Ez a struk­tú­ra egé­szen a saj­tó­pri­va­ti­zá­ció évé­ig állt fönn, még­sem si­ke­rült el­ér­ni, hogy a fő­ha­tó­ság­ok meg­lás­sák a kü­lönb­sé­ge­ket. A me­gyei na­pi­la­po­kat a me­gyei párt­bi­zott­ság­ok, a két vá­ro­sit az il­le­té­kes vá­ro­si MSZMP-bi­zott­ság tar­tot­ta el­len­őr­zé­se alatt. A me­gyei ki­adó­vál­la­lat­ok rész­le­ges gaz­da­sá­gi önál­ló­sá­got él­vez­tek, ami azt je­len­tet­te, hogy a me­gyei párt­bi­zott­ság ha­tás­kö­ri lis­tá­ján sze­rep­lő ki­adó­igaz­ga­tó a köz­pont ke­re­te­it be­tart­va né­hány kér­dés­ben ma­ga dönt­he­tett. A köz­pont ma­ga a párt­köz­pont, vál­la­la­ti szin­ten pe­dig a Hír­lap­ki­adó Vál­la­lat volt, amely­nek csak rész­el­szá­mo­ló al­egy­sé­ge­i­ként mű­köd­tek a me­gyei ki­adó­vál­la­lat­ok.
A me­gyei fő­köny­ve­lők nem ké­szí­tet­tek önál­ló mér­le­get, mert azt a köz­pont­ban ál­lí­tot­ták ös­­sze. A ter­jesz­tést a szi­go­rú párt- és tit­kos­rend­őr­sé­gi el­len­őr­zés alatt ál­ló Ma­gyar Pos­ta me­gyei igaz­ga­tó­sá­gai vé­gez­ték oly mó­don, hogy a ki­adó nem is­mer­het­te a sa­ját cím­lis­tá­ját. A la­po­kat a ta­ná­csi vál­la­lat be­so­ro­lás­ban lé­vő, va­ló­já­ban a párt me­gyei ököl­szer­ve­i­nek te­kin­tett nyom­dák ké­szí­tet­ték. A kor­rek­to­rok itt ügyel­tek ébe­ren ar­ra, ha az ügye­le­tes szer­kesz­tő óvat­la­nul lent ra­gadt vol­na a füs­tös klub­ban, ak­kor se te­hes­se be ke­zét az el­len­ség az ólom­be­tűk kö­zé.
A me­gyei ki­adó­vál­la­lat­ok kül­föl­di több­sé­gi tu­laj­do­nú ve­gyes vál­la­la­tok­ba tör­té­nő ki­szer­ve­zé­se­kor zson­gott az ér­dek­lő­dők­től a fő­szer­kesz­tők és a ki­adó­igaz­ga­tók iro­dá­ja. A fő­szer­kesz­tők a to­vább­élés le­he­tő­sé­gét lát­ták a német–osztrák–angol–francia ké­rők­ben, a ki­adó­ve­ze­tők pe­dig már ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tói név­kár­tyá­juk szín­vi­lá­gán tör­het­ték a fe­jü­ket. A né­met Axel Sprin­ger nem vár­ta be a saj­tó­pri­va­ti­zá­ci­ós pá­lyá­zat elő­írt me­net­rend­jét, ha­nem hét me­gyé­ben egy csa­pás­ra meg­sze­rez­te a tu­laj­dont. Az ol­va­só egyik nap­ról a má­sik­ra azt lát­ta, hogy a Du­nán­tú­li Nap­ló Új Du­nán­tú­li Nap­ló­ként, a ta­ta­bá­nyai Dol­go­zók Lap­ja 24 Óra­ként, s to­váb­bi öt me­gyei lap­tár­suk ha­son­ló alak­vál­to­zá­son át­es­ve ugyan­ab­ban a for­má­tum­ban, ro­vat­szer­ke­zet­ben és hang­vé­tel­lel, ugyan­az­zal a ve­zér­kar­ral és tel­je­sen azo­nos a szer­kesz­tő­sé­gi fel­ál­lás­ban je­lenik meg.
A saj­tó­pri­va­ti­zá­ci­ós pá­lyá­zat­ra vo­nat­ko­zó hatpárti egyez­ség a Ma­gyar Szo­ci­a­lis­ta Pár­tot kér­te föl a sa­ját párt­vál­la­la­ta­i­nak ér­té­ke­sí­té­sé­re. A be­folyt be­vé­tel ki­seb­bik ré­szé­ből – ami az esz­kö­zök (író­gé­pek, bú­to­rok, au­tók stb.) ér­té­ke­sí­té­sé­ből szár­ma­zott – in­dult út­já­ra a Jó­zsef At­ti­la Ala­pít­vány. A na­gyob­bik há­nyad, ál­ta­lá­ban a lap­cím­ért, ki­adói jo­gért já­ró ár 85-90 szá­za­lék pe­dig a költ­ség­ve­tés kas­­szá­já­ba folyt be.
A vi­dé­ki párt­lap-pri­va­ti­zá­ció tör­té­ne­t foly­ta­tá­sa is érdekes fejleményeket mutat: a folyamat úgy zaj­lott, hogy az MSZP ak­ko­ri kincs­tár­no­ka, Fabriczky And­rás el­iga­zí­tot­ta a ki­adók – a változások miatt bizonytalanságban lévő – igaz­ga­tó­it: hoz­za­nak lét­re ve­gyes vál­la­la­to­kat az Axel Sprin­ger­rel. Az MSZP il­le­té­ke­sei el­ér­ték, hogy a még he­lyü­kön maradt lo­já­lis nyom­da- és pos­ta­ve­ze­tők fo­gad­ják el a ré­gi ki­adó­val kö­tött meg­bí­zá­si vagy szol­gál­ta­tá­si szer­ző­dés fel­mon­dá­sát, majd kös­se­nek má­sik szer­ző­dést az új, im­már kül­föl­di tu­laj­do­nos bir­to­ká­ban lé­vő ki­adó­val. A fő­szer­kesz­tők­nek nem is volt más fel­ada­tuk, mint ös­­sze­hív­ni a szer­kesz­tő­sé­get és be­je­len­te­ni, hogy min­den­ki ma­rad a he­lyén, csak a lap cí­mét és az imp­res­­szum­ban a ki­adó ne­vét mó­do­sít­ják.
A töb­bi me­gyei la­pot már pá­lyá­za­ti sza­bá­lyok sze­rint ad­ták el. Nyír­egy­há­za, Mis­kolc és Deb­re­cen lap­jai bregenzi oszt­rák csa­lá­di tu­laj­don­ba ke­rül­tek, Sze­ge­det a niz­zai na­pi­lap négy me­ne­dzse­re ál­tal ve­ze­tett tár­sa­ság fel­ügyel­te (majd jó­val ké­sőbb ke­rült an­gol tu­laj­don­ba), Győr an­gol lett, Za­la, Vas, Veszp­rém és Fej­ér me­gye né­me­te­ket ka­pott, a kecs­ke­mé­ti és bé­kés­csa­bai lap egy oszt­rák cég köz­ve­tí­té­sé­vel ke­rült szin­tén az Axel Sprin­ger tu­laj­do­ná­ba. Így az Axel-csoport gya­kor­la­ti­lag „meg­sze­rez­te az or­szág fe­lét”, mint­hogy Ba­ra­nya, So­mogy, Tol­na, Ko­má­rom, Nóg­rád, He­ves, Bács-Kis­kun, Szol­nok és Bé­kés me­gye lap­jai fö­lött ő gya­ko­rol­ta az el­len­őr­zést.