Flakonosok népe (2004. október) Lapunk megpróbálta feltérképezni honi borkultúránk fesztiválokról méltán-méltatlanul távol maradó szegmenseit is. Az UFi Kannás Akciócsoport viszonylag kényelmes megoldást választott, az igazán durva zug-italmérések végiglátogatása helyett az élelmiszerboltok alsóbb polcaira száműzött, műanyag flakonba töltött (inkább csak fél-kannás) termékeket gyűjtöttük össze egy kóstoló erejéig. Igazi sommelierként igyekeztünk megadni e nem mindennapi gasztronómiai eseménynek a módját, a fehérborokat tizenegynéhány fokon, a vöröseket valamivel húsz fok alatti hőmérsékleten szervíroztuk, természetesen a megfelelő íveltségű poharakban. A borokhoz gouda és trappista sajtot, diót, szőlőt, zöld olívabogyót és natúr ízű krékert kínáltunk, a poharakat fémvödörbe ürítettük.
Luca bora (félédes, fehér asztali bor, termelte és palackozta: H-0167, Kecel, alkoholtartalom: 10%, 1 liter 249 Ft) Neve alapján esett a választásunk elsőként erre a fakósárga, klasszikus formájú üveget idéző csomagolású borra. Itt szembesültünk először a diszkrét H-0167 formátummal, mely a bor előállítóját hivatott jelölni, aki a jelek szerint nem feltétlenül büszke borászi életművének eme alkotására (egyik szakértőnk szerint ugyanakkor akár tokaji aszút is találhatunk az üzletek polcain, melyen csak hasonló kód található, ezért nem kell ezt túldramatizálni). Maga a bor enyhén édeskés ízű és jellegtelen, de találkoztunk már sokkal rosszabb palackozott borral is néhány házibuliban.
Zempléni furmint (száraz, fehér tájbor, termelte és palackozta: H-0015, alkoholtartalom: 11%, 2 liter 498 Ft) Az egyetlen műanyag csomagolású bor, amit Magor boltban sikerült beszereznünk, igazi, minden hazafi szívét megdobogtató hungaricum. Üveg-formájú flakon, a címkén patinás metszet, Tokay-felirattal. Maró szagú, kesernyés-savanyú ízű, karcos bor, ahogy komolyabb kannásbor-múlttal rendelkező szakértőnk megjegyzi: „egy kaliber”. Nem a gyors borok közé tartozik, könnyűnek mutatja magát, de nem az – nem könnyű beszélgetésekhez való, de nem is az ünnepekre.
Zempléni furmint (száraz, fehér tájbor, termelte és palackozta: H-0021, alkoholtartalom: 12,5%, 1,5 liter 359 Ft) A rivális pincészetből/laborból származó furmint csomagolása szintén klasszikus formájú, a címkén elmosódott tájkép. Színe egy árnyalatnyival mélyebb a másik furmintnál, istenesen tele van töltve, ezért a felbontáskor kibuggyan némi nedű. A szaga még komolyabb, mint riválisáé, az ízére sem találunk finomabb jelzőt, mint hogy „kegyetlen”. Kóstolónk egyik legnagyobb alkoholtartalmú itala, kisebb vita támad, hogy a gouda vagy inkább a trappista harmonizál-e vele. Egy klimaxon túli, megkeseredett, minden szomszéddal rossz viszonyban lévő, intenzív rúzs-kihelyezési gyakorlatot folytató nő képe sejlik fel előttünk
Zempléni hárslevelű; (száraz, fehér tájbor, termelte és palackozta: H-0021, alkoholtartalom: 12,5%, 1 liter 359 Ft) Ugyanaz a csomagolás, ugyanaz a szín, ugyanaz a szag – nem véletlenül, mivel az előállító is ugyanaz. Az íze ugyanakkor simán savanykás, kissé citromszerű, határozottan jobb, mint a termékcsalád előző tagjáé. Kannás-sommelier kollégánkban a 17 Ft/decis kocsmai borok emlékét idézi fel.
Hordó kincse (félszáraz, fehér sztali bor, termelte és palackozta: Vancsura és Társa Kereskedelmi Kft., Kecel, alkoholtartalom: 10,5%, 1 liter 245 Ft) Letisztult formavilágú csomagolás és címke, borostyános szín. Az illata határozottan lakklemosóra emlékeztet, de a társaság hölgy-tagjának gyorstesztje alapján ez megtévesztő, valójában nem oldja a körömlakkot. Gyümölcsösebb és selymesebb ízű az eddig felvonultatott boroknál. Szürke kisegér, kötelességből szeret, de közben már a holnapi ebéden jár az esze.
Kancsó kincse (száraz, fehér asztali bor, termelte és palackozta: Vancsura és Társa Kereskedelmi Kft., Kecel, alkoholtartalom: 10%, 2 liter 415 Ft) A fehér-kollekció utolsó darabja igazi szénsavas-üdítős csomagolást kapott. Nyomokban ugyanazt az ízt érezni, mint az előző terméknél, ennél a bornál ütközik ki legjobban, hogy teljesen más a szaga, mint az íze. Hamiskás kislány, épp csak túl a húszon, egyéniségnek akar látszani, de semmi sincs mögötte.
Csikós (félédes, asztali vörösbor, termelte és palackozta: H-0107, alkoholtartalom: 9,5%, 2 liter 399 Ft) 2 literes PET-palack, a címkén lovukat ugrató csikósok, a színe a Draculina nevű, szintén műanyag-csomagolású román likőrét idézi. Töményszesz-szag, tompa, erjedt málnaszörpre emlékeztető íz. Még félédesnek is nehezen nevezhető, kispórolták belőle a cukrot, felmerül a gyanú, hogy rossz színezék került a tartályba. „Ha nem figyelsz a szagra, egy idő után csúszni kezd, onnantól kezdve k. jó” - állítja specialistánk. Krékerrel különösen nagy harmóniát mutat, boroskólába ideális.
Brigadéros (félédes, asztali vörösbor, termelte és palackozta: Vancsura és Társa Kereskedelmi Kft., Kecel, alkoholtartalom: 11%, 1 liter 295 Ft) A szokásos keskenynyakú flakon, mélybordó szín. Az illata valamilyen gyümölcsre emlékeztet talán meggyre, de semmiképpen sem szőlőre. Csíp, nagyon savas, mintha még erjedésben lenne. Egy nyelvre helyezett Plusssz-tabletta élménye.
Zweigelt (félédes, asztali vörösbor, termelte és palackozta: Péter Pince Kft., Soltvadkert, alkoholtartalom: 10,5%, 1 liter 279 Ft) A legegyénibb csomagolás, eddig csak lámpa- és mécsesolajokat láttunk hasonlóban. Színes, művészi igényű címke. A savanyú-keserű gumiszag édes ízzel párosul, amit aztán savanyú utóíz követ, a kínai gasztronómiai kultúra kedvelőinek nagy örömére. „Ha alkesz lennék, biztos ezt innám.”
Gránátos (száraz, asztali vörösbor, termelte és palackozta: Vancsura és Társa Kft., Kecel, alkoholtartalom: 11%, 1 liter 285 Ft) Nehezen olvasható címke, a mezőny legjellegtelenebb vörös színe. Igazi bort idéző illat, savanykás, elfogadható íz. Megbízható negyvenes, átlagos főztökkel.
Koccintós (száraz, asztali vörösbor, termelte és palackozta: Kiss és társai Kft., Tabdi, Nagy Mihály dűlő, alkoholtartalom: 10,5%, 2 liter) A kategória klasszikusát beszerzési nehézségek miatt csak versenyen kívül sikerült megkóstolnunk, mindent elárul róla a forgalmazó szlogenje: „A mindennapok bora”.
Bármennyire is igyekeztünk a szükséges minimumot fogyasztani csak a kóstolás során, a 4-5. bornál már mindenki alattomos fejfájásra panaszkodott. Sajnos csak utólag fedeztünk fel néhány olyan ígéretes nevű versenyzőt, mint a Papa bora, vagy a Vegyes fehér, így ezek kimaradtak a nemes küzdelemből. Az akció tanulságait egyetlen kérdésbe foglalva: miért nincs olyan, hogy „bor ízű szeszesital”?
|