Reformok, adatok (2004. február) Hogy a magyar felsőoktatást valóban némileg helyre kell pofozni, senki nem vitatja. 1990 és 2002 között ugyanis a felsőoktatásban tanulók száma 101 ezerről 382 ezer főre, vagyis csaknem a négyszeresére emelkedett. Ugyanebben az időszakban a oktatók létszáma csak 40%-kal, 16.319-ről 23.151 főre bővült, tehát az egy oktatóra jutó hallgatók száma 6,2-ről 16,5-re nőtt. Mindeközben a felsőoktatás költségvetési támogatása mára – reálértéken számolva – az 1991-ik évinek 50%-ára csökkent, s a bevétel- kiesést az sem pótolja, hogy a mai hallgatóknak kb. a fele már valamilyen formában hozzájárul a képzési költségeihez. Az oktatási tárca azonban sajnálatos módon szó szerint veszi a helyrepofozást: a megfontolt reformok és bolognai folyamathoz való 2009-es csatlakozás helyett gyökeres, azonnali és totális átalakítást képzel el a miniszter. Aki képtelen több pénzt kilobbizni az ágazat számára, így hát egy (legalábbis a költségvetés számára) kevésbé költségesnek tűnő, ugyanakkor halálos eszközhöz nyúl: az átszervezéshez, amelynek keretét egy zsír új felsőoktatási törvény adja meg. A jelenlegi pénzügyi helyzet megértéséhez jeleznünk kell: az OM Sajtóirodájának minden közleménye ellenére a felsőoktatás állami támogatása idén nem emelkedik, hanem csökken. Az OM büszke arra, hogy idén egymilliárddal több jut felsőoktatásra, mint 2003-ban. Ha jobban megvizsgáljuk az adatokat, rájöhetünk, hogy mindez szemfényvesztés. A 2003-as költségvetésben a támogatásra 155,2 milliárdot irányoztak elő, ám ezt a nyári Medgyessy-csomag idején néhány milliárddal csökkentették, így végül 151,8 milliárd jutott az ágazatra. A 2004-es összeg csak ehhez képest jelent emelkedést (153,0 milliárd). Vagyis a 2004-es előirányzat két milliárddal kevesebb, mint a 2003-as volt. S ha ehhez hozzávesszük a 6%-osra becsült inflációt, illetve a közüzemi díjak (pl. a lassan-mondom: gáz) inflációt meghaladó növekedését, akkor láthatjuk, hogy reálértékben a felsőoktatásra szánt összeg bizony jelentősen csökken. (Ráadásul éppen azok a költségek emelkednek az átlagosnál jobban, amelyek az egyetemeket és főiskolákat a leginkább érintik.) Igaz, hogy az OM idéntől megszünteti az intézmények saját bevétele 5%-ának központi elvonását, de az így az egyetemeknél maradó 1,5 milliárdra becsült összeg sem kompenzálja a bevételcsökkenést, ráadásul ez a pénz csak meghatározott célra – épület-karbantartásra – használható fel. Az idén tavasszal minden bizonnyal elfogadásra kerülő felsőoktatási törvényből fakadó új feladatokat – átszervezéseket, tananyag-kidolgozást, pszichiátriai kezelést – tehát egy végsőkig legatyásodott, teljesítőképessége határára jutott felsőoktatásnak kell végrehajtania, plusz költségvetési forrás nélkül.
|