OFFLINE | puncs | Fidel Gastro
A történelmi Magyarország borvidékei (III.)
Alföldi tájakon
(2004. március)
Sokan teszik fel nekem a kérdést, vajon érdemes-e misztifikálni a talaj, a mikroklíma jelentőségét a borászatban? Nemcsak a borkultúra újkeletű hazai terjedésével és fejlődésével együtt megjelent borsznobizmus egyik újabb szomorú jelenségeként kell értékelni a „terroir” szó egyre gyakoribb felbukkanását borgőzös társaságokban? Nos, a kérdésekben megbúvó szigorú kritikának van alapja: egyre-másra bukkannak fel a főleg francia eredetű borszakmai kifejezések az értő és a műkedvelő körökben egyaránt, és terjednek valós tartalmukat elveszítve a laikus közönség körében. Az alábbiakban a mai Magyarorország egyik borvidékének, az alföldi régiónak a sajátosságait vesszük szemügyre.

Érdemes tehát ös­­sze­ha­son­lí­ta­ni azo­nos faj­tá­jú bo­ro­kat gyen­gébb és gaz­da­gabb ta­laj­adott­sá­gú te­rü­le­tek­ről. Vagy jel­leg­ze­tes, má­sutt elő nem for­du­ló mik­ro­kör­nye­zet­nek a bor ízé­re gya­ko­rolt ha­tá­sát – gon­dol­junk csak To­kaj­ra!
Van­nak olyan nagy bor­kul­tú­rá­val ren­del­ke­ző or­szá­gok, ahol más­ként hív­ják azt a bort, ami negy­ven év­nél öre­gebb ül­te­té­sű sző­lő­ből va­ló. A spanyolok például azt mondják, hogy iga­zá­ból csak ek­kor­ra éri el a gyö­kér­zet azt a mé­re­tet, ami ah­hoz kell, hogy a gyü­mölcs, majd a bor vissza­ad­ja mind­azo­kat a jel­leg­ze­tes­sé­ge­ket, amit az adott ta­laj mé­lyebb ré­te­ge­i­vel együtt biz­to­sít. Jó pél­dák er­re a táp­ta­laj­ban sze­ré­nyebb adott­sá­gú Al­föld bor­ré­gi­ói.
Itt há­rom bor­vi­dé­ket tar­tunk szá­mon: a kis­kun­sá­git, a csong­rá­dit és a ha­jós-ba­ja­it. Ez utób­bi – csak egy uta­lás a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág­ra – a ko­ráb­bi Bács­kai bor­vi­dé­kek foly­ta­tá­sa volt. E há­rom vi­dék együtt ad­ja a ha­zai bor­ter­me­lés kö­zel egy­ne­gye­dét. En­nek a nagy arány­nak a tit­ka rész­ben ab­ban rej­lik, hogy a 19. szá­za­dban az egész történelmi Magyarország területén hatalmas károkat, tömeges sző­lő­pusz­tu­lást oko­zó fi­lo­xé­ra a kvarc­ban gaz­dag ho­mo­kos ta­laj­ban nem ter­jed.
A kis­kun­sá­gi bor­vi­dék­ről a borokat kicsit is ismerő és kedvelő nagyközönségnek általában nem a nagy, kiváló mi­nő­sé­gű bo­rok jut­nak eszé­be. Sőt, ta­lán nem túl­zás azt mon­da­ni, hogy leg­in­kább ehhez a vi­dék­hez asszo­ci­ál­juk leg­gyak­rab­ban a „bor­gyár­tás” ter­mi­nus technicusát. Ha nem is igaz, saj­nos még az igé­nye­sebb ter­me­lők (nem gyár­tók!) le­he­tő­sé­gét is erő­sen kor­lá­toz­zák e ré­gi­ók adott­sá­gai. Ugyan­az a ho­mo­ki ta­laj, amely a fi­lo­xé­ra­vész ide­jén biz­to­sí­tot­ta a ha­zai bor­kul­tú­ra túl­élé­sét, nem bővelkedik táp­erő­ben. Az Al­föld jel­leg­ze­te­sen azon faj­ták ha­zá­ja, ame­lyek kön­­nyebb, vé­ko­nyabb bo­ro­kat ad­nak: riz­lin­gek, ka­dar­ka, kö­vi­din­ka, zöld veltelini. Jel­lem­ző­en nem is olyan al­kal­mak­kor jut eszünk­be al­föl­di bo­ro­kat in­ni, ami­kor rit­ka, rég nem lá­tott ba­rá­tunk­kal pin­cék rej­tett kin­cse­it kós­tol­tat­juk vé­gig, in­kább ami­kor nyá­ri nagy me­leg­ben a fröccs­nek va­lót ke­res­sük (és ez­zel gyak­ran még így, hí­gít­va is a más­na­pi fej­fá­jás koc­ká­za­tát vál­lal­juk).
Van­nak azon­ban üdí­tő ki­vé­te­lek is, el­ső­sor­ban a ha­jós-ba­jai és a csong­rá­di bor­vi­dé­ke­ken egy­re igé­nye­sebb pin­cé­sze­tek olyan bo­rok­kal ruk­kol­nak elő, ame­lyek jó ér­te­lem­ben vett egy­sze­rű­sé­gük­kel és tisz­ta­sá­guk­kal hó­dí­ta­nak. E bo­rok ki­vá­ló­an al­kal­ma­sak ar­ra, hogy a faj­ta­jel­le­get ta­nul­má­nyoz­zuk: a ta­laj nem so­kat ad hoz­zá, de a gon­dos gaz­da a sző­lő­ből min­dent ki­hoz­hat, ami ar­ra jel­lem­ző. Ma már ha­zai ver­se­nye­ken sem rit­ka az in­nen szár­ma­zó cabernet vagy a fér­fi­as kék­fran­kos sem.
Végül pedig a könnyű alföldi borokat kedvelőknek és minden jó bort szeretőnek álljon itt az alapvetés, a

„Bor­ivók­nak va­ló tíz­pa­ran­cso­lat:
1. Bort so­ha ne igyál éh­gyo­mor­ra.
2. Bor­ivás előtt ne egyél édes éte­le­ket.
3. Min­dig légy fi­gye­lem­mel a bor hő­mér­sék­le­té­re.
4. Ügyelj a pa­lac­kos bor ku­pak­já­nak he­lyes fel­bon­tá­sá­ra, tisz­ta ken­dő­vel tö­röld meg a pa­lack nyí­lá­sát.
5. A bort min­dig las­san igyad.
6. Ap­ró kor­tyok­ban él­vezd a bort.
7. Ne­mes faj­bort so­ha ne ke­verj víz­zel.
8. Tarts mér­té­ket a bor­ivás­ban.
9. Job­ban íz­lik a bor, ha eszel va­la­mi „hoz­zá il­lőt”.
10. Bár­mi­kor, mi­e­lőtt bort iszol, egy pil­la­nat­ra gon­dolj min­dig ar­ra, hogy men­­nyi fá­rad­sá­gos, ve­rej­té­kes mun­ka van eb­ben a po­hár­nyi ne­dű­ben. ”



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”