A 2002 óta a mi­nisz­ter­el­nök ka­bi­net­fő­nö­ké­nek poszt­ját be­töl­tő jo­gász mi­nisz­te­ri ki­ne­ve­zé­sé­vel lé­pett ki a szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság elé, no­ha a po­li­ti­ka iránt ér­dek­lő­dők már ko­ráb­ban is a kor­mány egyik meg­ha­tá­ro­zó „szür­ke emi­nen­ci­á­sá­nak” tar­tot­ták. Draskovics Ti­bor – a Medgyessy-csoport más tag­ja­i­hoz ha­son­ló­an – pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi múlt­tal ren­del­ke­zik. Stratégiai ké­pes­sé­ge­i­re min­den bi­zon­­nyal szük­sé­ge is lesz az új mi­nisz­ter­nek, hi­szen hi­á­ba in­dí­tott kom­mu­ni­ká­ci­ós of­fen­zí­vát je­lö­lé­sé­nek pil­la­na­tá­tól, a pi­a­ci sze­rep­lők több­sé­ge az el­múlt más­fél év ked­ve­zőt­len ta­pasz­ta­la­tai alap­ján meg­le­he­tős ké­tel­ke­dés­sel hall­gat­ja a már meg­szo­kott fo­gad­ko­zá­so­kat az ál­lam­ház­tar­tás rend­be­té­te­lé­ről, a hi­ány csök­ken­té­sé­ről. A ré­gi és az új pénz­ügy­mi­nisz­ter hely­ze­te ab­ban ha­son­lít, hogy meg­ol­dan­dó fel­ada­tuk alap­ve­tő­en nem vál­to­zott. A kor­mány a köz­al­kal­ma­zot­ti bér lát­vá­nyos eme­lé­sé­vel több év­re elő­re le­kö­töt­te a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­ből szár­ma­zó költ­ség­ve­té­si tar­ta­lé­ko­kat, így kény­te­len a fej­lesz­té­si és mű­kö­dé­si ki­adá­so­kon ta­ka­ré­kos­kod­ni, ami­kor er­re a kül­ső kény­szer (be­fek­te­tői nyo­más, uni­ós el­vá­rás) rá­kény­sze­rí­ti. Rá­adá­sul a ta­ka­ré­kos­sá­gi in­téz­ke­dé­sek ed­dig nem bi­zo­nyul­tak elég hi­te­les­nek a be­fek­te­tők szá­má­ra, s a két­ha­von­ta be­je­len­tett „cso­ma­gocs­kák” fő­ként a la­kos­ság han­gu­la­tát ron­gál­ták, ami a kor­mány­párt­ok nép­sze­rű­sé­gi mu­ta­tó­i­nak sül­­lye­dé­sé­ben is meg­mu­tat­ko­zott. Draskovics Ti­bor ta­nult ezek­ből a hi­bák­ból, és sa­ját in­téz­ke­dés­cso­mag­já­nak be­je­len­té­se­kor több fon­tos té­nye­ző­re is ügyelt. Egy­szer­re je­len­tett be egy va­ló­ban ér­de­mi ki­adás­csök­ken­tést és nö­vel­te meg az idei évi hi­ány elő­re­jel­zé­sét, az­az meg­pró­bált olyan vál­la­lást meg­fo­gal­maz­ni, ami­lyent ké­sőbb tel­je­sí­te­ni is tud. (Előd­je el­ső­sor­ban a pi­a­ci és la­kos­sá­gi vá­ra­ko­zá­sok irá­nyí­tá­sá­ban val­lott ku­dar­cot.) Emel­lett ki­lá­tás­ba he­lyez­te az euró 2008-as be­ve­ze­té­sé­nek el­ha­lasz­tá­sát, ami je­len­tő­sen tá­gít­hat­ja a kor­mány moz­gás­te­rét a 2006-os vá­lasz­tá­sok előtt. (A euró 2008-as be­ve­ze­té­se ese­tén ép­pen a 2006-os vá­lasz­tá­si kam­pány ide­jé­re kel­lett vol­na a kor­mány­nak tel­je­sí­te­nie a szi­go­rú maastrichti fel­té­te­le­ket, az­az alig­ha lett vol­na le­he­tő­sé­ge „nép­sze­rű­ség-ja­ví­tó osz­to­ga­tás­ra”.) Ha eh­hez hoz­zá­tes­­szük, hogy az eu­ró­pai és a ma­gyar gaz­da­sá­gi kör­nye­zet is fo­ko­za­to­san ja­vul, az a be­nyo­más ala­kul­hat ki a meg­fi­gye­lő­ben, hogy az új pénz­ügy­mi­nisz­ter és a kor­mány óva­tos op­ti­miz­mus­sal te­kint­het a kö­vet­ke­ző két esz­ten­dő elé. A hely­zet azon­ban ko­ránt­sem en­­nyi­re egy­sze­rű. A szkep­ti­ku­sabb gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai szak­ér­tők sze­rint az új mi­nisz­ter meg­szo­rí­tó cso­mag­já­val két nagy baj van: egy­részt to­vább­ra sem elég­gé hi­te­les, az­az nagy a meg­hi­ú­su­lás koc­ká­za­ta, más­részt nem olyan te­rü­le­te­ket érint, ame­lye­ken ál­lan­dó meg­ta­ka­rí­tást le­het el­ér­ni. A bő­vü­lő for­rá­so­kat ugyan­is szin­te au­to­ma­ti­ku­san fog­ja fel­szív­ni a bü­rok­rá­cia, el­vé­ve a te­ret az egyéb diszk­re­ci­o­ná­lis, po­ten­ci­á­li­san nép­sze­rű­ség-ja­ví­tó in­téz­ke­dé­sek elől.

A ré­gi és az új pénz­ügy­mi­nisz­ter hely­ze­te ab­ban ha­son­lít, hogy meg­ol­dan­dó fel­ada­tuk alap­ve­tő­en nem vál­to­zott­

Az idei költ­ség­ve­té­si hi­ány elő­re­jel­zé­sé­nél a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um za­va­ró­an ke­ve­ri a de­fi­cit uni­ós, il­let­ve IMF-ala­pú ér­tel­me­zé­sét. Draskovics Ti­bor ki­je­len­té­se sze­rint az év vé­gé­re a hi­ány a GDP 4,6 szá­za­lé­ka lesz az uni­ós de­fi­ní­ció sze­rint, ami ér­de­mi csök­ken­tés a ta­va­lyi 6 szá­za­lék­hoz ké­pest. A kész­pénz ala­pú GFS hi­ány azon­ban a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um sa­ját be­val­lá­sa sze­rint is csak­nem 1200 mil­li­árd fo­rint lesz, ez pe­dig a GDP 5,8 szá­za­lé­ka. Rá­adá­sul ja­nu­ár­ban és feb­ru­ár­ban (az elő­ze­tes ada­tok sze­rint) a hi­ány el­ér­het­te a 400 mil­li­árd fo­rin­tot, így még az 1200 mil­li­árd fo­rint be­tart­ha­tó­sá­ga is kér­dé­ses. A pes­­szi­mis­tább pi­a­ci elem­zők sze­rint a de­fi­cit 2004-ben ugyan­úgy 6 szá­za­lék kö­rül ala­kul­hat, mint 2003-ban, ami to­vább nö­ve­li az or­szág ela­dó­so­dott­sá­gát, és na­gyon szűk te­ret hagy a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank­nak ka­ma­tai csök­ken­té­sé­re.
A fen­ti­ek­ből kö­vet­ke­zik, hogy az új mi­nisz­ter esz­köz­tá­rá­ban nincs sem­mi, amit előd­je – kel­lő po­li­ti­kai aka­rat meg­lé­te ese­tén – ne ve­he­tett vol­na igény­be. A leg­több elem­ző vé­le­mé­nye sze­rint a mi­nisz­ter­cse­re oka a gaz­da­ság­po­li­ti­kai hi­te­les­ség hely­re­ál­lí­tá­sá­nak meg­kí­sér­lé­se volt, ám az is­mer­te­tett bi­zony­ta­lan­sá­gok e cél el­éré­sét leg­alább is két­sé­ges­sé te­szik. In­kább azt lát­juk, hogy a mi­nisz­ter­el­nök elő­re me­ne­kült, és még a jú­ni­u­si eu­ró­pai vá­lasz­tá­sok előtt is­mét sa­ját em­be­ré­re akar­ta bíz­ni a kulcs­fon­tos­sá­gú pénz­ügyi tár­cát, mi­e­lőtt még po­zí­ci­ói a vá­lasz­tá­sok ered­mé­nye­ként eset­leg to­vább gyen­gül­né­nek.
Bár ha – rész­ben Draskovics Ti­bor si­ker­te­len te­vé­keny­sé­ge nyo­mán – a szo­ci­a­lis­ta párt elé­ge­det­len­sé­ge to­vább fo­ko­zó­dik, kön­­nyen elő­for­dul­hat, hogy a kö­vet­ke­ző for­du­ló­ban nem a mi­nisz­ter­el­nök hát­rál ki mi­nisz­te­re mö­gül, ha­nem a szo­ci­a­lis­ta párt a mi­nisz­ter­el­nök mö­gül.