Pártatlan páros • A két mercis műsor
Banális héják (2004. március) Talán az is bolond, aki paródiába fog ma Magyarországon. Mert az alpári, de legalábbis very olcsó böfögésnek konjunktúrája van, meg állítólag felvevőpiaca – persze, ha a piac esetleg nem is tudna lépést tartani e gagyival, tartós nyomulás esetén úgyis kutyába idomul hozzá. Az Ihos Kató néni-féle, kabarénak csak jobb híján nevezett spanyolcsizmák példázzák a lendületes legatyásodást, immár köztelevízióilag is. Én nem mondom, hogy Antal Imrus Szeszélyeseiben több szellem volt, szellemesség is talán csak jó rég megboldogított Glázser Bozsó kétsorosaiban. Az igazi parodisták vélhetőleg kihaltak. Vagy átképzésre jelentkeztek. Gálvölgyi és Kern a könnyebb ellenállás felé igazodott (ezalatt most nem III. Richárd-méretű szerepeket értek, inkább televíziós bajorizálódásukat). És akkor idepottyan ez a két srác, a Bagi–Nacsa. Élettartamom végéről visszanézve talán a kor Szörényi–Bródy ikrének látom majd őket, a szerző- és előadópárost. Röviden szólva zseniálisak. Politikailag korrektek, ami ma kis hazánkban jobboldali elfogultságot jelent, mert nincs eléggé balra. A nyilvánvalót, a banálisat ügyesen ötvözik a mocsok cikizéssel, de Korda György skatulyából kirántott infantilizmusát, Komár lerekedt jelenét bemutatni, s közben kicsit, finomat simítani is a nyilvános égetést vállaló művészek sokat ki- és megélt buciján, nos, mindez a tehetségnél többre vall. Stílusérzék is van itt, csak vigyáznom kell, nehogy annyira alájuk nyaljak, mint Mészáros Tamás egyszer Kovács elvtársnak, tehát finom eleganciával, választékos ízléssel öltözött ősz úrnak mégsem sértegetném őket. A Banánhéj-show legjobb pontja az állandó rovat, begördül két Merci egy ikervilla elé, kiszáll egyfelől Peti, jobbról pediglen Viktor. Én, bevallom, Nacsa Olivér motyogása és nyeldeklései alapján ismertem ki igazán a nagy rétort, tehát a paródia visszafelé kezdett működni: általa tűntek fel addig elnézett manírok. Orbán-hangját mások jobban utánozzák a szerkesztőségben, de látszik a figyelem és a munka, egész jó. Egy megjegyzés, ha szabad: Viktor nemigen téveszt az alany és az állítmány egyeztetése során többes számot. Az az ikerház másik felére tartozik. A múltkor viszont paffra tettek. Jakupcsek anorexia-sójában Bagi és a stáb hátsó fali infarktus szélére kergette a gyanútlan Nacsát: közönség előtt, adásban mímelt válást, öriharit a Viktor-imitátor. Mikorra Olivérről lekopott az erkölcsös nyelvezet, és kezdett eldurranni az okos feje, gyorsan behozott a galád tréfamester-barát egy pezsgőt, és szent volt a béke. Én is megnyugodtam, a Korda nevű tenorista is boldogsághormont árasztott szét megviselt szervezetében. Ha az aranyszájú Fábryt halálra is harapná hószín vérdogja, ez a két, szemünk előtt felnőtt pasas vidám nekrológot dobna össze, s a helyére állhatna. Hiába, már nincs banánhéj a fenekükön.
|