A de­cem­be­ri vá­lasz­tá­sok so­rán – 1990 óta elő­ször – ma­gyar párt szí­ne­i­ben nem ke­rült kép­vi­se­lő a belg­rá­di par­la­ment­be. A szer­bi­ai vá­lasz­tó­jog­gal ren­del­ke­ző la­kos­sá­gon be­lül a dél­vi­dé­ki ma­gya­rok ará­nya alig ha­lad­ja meg a 3,5%-ot, ami ön­ma­gá­ban ke­vés a be­ju­tás­hoz, még tel­jes ma­gyar ös­­sze­fo­gás ese­tén is. Ös­­sze­fo­gás­ról azon­ban szó nem volt. A két je­len­tő­sebb ma­gyar párt, a Ka­sza Jó­zsef ne­vé­vel fém­jel­zett Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Szö­vet­ség (VMSZ) és az Ágos­ton And­rás ve­zet­te Vaj­da­sá­gi Ma­gyar De­mok­ra­ta Párt (VMDP) kü­lön párt­lis­tá­kon in­dult ki­sebb, nem ma­gyar pár­tok­kal együtt. A „To­le­ran­cia” párt­tö­mö­rü­lés, amely­nek ré­sze volt a VMSZ, a sza­va­za­tok 4,22%-át, míg a VMDP rész­vé­te­lű „Re­for­mis­ták” vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ció 0,5%-ot ért el. Ezen ered­mény is­me­re­té­ben meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a két ma­gyar párt, de még a két ko­a­lí­ció ko­a­lí­ci­ó­ja sem lett vol­na ele­gen­dő a be­ju­tás­hoz. Ez nem je­len­ti azt, hogy ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hon­atya ne len­ne Szer­bi­á­ban. A G17 Plusz párt lis­tá­já­ról ket­ten, Ispánovics Ist­ván volt VMSZ-es sza­bad­kai pol­gár­mes­ter és egy ed­dig ke­vés­bé is­mert po­li­ti­kus, a zentai Ta­kács Ist­ván is man­dá­tum­hoz ju­tott. Az ő ma­gyar szem­pon­tú ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­si ké­pes­sé­gü­ket és ezirányú el­kö­te­le­zett­sé­gü­ket azonban so­kan két­ség­be von­ják.
A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű vá­lasz­tók ma­ga­tar­tá­sá­ra jel­lem­ző, hogy or­szá­gos ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban a ma­gyar több­sé­gű já­rá­sok­ban volt a leg­ala­cso­nyabb a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel. Az ér­dek­te­len­ség oka el­ső­sor­ban a ma­gya­rok ki­áb­rán­dult­sá­gá­ban ke­re­sen­dő. A ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­gal kap­cso­la­tos fel­fo­ko­zott, ugyan­ak­kor egy­re re­mény­te­le­nebb­nek tű­nő vá­ra­ko­zás, a no­vem­ber­ben be­ve­ze­tett ví­zum­kény­szer okoz­ta csa­ló­dott­ság, a vaj­da­sá­gi ma­gyar pár­tok fo­lya­ma­tos egy­más kö­zöt­ti acsar­ko­dá­sa és az utób­bi idő­ben mind gya­ko­rib­bá vá­ló ma­gyar­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lá­sok szá­mos dél­vi­dé­ki ma­gyart ar­ra sar­kall­tak, hogy ne men­jen el sza­vaz­ni, vagy ha el­megy, ak­kor szerb párt­ra, fő­leg a li­be­rá­lis­nak tű­nő G17 Plusz­ra ad­ja vok­sát.
Ami­kor a vaj­da­sá­gi ma­gyar pár­tok si­ker­te­len­sé­gé­ről be­szé­lünk, nem sza­bad el­fe­lej­te­nünk, hogy azok ed­dig sem tisz­tán sa­ját ere­jük­ből ju­tot­tak be a par­la­ment­be. Az ed­di­gi man­dá­tu­mo­kat több­sé­gi pár­tok­kal kö­tött vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ci­ók si­ke­re ered­mé­nyez­te. So­kan a nem meg­fe­le­lő ko­a­lí­ci­ós part­ne­rek meg­vá­lasz­tá­sá­ban lát­ják a VMSZ ku­dar­cá­nak okát. Ka­sza Jó­zsef, aki ezt meg­elő­ző­en a szerb kor­mány mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­te­se volt, és akit so­kan – mind ma­gyar, mind szerb po­li­ti­kai el­len­fe­lei kö­zül – kor­rup­ci­ó­val és a Mi­lo­se­vics-re­zsim­mel va­ló ös­­sze­fo­nó­dás­sal vá­dol­nak, az ered­mé­nyek is­me­re­té­ben fel­aján­lot­ta le­mon­dá­sát az el­nö­ki tiszt­ség­ről.

Ami­kor a vaj­da­sá­gi ma­gyar pár­tok si­ker­te­len­sé­gé­ről be­szé­lünk, nem sza­bad el­fe­lej­te­nünk, hogy azok ed­dig sem tisz­tán sa­ját ere­jük­ből ju­tot­tak be a par­la­ment­be

A meg­le­he­tő­sen „színjátékízű” gesz­tust a VMSZ el­nök­sé­ge nem fo­gad­ta el, de egyes in­for­má­ci­ók szerint a VMSZ-en be­lül meg­in­dult az örö­kö­sö­dé­si há­bo­rú; ezt az érin­tet­tek ta­gad­ják. Ka­sza leg­esé­lye­sebb „ki­hí­vói” kö­zött tart­ják szá­mon a na­gyon jó ma­gyar­or­szá­gi kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­ző Józsa Lász­lót, aki je­len­leg a Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács (MNT) el­nö­ke, va­la­mint Korhecz Ta­mást, a vaj­da­sá­gi tar­to­má­nyi kor­mány fi­a­tal VMSZ-es tit­ká­rát.
Fi­gye­lem­be vé­ve a vá­lasz­tá­sok nyo­mán ki­ala­kult or­szá­gos po­li­ti­kai in­sta­bi­li­tást – ha si­ke­rül is kor­mányt ala­kí­ta­ni, az vagy a nem­zet­kö­zi köz­vé­le­mény ál­tal el­fo­gad­ha­tat­lan ra­di­ká­lis ve­ze­té­sű, vagy egy de­mok­ra­ti­ku­sabb­nak mon­dott, de gyen­ge lá­ba­kon ál­ló ka­bi­net lesz –, fel­me­rült, hogy a par­la­men­ten kí­vü­li Ka­sza meg­tart­has­sa ed­dig be­töl­tött tiszt­sé­gét. Egy ilyen fej­le­mény óha­tat­la­nul csu­pán az új szerb kor­mány nem­zet­kö­zi meg­íté­lé­sét ja­vít­hat­ná, de min­den bi­zon­­nyal nem kí­nál­na lé­nye­gi be­fo­lyá­so­lá­si le­he­tő­sé­get a dél­vi­dé­ki ma­gyar­ság sor­sá­nak ala­ku­lá­sá­ra. Egyes, fő­leg a VMSZ hold­ud­va­rán kí­vü­li ér­tel­mi­sé­gi­ek és po­li­ti­ku­sok vé­le­mé­nye sze­rint az el­múlt ti­zen­há­rom év­ben foly­ta­tott gya­kor­lat­tal el­len­tét­ben a vaj­da­sá­gi ma­gyar po­li­ti­ka ori­en­tá­ci­ó­ját a belg­rá­di szint­ről át kell irá­nyí­ta­ni a ma­gyar kö­zös­ség szint­jé­re, ki kell áll­ni az eu­ró­pai min­tá­kon ala­pu­ló nem­ze­ti ön­ren­del­ke­zés kö­ve­te­lé­se mel­lett. Eb­ben a fo­lya­mat­ban je­len­tős sze­rep há­rul­hat az MNT-re, amely­nek mű­kö­dé­se a VMSZ-es po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás csök­ke­né­sé­vel pár­hu­za­mo­san, minden bizonnyal egyébként is megnehezedik.