Szociáldemokraták és tábornokok a népi demokrácia ellen
Az elmaradt per
(2004. március)
Azt mondta a szerkesztő, hogy olyan történelmi cikket óhajtana, amely valahogy kötődik márciushoz. Persze nekem erről rögtön egy nagy karriert befutott, koncepcionált vallomás jutott eszembe, amelyet az ÁVH 1950. március 3-án – a hivatalos letartóztatás előtt majd' két héttel – vett fel Kuthy Lászlótól. Az illető 1942-ben éppen az akkori hadsereg hírszerzésének főnökeként tevékenykedett, és ebbéli minőségében találkozott Szakasits Árpáddal, aki viszont szociáldemokrata vezetőként vitézkedett. Az a vallomás – természetesen (?!) – olyan értelmet nyert az aktuális nyomozást vezető Szücs Ernő – eredetileg szovjet hírszerző, aki akkor már az ÁVH katonai felderítését vezette – számára, hogy a „kémfőnök” és a „szocdem vezér” együtt konspirált. Azaz közöttük egy rejtett kapcsolat van, amelyet már csak „élesíteni”, azaz megfelelően át szerkeszteni kell ahhoz, hogy egy bíróság előtt is terhelővé váljon. Ezzel kezdetét vette egy koncepció felépítése, amely az 1950-es év nagy perének szánt tábornoki-szociáldemokrata összeesküvés néven került (volna) be a történelemkönyvekbe.
A letartóztatások ekkor már javában folytak, tehát nem arról volt szó, hogy egy ilyen pert eleve elterveztek volna, hanem arról – mint az más esetekben is történt –, hogy korábbi operatív forrásokból és politikai szempontok alapján kiválasztottak bizonyos embereket, akiket hűvösre akartak tenni. Aztán pedig nekiláttak valamilyen „rendezőelvet” (koncepciót) keresni, amely megfelelően leplezi a letartóztatás valódi okát. A letartóztatások ekkor valóban a fent említett két csoportot érintették, azaz a katonatisztek és szociáldemokrata politikusok kerültek a Sztálin út 60. pincéibe. A későbbi, felülvizsgálatnak álcázott koncepciógyártás során az ügy egyik nyomozója – Janikovszky Béla – azt állította, hogy a letartóztatottak aránylag könnyen beismerték a soha el nem követett bűneiket, de azért időnként verésekre így is sor került.
1950 nyarára azonban valami megváltozott, ezért a tavasszal kiagyalt „nagy koncepciót” elvetették, külön-külön csoportosítva állították bíróság elé a katonákat és a politikusokat. A tábornoki per fővádlottjaként Sólyom László – 1945-ben Budapest rendőrkapitánya – szerepelt. A politikusok esetében a kiinduló vallomást végül nem az eredeti elképzelés szerint használták fel, Szakasitsot kihagyták az ügyből és „megfelelően kispolgári környezetet” biztosító családiházban házi őrizetbe helyezték… A többi szocdemet pedig néhány kisebb perben, titokban ítélték el, akik még ebből is kimaradtak, azok egy recski „jutalomutat kaptak” az államvédelemtől. Ezzel kezdetét vette egy koncepció felépítése, amely az 1950-es év nagy perének szánt tábornoki-szociáldemokrata összeesküvés néven került be a történelemkönyvekbe |
A probléma nem is a dolognak ezzel a részével van, hiszen koncepcióváltást már korábban is alkalmazott az államvédelem, ha politikai vezetés igényei megváltoztak. Az államvédelmisek által a tavaszi koncepció alátámasztására felvett vallomásokból kirajzolódó kép sokkal érdekesebb lehet számunkra. Nem terhelve felesleges nevekkel az olvasót, a meg-nem-valósult per koncepciójában egy politikus (ez lehetett volna Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés ex-elnöke, vagy a mártír Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegye, de akár egy szocdem pártvezető is) vezette összeesküvéshez kapcsolódott volna Budapest 1946-47-es kisgazda főpolgármestere (a világháború alatt még katonatiszt volt). Ő vezette volna azt a kiterjedt katonai összeesküvést, amely az ÁVH által elképzelt hatalomátvétel során a rendőri erőt biztosítja a szervezkedés számára. Ezt a karhatalmat természetesen a régi „horthysta” tisztikar szervezte és irányította volna, akik mindannyian „ellenszenvvel viseltetnek a népi demokrácia iránt”. A volt főpolgármesterhez kapcsolódó tábornokok – az ÁVH szerint – a hadsereg egész felső vezetését átfogták volna.
Ezen a ponton válik érdekessé számunkra a koncepció, ugyanis az egész összefüggésrendszer valóban létezett egyszer. A második világháború alatt Magyarországon egy elég markáns és összetett politikai-katonai ellenállás jött létre. Ez a szervezkedés ugyan nem hozott létre a francia vagy a szerb partizán–mozgalomhoz hasonló fegyveres erőt, többek között azért, mert az ország legitimnek tekintett vezetője – Horthy Miklós – és az államszervezet csak Szálasi nyilas-puccsa után tűnt el. Azonban ez a hálózat már 1944 nyarán lényegében készen állt önmaga aktivizálására és 1944. október 15-e után működésbe is lépett.
Tehát az ÁVH 1950 tavaszán elővette azt a kapcsolati hálót, amely az ellenállás során létrejött, majd azt ráhúzta az 1945 utáni helyzetre, és egy, a kommunisták elleni összeesküvéssé maszatolta át…
|
