OFFLINE | puncs | kultúra
Megvezetettek
Hétvezér-áldozat
(2004. március)
Mire mi ufiilag meg­je­le­nünk, már biz­tos száz­ezer fö­lé sró­fol­ták vér­pro­fi mar­ke­ting-esz­kö­zök­kel és a Va­la­mi Ame­ri­ka si­ke­ré­re épí­tő száj­ha­gyo­mány­ok út­ján az új He­ren­di-film né­ző­szá­mát.
Kiindulásnak azért azt szö­gez­zük le, hogy ku­tya do­log má­so­dik fil­met ké­szí­te­ni. Fő­leg, ha vá­rat­la­nul na­gyot ta­rolt az el­ső. (En­nél már csak az le­het ebebb, ha az opusz ket­tes el se ké­szül, mond­juk, mert vá­rat­la­nul na­gyot bu­kott az el­ső.)

Mind­azo­nál­tal aki a most har­mat­gyen­ge history-geg-movie-t ös­­sze­do­bott He­ren­di Gá­bor te­het­sé­gét két­ség­be von­ja, az­zal orrbanyomóst ját­sza­nék szí­ve­sen. Ő ugyanis ki­ta­lál­ta, ír­ta és vit­te a vál­lán (mi­köz­ben mel­les­leg ren­dez­te is) a ta­valy­előt­ti si­ker­fil­met, te­hát nem­csak tud­ja a szak­mát, de még in­ven­ció is szo­rult be­le. És en­nél nincs is ti­pi­ku­sabb, hogy a tálentumos dájrektör most bu­kik egyet. Tegyük a szívünkre a kezünket: ugyan ki­vel nem esik ez meg?
Né­mi ta­pasz-to­posz után a mű­ről, úgy­mond. Nincs ka­rak­te­re en­nek a sok ve­zér­nek. Csak vo­ná­sok van­nak, sze­mé­lyen­ként tán ket­tő, de meg­néz­ném én azt a kép­ző­mű­vészt, mond­juk, aki ket­tő plajbászolásból ka­rak­te­res ar­cot hoz ki. Na, sán­tít a pél­da, de fil­men se mű­kö­dik ilyen sze­ré­nyen, ez biz­tos. Ha Ond és Kond kö­zül ma nem tu­dom pon­to­san, me­lyik volt me­lyik, ak­kor nagy esély van rá, hogy tö­ké­le­te­sen mind­egy is. Va­la­me­lyik­ük füs­töl­gő, má­si­kuk bél­pok­los. És mind­ket­ten ve­szek­sze­nek a ne­ve­i­ken. Hu­ba rac­­csol és ver­se­ket fe­jez be ön­tu­dat­lan. Ál­mos ál­mos (tu­ti po­én, nem­de?) és fő­ve­zér. De Tas már csak vé­gig­ök­len­de­zi a sza­la­got, nem ér­té­kel­ném kü­lön jel­lem­elem­ként, hogy oká­dá­sá­nak okát, a ku­miszt fel­em­lí­tő úti­tár­sa­it rend­re le­bu­zo­gá­nyoz­za. (Ja, bocs, min­dig ő mond­ja, hogy „Utá­nam!”, és ezért – vicc­ből – az­tán min­dig a vé­gén lo­va­gol, ta­lán mert aköz­ben kény­te­len ellólengeni Ma­gyar Zol­tán ván­dor-gya­kor­la­tát, de csak így ka­punk vis­­sza­csa­to­lást a film cí­mé­re, na.) Előd már csak a ma­gyar agy feltalálmányait kar­doz­hat­ja ki szür­re­á­lis bo­zó­to­sok­ból, míg Tö­hö­töm­nek vé­gül a raccs-arisztokrata ál­tal ki­rí­me­sí­tett so­rok elő­re gyár­tá­sa ma­rad. En­gem kü­lön­ben egy szó­hasz­ná­lat za­vart na­gyon. Fu­rán ros­­szul is esett. A hét bő­rök­be öl­tö­zött vé­gig „a ma­gya­ro­kat” ke­re­si, kér­de­zi. Mint­ha az IFOR új ír pa­rancs­no­kai kaj­tat­nák az uk­rán szá­za­dot. Hi­á­ba fi­gyel­tem, ha kül­föl­di len­nék, két­sé­ge­im vol­ná­nak a ve­zé­rek szár­ma­zá­sát il­le­tő­en. (Ja, hogy ők is ma­gya­rok? De ez biz­tos?)
A ze­ne, mint két éve, most is át­la­gon fe­lü­li, in­kább azt írom: szu­per. Csak köz­ben min­dig ad­ják ezt a tör­té­nel­mi ko­ro­kon át­íve­lő sze­ren­csét­len­ke­dést. A leg­jobb po­én a ta­tár­já­rás­kor esik be: Ba­tu kán le­üvöl­ti em­be­rét, „te mon­gol idi­ó­ta!”. Ezen éle­tem­ben nem rö­hög­tem vol­na, ment­sé­gül csak az in­ger­sze­gény szó­vicc-fo­lya­mot hoz­ha­tom fel. Itt ha­gyom ab­ba, jön a re­zü­mé: He­ren­di Gá­bor, aki már most top­ren­de­ző a ma­gyar fog­or­vos­ok kö­zött, be­ál­doz­ta a hét ve­zért, le­tud­ta azt a kí­nos op. 2-t, és te­le­rá­mol­ta a kam­rát zsózsóval. Jö­vő­re ne­kem ab­ból olyan fil­met ké­szít­sen, mint a Va­la­mi Ame­ri­ka.
Vagy ki­csit job­bat.

(Ma­gyar ván­dor, ma­gyar víg­já­ték, 100 perc, 2003. Ren­dez­te: He­ren­di Gá­bor. Sze­rep­lők: Gesztesi Kár­oly, Sza­bó Győ­ző, Szer­vét Ti­bor, Haj­dú Ist­ván, Seress Zol­tán, Greifenstein Já­nos, Gyuriska Já­nos)



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”