Vállalva a sznob bu­dai póógárok sport­ja­ként számontartott sí­e­lés min­den ter­hét, nyű­gét, be­száll­tam az au­tó­ba, ilyeténképp meg­kezd­ve egy­he­tes eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ó­mat. Demszkyfalvától szin­te vé­gig au­tó­pá­lya. A több mint nyolc órás au­tó­út még így is csak az iro­da­szé­ke­ken-ülést na­pi ru­tin­ban el­sa­já­tí­tott szer­ve­zet­tel el­vi­sel­he­tő. (A bürobuilding egyéb­ként a sí­pá­lyán vissza­üt.)
He­gyi szer­pen­ti­nek vé­gén már for­má­ló­dott, a te­le­pü­lés fé­nyei kö­zé ér­kez­ve pe­dig vég­képp el­ural­ko­dott raj­tunk az a ké­pes­lap­ok­ról vis­­sza­kö­szö­nő al­pe­si han­gu­lat. Jó néhányszáz éves bar­nás fa­há­zak, ab­la­kuk­ból me­leg fény ve­tül a ha­vas ut­cács­ká­ra. Spic­ces­nek tű­nő bá­csik to­lo­gat­ják vi­dá­man a ha­vat por­tá­juk előtt, nyo­ma sincs a nagy­vá­ros­ok­ból is­mert né­hány órás hó­esést kö­ve­tő anyázós lel­ki­ál­la­pot­nak.

He­lyi igé­nyek
Pe­dig tö­meg­köz­le­ke­dés (nincs tö­meg) itt is van. Sár­ga bu­szo­kon utaz­hat a tu­ris­ta egyik fa­lu­ból a má­sik­ba. A sí­bér­let ezek­re a já­ra­tok­ra is ér­vé­nyes. A kön­­nyű át­jár­ha­tó­ság a szom­szé­dos fal­vak kö­zös ér­de­ke. Az ext­ra szol­gál­ta­tá­so­kat ugyan­is meg­osz­tot­ták ma­guk kö­zött. Az egyik­ben uszo­da van, a má­sik­ban egy körlingszerű já­ték­nak te­ret nyúj­tó jég­pá­lya, a har­ma­dik­ban dizsi, mind­egyik­ben kocs­ma. Meg InterSpar. A sze­re­tet és az ös­­sze­fo­gás ere­je ott a kö­zös lis­ta­ál­lí­tás he­lyett egé­szen hasz­nos fej­lesz­té­sek­ben öl­tött tes­tet. Kez­det­ben ugyan­is Zillertal min­den fa­lucs­ká­já­nak sa­ját sí­pá­lyá­ja volt. A fel­vo­nó a te­le­pü­lést met­sző fő­út hegy­fe­lő­li ol­da­lá­ból in­dult, kis pá­lya­rend­szer tar­to­zott hoz­zá. A he­lyi igé­nye­ket tö­ké­le­te­sen ki­elé­gí­tet­te, ám ké­sőbb rá­jöt­tek, hogy nem egy­más­sal ri­va­li­zál­va kell ma­guk­hoz csá­bí­ta­ni a sí­el­ni vá­gyó­kat, ha­nem a pá­lya­rend­sze­re­ket egye­sít­ve óri­á­si kö­zös ré­gi­ót kell al­kot­ni. Meg­ér­tet­ték az idők sza­vát, ele­gük lett a szét­hú­zás­ból, a ci­va­ko­dás­ból, gyor­san köz­vet­le­nül vá­lasz­tot­tak egy ki­sebb lis­tát a kö­zös par­la­ment­be, s a sí­pá­lyák né­pe ál­tal meg­vá­lasz­tott el­nök már fran­kón kép­vi­sel­te kö­zös ér­de­ke­i­ket. Vagy mi. Az így lét­re­jött kö­zös fej­lesz­tés egyéb­ként olyan, hogy a leg­több ál­la­mi pénzt le­szí­vó EUKK-tender győz­tes sem tud­na job­bat el­kép­zel­ni: ered­mé­nye a 150 sze­mé­lyes ka­bi­nos lift, amely két, ön­ma­gá­ban is óri­á­si pá­lya­részt köt ös­­sze. Ve­le az uta­zás a szó szo­ros ér­tel­mé­ben fel­eme­lő ér­zés. Ér­zed a fü­led­ben. Be­lül full di­gi­tá­lis irá­nyí­tó­pult, de a be­ton­hoz szo­kott biz­ton­ság­ér­ze­tem vissza­szer­zé­sé­hez nem­hogy a le­nyű­gö­ző tech­ni­ka, de még az sem tett hoz­zá ér­dem­ben, hogy itt nem száll­nak a le­ve­gő­ben hol­mi drót­kö­tél­vá­gó NA­TO–gé­pek.

El­men­ni a biz­tos­ba
Ha rá­szá­nod ma­gad és ki­te­szed a zsét, ak­kor a biz­tos­ba visz­lek el – nagy­já­ból így szólt szak­ava­tott tú­ra­ve­ze­tőnk ér­ve­lé­se még a szer­ve­zé­si fá­zis­ban. Ez azt je­len­tet­te, hogy ki­fe­je­zet­ten eny­he idő­ben is hasz­nál­ha­tó a hely, te­kin­tet­tel a ré­gió ré­szét ké­pe­ző hóbiztos glec­­cser­re. Az örök jég bi­ro­dal­má­nak meg­hó­dí­tá­sa azon­ban csak va­kí­tó nap­sü­tés­ben ja­va­solt. Ezt a hegy­csú­cson szer­zett él­mé­nyek alap­ján még egy­szer sze­ret­ném nyo­ma­té­ko­sí­ta­ni. Meg­té­vesz­tő a lent fúj­do­gá­ló lágy szel­lő. A der­mesz­tő él­mény ha­tá­sá­ra az­tán fent a he­gyen még a sí­bot mö­gé bú­jást is meg­kí­sér­led ar­cod vé­del­mé­ben. Ha pe­dig le­száll a köd, azt se ve­szed ész­re, hogy útegállazodáshoz (he-he) ér­kez­tél.
A vé­de­ke­zés biz­tos re­cept­je, ha ka­szát, ka­pát el­dob­va vis­­sza­térsz az alap­tá­bor­ba, a ci­vi­li­zá­ció lágy ölé­re. A há­zak és au­tók lát­vá­nya nyug­ta­tó­an hat. Kü­lö­nö­sen igaz ez, ha Vorderlanersbach szol­gál­tat­ja a dísz­le­te­ket.

Ami­re nincs ma­gya­rá­zat
Alant a busz­meg­ál­ló­ban he­lyi spor­to­ló lé­cé­re, bot­ja­i­ra és két ro­gya­do­zó lá­bá­ra ala­poz­va pró­bál tal­pon ma­rad­ni. Az ő bér­le­te a kri­mó­ba is ér­vé­nyes volt. Men­te­ge­tőz­ve áll­íja, ma van a szü­le­tés­nap­ja. Ked­ves srác, se­gí­tünk ne­ki fel­száll­ni a busz­ra. Má­sok meg­men­tik at­tól, hogy a ka­nyar­ban le­fe­jel­je a pénz­tár­gé­pet.
A busz ügye­sen sur­ran a kes­keny uta­kon. És ak­kor, ott hely­ben be­vil­lan, hogy mi za­var. A fa­lu fő­út­ját sze­gé­lye­ző há­zak sar­ka köz­vet­le­nül az út szé­lén áll. Nem va­gyok egy fő­épí­tész, de az még­sem jár­ja, hogy az au­tók ke­re­ke két mé­ter­re su­han el frau Meier há­ló­szo­bá­já­tól. Egy­szer majd a hó­eke húz­za le az ágy­te­rí­tőt - gon­dol­nánk, de nem. Ez is ré­sze az al­pe­si ér­zés­nek. A le­szál­ló est az­tán a fa­fű­té­sű, kel­lő­en me­leg há­zi­kók­ba vonz­za a po­pu­lá­ci­ót, mi – ta­lál­ko­zá­sok­ra vár­va – még bók­lá­szunk a hi­deg­ben. A fa­lu szé­lén for­ralt bort iszik és körling tár­csát ló­bál a jég fe­lett egy tu­cat he­lyi fi­a­tal. Ne­vet­nek, jól ér­zik ma­gu­kat, lát­szik a le­he­le­tük.
Meg­kezd­jük ve­lük a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­so­kat.