OFFLINE | intro |
Agyarország
(2004. február)
Acsarkodnak ránk! A Valutaalap például előbb dicsér – ismerjük az ilyet, két sor, nincs benne sok köszönet –, rendszerváltó országok élenjárója, így megy úgy, aztán letol, mert káros gazdasági folyamatok indultak el.

Még alig kezdett élni, máris plasztikai műtétre tolták a 2004. év pár hete még deklaráltan jól szabott költségvetését, és nem biztos, hogy Draskovics Tibor kijelölt szépségsebész markolásai nyomán felimerhető, vagy legalább életképes marad a beteg. Megszorítják újra az ország tökét, remélem, Péterrel együtt mindketten alaposan kilazultak messzi földrészeken, hogy frissen-fitten tekerhessenek a srófon.
A Valutaalapnak a felpörgő infláció, és persze, a rohamosan növekvő költségvetési hiány se tetszik, angol bukik már nem fogadnának mértékére, eléggé egyértelmű a tendencia, alig van benne izgalom. Meglássuk, ennek még egypár milliárd valutában mért kölcsön lesz a vége, biztos adnának is szívesen, Joe Black majd megint letárgyalja, törleszteni ráérünk a következő ciklusban.
Amerikai barátaink, sőt, szövetségeseink szintén fújnak ránk: képesek az ujjlenyomatainkat begyűjteni, kötelezően választható portréfotózással megfejelve. Bájos belügyminiszternőnk megértő, végülis kitántoroghat az USÁ-ba bármikor másfélmillió elkeseredett agyar kamikázénk, fő az elővigyázatosság. Míg ő diplomata-útlevelével elkerüli a Bevándorlási Hivatal embereit (így viszont se Hi, I am Monika Lamperth-típusú parolalehetőség, se testnyílási eseti motozás), addig Salgó elvtárs, volt hármas ügyosztályos titkosrendőr – nem szűnő véleményem szerint az Államok duplacsíkos tábornoki pantallóban járó nemzetbiztonsági kockázata – azt figyelte meg, hogy nem tart ám ez az intenzív érdeklődés fél percig, legfeljebb annál, aki nem elégedett a fotójával…
Új rendőrvicc született, mert annyira életszerű, hogy rabosítás után véleményezni lehet a képet, és kis smink, orrpúder-korrektorozás után újat kettyinttethetek. Talán adnak is belőle emlékbe, vagy elküldik az e-mailemre, nem? Salgó bütyke sincs meg most se, mert ő is piros útilapuval közlekedik. Azért jól sikerült ez a rendszerizélgatás, nem? Moszkvát már untuk, a koszt is csak káposzta, a napidíj vacak, az egész város meg húgyszagú volt. Tessék, ez Amerika. Ezért érdemes küzdeni, az agyar lakosság meg csak nyomja oda a karmait a festékbe, ha már idáig kiette a fene. A Péterfalvy adatvédő ombucmanó meg ne ájuldozzon, szerzek neki is piros papirost.
Acsarkodik egy vérrokon is. Joe Esterhas, a szövegromlott nevű hollywoodi forgatókönyv-császár gyakorlatilag azt nyilatkozza az óhazában maradt agyarokról, mint TGM a bírói karról. És arra biztat, hogy az utca túloldalára átkelve vágj pofon egy agyart. Tudni fogja, miért kapta. Ez biztos valami elemi ösztön nálad, nem, Joe?
Emberek! Ezek itt acsarkodnak! Pedig Joe, egy másik Joe Black én vagyok, nem örökéletű Fekete János. És eljövök, és én beszélek majd odakint a pénzes fejekkel. Én nyomom oda a hüvelykemet meg a trotilszagú pszeudomuzulmán tekintetem. Õt is én pofozom fel. Én, egy agyar.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”