron sze­re­pel­nek a vál­la­lat­ve­ze­té­si ál­ta­lá­nos költ­sé­gek: s ez nem más, mint a kül­föl­di tu­laj­do­no­si cso­port hasz­na, amit az adó­zás elől vesz­nek ki. Eze­ket a költ­sé­ge­ket be­le­szá­mít­ják a ma­gyar me­nedzs­ment tel­je­sít­mé­nyé­be. A tény­le­ges me­nedzs­ment-költ­sé­ge­ket (kül­föl­di igaz­ga­tó­sá­gi tag, ügy­véd, könyv­vizs­gá­ló, controller stb.) ter­mé­sze­te­sen a ma­gyar ki­adó áll­ja. Ez a bi­zo­nyos 15-20 szá­za­lék így a cég­bí­ró­ság­hoz és az adó­hi­va­tal­hoz be­nyúj­tott mér­leg­ben ter­mé­sze­te­sen ös­­sze­zsu­go­ro­dik né­hány szá­za­lék­ra, vagy le­csú­szik a ne­ga­tív tar­to­má­nyok­ba.

Ri­deg tar­tás
A ha­szon­prés gá­tol­ja a fej­lesz­tést. A vi­dé­ki ki­adók „ri­de­gen tar­tá­sa” ré­vén sem szak­mai, sem anya­gi fej­lesz­tés­ről nem le­het be­szél­ni. Az új­ság­író­kat nem kész­te­ti sem­mi az ön­kép­zés­re, de gya­kor­la­ti­lag ide­jük sem len­ne köny­vet a ke­zük­be ven­ni. A mind na­gyobb be­vé­te­le­ket az öt-hat éve stag­ná­ló pél­dány­szám­ok mel­lett szin­te ki­zá­ró­lag inf­lá­ci­ós esz­kö­zök­kel igye­kez­nek biz­to­sí­ta­ni. Eme­lik a lap­árat és hi­he­tet­len ma­gas­la­tok­ba tol­ják a hir­de­té­si ta­ri­fá­kat. A mar­ke­ting ki­zá­ró­lag ar­ra össz­pon­to­sít, hogy a pél­dány­szá­mot – szám­ta­lan ak­ció se­gít­sé­gé­vel – kar­ban tud­ja tar­ta­ni. A me­gyei na­pi­lap­ok fe­lü­le­te nem nő, évek óta 12-16 ol­da­lon je­len­nek meg. A fe­lü­let har­ma­dát üz­le­ti szem­pont­ok alap­ján ér­té­ke­sí­tik. A fenn­ma­ra­dó két­har­mad­ban ve­gye­sen je­len­nek meg a kö­te­le­ző ele­mek (mozi- és tévémű­sor, köz­le­ke­dés, idő­já­rás stb.), a köz­szol­gá­la­ti és he­lyi in­for­má­ci­ók, va­la­mint a bul­váranya­gok. A „Majka pa­pa ze­nél­ni in­dul” és az „Óvár­ról a Vil­lá­ba” tí­pu­sú cik­kek a vál­la­la­ti üz­let­po­li­ti­ka pil­lé­rei.
Ez az üz­let­vi­tel ar­ra kény­sze­rí­ti az or­szá­gos kam­pá­nyo­kat ter­ve­ző ügy­nök­sé­ge­ket, hogy meg­bí­zó­ik­nak in­kább az elekt­ro­ni­kus hor­do­zó­kat, vagy még in­kább az óriásposztereket ajánl­ják. Egy 7-8 al­ka­lom­ra meg­ren­delt, kolumnás hir­de­té­si fe­lü­le­tek­kel ma­nő­ve­re­ző minikampányt tel­jes or­szá­gos kör­ben még je­len­tős ked­vez­mén­­nyel sem le­het meg­úsz­ni 100 mil­lió fo­rint alatt. Ezért a top­hir­de­tő vál­la­la­tok már csak ki­egé­szí­tő hir­de­té­se­ket he­lyez­nek el a vi­dé­ki na­pi­lap­ok­ban.

Irá­nyí­tá­si tech­ni­kák
Az 1990-ben ki­ala­kult pi­a­ci fel­osz­tás má­ra an­­nyi­ban vál­to­zott, hogy a győ­ri an­go­lok meg­sze­rez­ték a fran­ci­á­kat fel­vál­tó né­me­tek­től a sze­ge­di ki­adó­vál­la­la­tot. Ma min­den lap va­la­mi­lyen ki­adói cso­port ke­re­tei kö­zött je­le­nik meg. A cso­port élén ál­ló ve­ze­tő a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek he­lyi ter­me­lés­irá­nyí­tó­ja­ként részt vesz a ter­ve­zés­ben és egy­sze­mé­lyi fe­le­lős­ség­gel tar­to­zik a ter­vek be­tar­tá­sá­ért. A jól kö­rül­ha­tá­rolt já­ték­tér­ben csak egyet­len do­log szá­mít: a nye­re­ség.
A pél­dány­szám kar­ban­tar­tás­ára tett erő­fe­szí­té­sek­től mes­­sze el­ma­rad a szol­gál­ta­tá­si szín­vo­nal­ra for­dí­tott fi­gye­lem. En­nél sok­kal fon­to­sabb, hogy kö­zös cik­kek, ol­da­lak, mel­lék­le­tek, al­kal­mi új­sá­gok je­len­je­nek meg. A he­lyi in­for­má­ci­ók ter­hé­re bul­vá­ros hang­vé­te­lű és té­ma­vá­lasz­tá­sú, ke­res­ke­del­mi cé­lú ös­­sze­ál­lí­tá­sok je­len­nek meg. Ezek a mel­lék­let­nek ne­ve­zett oldalpárok jól tematizálják a fo­gyasz­tá­si szem­pont­ból ki­emelt fon­tos­sá­gú ün­nep­kö­rö­ket és a ke­res­ke­de­lem szeg­men­se­it, de tel­je­sen ki­szo­rí­tot­ták a kul­tú­rát, a hely­tör­té­ne­tet, az ok­ta­tás­ügyet, az iro­dal­mi igé­nyű pub­li­cisz­ti­kát, a ri­por­tot s min­den olyan té­mát, ami­hez lé­lek, föl­ké­szült­ség és lo­kál­pat­ri­o­tiz­mus igé­nyel­te­tik. Vé­gül pe­dig el­ké­szül az egyenszósz, ami­vel min­den nap gon­do­san le­ön­tik a kö­te­le­ző hír­ada­go­kat. Ez a mas­­sza ke­rül ki az­tán a cso­port nyom­dá­já­ból.
A me­gyei ki­adó­ve­ze­tő az ér­té­ke­sí­tést fel­ügye­li. Ő lát­ja a ter­jesz­té­si és a hir­de­té­si ve­ze­tő ke­zét, s ne­ki je­lent a rend­szer­gaz­da is. A fő­szer­kesz­tő a fe­lü­let hasz­no­sí­tá­sá­ért és a hir­de­té­si ará­nyért fe­lel. Né­ha meg­kér­de­zik tő­le, hogy mi­ért van olyan ke­vés he­lyi hír.

A vi­dé­ki ki­adó­vál­la­lat ma­gyar me­nedzs­mentjének fel­ada­ta a szi­go­rú nye­re­ség­terv ki­pré­se­lé­se a gond­ja­i­ra bí­zott, ala­csony költ­ség­szin­ten tar­tott hon­fi­tár­sa­i­ból. Ezért a mun­ká­ért ki­ma­gas­ló jö­ve­del­met kap cse­ré­be

En­nek meg­elő­zé­sé­re a te­le­pü­lé­se­ken tör­tén­tek­ről csak hír­mű­faj­ok­ban szá­mol­tat be. Azt már sen­ki nem kér­de­zi meg, hogy mi­ért nincs a lap­ban meg­írt anyag. A fő sza­bály az, hogy csak az elő­re en­ge­dé­lye­zett, ter­ve­zett és be­vált mód­sze­rek alap­ján gyárt­hat­nak és mű­köd­het­nek. Cé­gük­nek 15-20 szá­za­lé­kos ered­mény­rá­tát kell pro­du­kál­nia – ez jelentősen magasabb a kül­föl­di anya­cég lapjainál el­várt 4-8 szá­za­lék­os eredménytől. Az ext­ra­pro­fit kö­ve­tel­mé­nye mi­att min­den olyan szak­mai elem és kre­a­ti­vi­tás ti­los, ami a nyu­ga­ti lap­ki­adó­nál ter­mé­sze­tes. Eb­ben a szi­tu­á­ci­ó­ban nincs idő ku­tat­ni, in­for­má­ci­ók­nak utá­na jár­ni, szak­ér­tőt fo­gad­ni és pi­hen­ni – így hát nem meglepő, hogy kö­szö­nő vi­szony­ban sin­cse­nek a ma­gyar és a kül­föl­di új­ság­írók mun­ka­fel­tét­elei, pro­duk­tu­mai. Az Eu­ró­pai Uni­ó­ban a mun­ka költ­sé­ge­it el­is­me­ri a ki­adó, itt min­dent a szám­lás új­ság­író kény­te­len meg­té­rí­te­ni. Oda­kint a gép­jár­mű, a mo­bil­te­le­fon, az ott­ho­ni internet-használat ter­mé­sze­tes költ­ség­elem, Ma­gyar­or­szá­gon nem té­rít­he­tő lu­xus. Oda­kint a he­ti 35-40 órás új­ság­írói-szer­kesz­tői szol­gá­lat csúcs­ter­he­lés­nek szá­mít, ná­lunk ez után kez­dő­dik a mun­ka. A szám­lás nem kap­hat sza­bad­sá­got, de ti­zen­har­ma­dik ha­vi bért sem. Vi­dé­ki ki­adó­nál dol­goz­ni egyen­lő a fo­lya­ma­tos meg­aláz­ta­tás­sal.

Ter­jesz­tői há­ló­za­tok
Min­den me­gyei ki­adó­vál­la­lat lét­re­hoz­ta a sa­ját ter­jesz­té­si rend­sze­rét. Ez azt je­len­ti, hogy le­vál­tot­ták a pos­tát és a pos­tást, így hajnalonta két kéz­be­sí­tő vi­szi az új­sá­got: a he­lyit a ki­adóé, a bu­da­pes­tit a pos­táé. Az Axel Sprin­ger cím­lis­tát is szer­zett me­gyei na­pi­lap­jai mel­lé – fel­me­rül a kér­dés, hogy az igen sze­rény beltartalmú na­pi­lap nem csu­pán mar­ke­ting­esz­köz-e a cso­port szí­nes ki­ad­vá­nya­i­nak ér­té­ke­sí­té­sé­hez. A tapasztalatok szerint ugyanis csak idő kér­dé­se, mi­kor kap rá a megyei lapot elő­fi­ze­tő polgár a megszokott újságja mellett rendszeresen megérkező szí­nes kiadványok valamelyikére… A ter­jesz­té­si rész­leg az ak­ci­ók me­ne­dzse­lé­sé­vel te­szi elsősorban hasz­nos­sá ma­gát, ha pedig csök­ken a pél­dány­szám, a mar­ke­ting-bü­dzsé­ből át­szi­vat­­tyúz­nak egy kis pénzt. A má­sik ked­velt fo­gás a cso­por­tos elő­fi­ze­tés kez­de­mé­nye­zé­se. En­nek je­gyé­ben vál­la­la­tok, fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek és ön­kor­mány­zat­ok kap­nak rá az ol­va­sás­ra. Így kerül át a hang­súly az ott­ho­ni ol­va­sás­ról a mun­ka­he­lyi új­ság­la­po­zás­ra.
A me­gye­szék­he­lye­ken ta­pasz­tal­ha­tó 40-50 szá­za­lé­kos be­já­ra­tott­ság az összpéldányszámnak akár a fe­lét is hoz­hat­ja, majd a központtól tá­vo­lod­va egy­re gyen­gül. Ér­de­kes meg­fi­gyel­ni, hogy az or­szá­gos po­li­ti­kai na­pi­lap­ok a te­le­pü­lé­sek lé­lek­szá­mát sok­kal job­ban kö­ve­tik, mint a he­lyi új­sá­gok. Az or­szá­gos la­pok a he­lyi la­kos­ság szá­má­val ará­nyo­san fogy­nak, il­let­ve nem fogy­nak, a vi­dé­ki­ek vi­szont a cent­rum­tól a pe­ri­fé­ri­á­ig ará­nyo­san csök­ke­nő vá­sár­lá­si ked­vet re­giszt­rál­hat­nak. Ez az össze­füg­gés rá­mu­tat a vi­dé­ki pi­a­cot jól is­me­rő szer­kesz­tők egy év­ti­ze­de szaj­kó­zott meg­lá­tá­sá­ra: a he­lyi he­ti­lap­ok, kis, kö­zös­sé­gi hír­adók há­ló­za­ta le­het­ne a re­gi­o­ná­lis nagy la­pok alap­ja. Ha ezen a bá­zi­son szer­ve­ződ­ne a re­gi­o­ná­lis új­ság, képes lenne feldolgozni a helyieket érdeklő témákat, megjelentetni a nekik szóló információkat; egyszerre le­het­ne he­lyi, kis­tér­sé­gi, me­gyei és tér­sé­gi, rá­adá­sul a rend­szer ön­ér­té­ke­in épül­ne föl.

Tar­ta­lom vagy tar­tal­mat­lan­ság?
Ma min­den ki­adó­cso­port min­den lap­já­nak van kö­zös ol­da­la, amit köz­pon­ti ke­ret­ből fi­nan­szí­roz­nak. A kö­zös kül- és bel­po­li­ti­ka mel­lett a hét­vé­gi mel­lék­let, a mű­sor­új­ság és több ke­res­ke­del­mi mel­lék­let ké­szül egy­sé­ge­sí­tett tar­ta­lom­mal. Ezért a he­lyi szer­kesz­tő­ség­ben fo­tóst, sport­új­ság­írót és „hír­gyár­tót” kell csak fog­lal­koz­tat­ni.
A ma­gyar új­ság­írás tör­té­ne­té­nek egyik leg­iz­gal­ma­sabb sza­ka­szá­ban, 1988 és 2000 kö­zött a szak­ma mű­ve­lői egy ideig még hit­tek ab­ban, hogy le­het önál­ló té­má­kat akár még sza­ba­don is föl­dol­goz­ni, ér­de­mes ri­por­tot, port­rét, mély­in­ter­jút, pub­li­cisz­ti­kát ír­ni. Sőt még azt is el­hit­ték, hogy van ér­telme „oknyomozni”, rossz út­ra té­vedt em­be­re­ket a kér­dé­se­ik­kel fal­hoz ál­lí­ta­ni, for­rá­sa­ik vé­del­mé­ben szé­fet bé­rel­ni, hi­va­tá­su­kat ko­mo­lyan ven­ni.
Nyil­ván­va­ló­an óri­á­sit té­ved­tek.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”