Az Alkotmány permanenes ünnepén (2004. június) Nagyot fordult két év alatt a világ. Mióta újra demokráciában élünk, még az alkotmánysértés is sokkal demokratikusabb, mint az Orbán-éra annyiszor megénekelt demokrácia-deficites napjaiban. Nehéz lenne ugyanis más magyarázatot találni arra, hogy a korábban oly jogállam-érzékeny hangok most miért hallgatnak (az akkor hallgatók meg érzékenykednek, ez is hozzátartozik a helyzet iróniájához) és miért nem aggódnak a Köztársaság felépítményéért. Három év sem telt el azóta, hogy Bárándy doktornak a bíróságok politikai ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlata miatt égett az arca. Az ő bababőre is sokat veszített érzékenységéből, mióta lehetőséget kapott rá, hogy igazságügyi miniszterként saját kezébe vegye az ország jogrendszerének sorsát – az Alkotmánybíróság egymás után találja az alaptörvénnyel ellentétesnek a Medgyessy-kormány által hozott jogszabályokat, de még egyszer sem hallottuk a minisztertől, hogy a?ár csak egy kicsit is felelősnek érezné magát e hibákért. A felelősöket egészen máshol kell keresni, ahogy arra a szocialisták alkotmányjogi fenegyereke, Juhász Gábor is rámutatott: nem lehet véletlen, hogy az Alkotmánybíróság pont az EP-kampányban kezdett fickándozni, s foglalt állást a „beteg emberekkel szemben”. Az MSZP, a legnagyobb rendszerváltó párt (©Kovács László) egészen mélydemokratikus gyökereiig ásott le, hogy megfelelő választ adjon az AB döntésére: a gyűlöletbeszéd-törvény alkotmányellenessége esetén bizony nem a jogszabályban, hanem az Alkotmányban lesz a hiba, így inkább az szorul módosításra. A kisebbik, a kormányt nemes egyszerűséggel csak demokratikus koalícióként aposztrofáló kormánypártnak sem lehet tiszta a lelkiismerete, mivel az SZDSZ (egy-két képviselője kivételével) boldogan asszisztál a szocialisták alkotmányos ámokfutásához. Sőt, a magyar politikai élet nem akármilyen arcátlansági teljesítményei közül is kiemelkedik az alkotmányellenes gyűlöletbeszéd-törvény megszavazásához fűzött magyarázatuk, miszerint csak azért támogatták a jogszabályt, hogy az Alkotmánybíróságnak lehetősége legyen dönteni róla. Csak hab a demokratikus hatalomgyakorlás tortáján, ahogy a rendőrség az egyes demonstrációk között szelektál, a közlekedési rend aránytalan sérelme elleni küzdelmet tűzve zászlajára. Ez a (ráadásul, mint utólag kiderült, május elseje óta a gyülekezési törvényben sem szereplő) indoklás különösen izgalmasan hangzik Medgyessy budai hegyvidéki házának esetében – s hogy mennyire komolyan gondolta a rendőrség a közlekedési rend megóvását, azt bizonyítja, hogy a kormányfő szomszédságában lakó, hazafelé tartó munkatársunkat a rend éber őrei letessékelték a járdáról, nehogy valami hirtelen ötlettől vezérelve magányos demonstrációba kezdjen a First Family otthona előtt.
|