– „To­rony­iránt lánc­cal” cí­mű új köny­vé­ben több olyan ki­fe­je­zést hasz­nál, amely meg­lep­he­ti azo­kat, akik nem ol­vas­ták az Ön cik­ke­it. Ilyen pél­dá­ul az „öko-holocaust” ki­fe­je­zés. Mit je­lent ez?
– Tud­juk, hogy a ho­lo­ca­ust nép­ir­tást je­lent, és ös­­sze­füg­gés­ben áll a ná­ci faj­el­mé­let­tel. Vi­szont tény, hogy bi­o­ló­gi­ai ér­te­lem­ben nin­cse­nek em­be­ri fa­jok, ha­nem ras­­szok van­nak, te­hát egy faj lé­te­zik, a ho­mo sa­pi­ens. Ami Amazóniában vagy a Kon­gói me­den­cé­ben tör­té­nik, az a szó szo­ros ér­tel­mé­ben faj­ir­tás, hi­szen fa­jok – em­ber ál­ta­li – tö­me­ges ki­pusz­tí­tá­sá­ról van szó. Nor­man Myers sze­rint a XXI. szá­zad fo­lya­mán a lé­te­ző fa­jok kö­zel fe­le el­tű­nik majd az em­be­ri te­vé­keny­ség mi­att. Ezek sze­rint a ho­lo­ca­ust nép­ir­tás, s az öko-holocaust pon­to­san fe­di azt, ami tör­té­nik, az élő­he­lyek és az élő­kö­zös­sé­gek ki­ir­tá­sát. E fo­lya­ma­tok­nak pont az a jel­leg­ze­tes­sé­gük, hogy lát­szó­lag bé­ké­sen együtt le­het él­ni ve­lük, ugyan­ak­kor ész­re­vét­le­nül az öko­ló­gi­ai rend­szer alap­ja­it sem­mi­sí­tik meg.
– Szin­tén új köny­vé­ben ír­ja azt, hogy „a ter­mé­szet a tör­té­ne­lem leg­na­gyobb ki­sebb­sé­ge”. Mit ért ez alatt?
– Ha a ter­mé­szet­pusz­tí­tás erő­it kö­zel­ről szem­lél­jük, ak­kor azt lát­hat­juk, hogy akár az egy­ko­ri ro­mán fa­lu­rom­bo­lá­si és er­dé­lyi er­dő­ir­tó po­li­ti­ká­ról, akár a bra­zí­li­ai in­di­á­no­kat pusz­tí­tó po­li­ti­ká­ról be­szé­lünk, a kis kul­tú­rák és a ter­mé­szet egy­szer­re vá­lik a ci­vi­li­zá­ció ál­do­za­tá­vá. Sze­rin­tem az evo­lú­ció egy­faj­ta spon­tán gon­dol­ko­dás­mód. Ve­gyük ész­re, hogy mek­ko­ra szel­le­mi ener­gia van akár egy pil­lan­gó­ban. Ha egy lep­két meg kel­le­ne ter­vez­nünk, ak­kor az hi­he­tet­le­nül sok szel­le­mi erőn­ket ven­né igény­be, kö­vet­ke­zés­kép­pen a ter­mé­szet – akár­csak a né­pi kul­tú­rák – ve­szé­lyez­te­tett ki­sebb­ség­nek te­kint­he­tő.
– Ön alap­ja­i­ban bí­rál­ja a kör­nye­zet­vé­de­lem pszi­cho­ló­gi­á­ját. Mi­ért?
– A zöl­dek több­sé­ge olyan nyel­vet hasz­nál, amely a kör­nye­zet­pusz­tí­tás és a tech­nok­rá­cia ér­ték­rend­je sze­rint va­ló. Pél­dá­ul azt mond­ják az er­dők­re, hogy „meg­újít­ha­tó erő­for­rás”. Ez­zel el­fo­gad­ják, hogy az er­dő „erő­for­rás”. A tech­nok­rá­cia ab­ból in­dul ki, hogy min­den, ami kö­rü­löt­tünk van, a kő­olaj­tól az ős­er­dő­ig, erő­for­rás. Ez olyan, mint­ha a földönkívüliek ér­dek­lőd­né­nek, hogy mi az em­be­ri­ség lé­nye­ge, és azt a vá­laszt kap­nák, hogy a szén­di­oxid, mert azt lé­le­gez­zük ki. Ho­lott per­sze nem ez az em­be­ri­ség lé­nye­ge. Te­hát egy­faj­ta ál-kör­nye­zet­vé­dő re­to­ri­ka jel­lem­zi a kö­zé­le­tet. Ugyan­ez ér­vé­nyes az ál-ter­mé­szet­kul­tusz­ra. Most de­rült ki, hogy a „new age” di­vat kö­vet­kez­té­ben a gyógy­nö­vé­nyek a ki­pusz­tu­lás szé­lé­re ju­tot­tak. Ha va­la­ki gyógy­szer he­lyett gyógy­nö­vényt hasz­nál, úgy tű­nik, mint­ha egy természetközelibb meg­ol­dást vá­lasz­tott vol­na, no­ha ő is részt vesz ve­szé­lyez­te­tett fa­jok ki­pusz­tí­tá­sá­ban. Az utób­bi 15-20 év­ben ki­ala­kult ál-kör­nye­zet­vé­del­mi kul­tú­ra sok­kal ne­he­zeb­ben te­szi lát­ha­tó­vá ci­vi­li­zá­ci­ónk ter­mé­szet­el­le­nes alap­ja­it. Ezért sem azo­nos a kör­nye­zet­vé­dő gon­dol­ko­dás a mély-öko­ló­gi­ai szem­lé­let­tel.
– Mi jel­lem­ző a mély-öko­ló­gi­ai tu­dat­ra?
– Vad­sá­got igé­nyel, a vad­ság meg­be­csü­lé­sét. An­nak meg­fon­to­lá­sát, hogy az öko­ló­gi­ai ér­de­kek pél­dá­ul előbb­re va­ló­ak le­het­nek a me­ző­gaz­da­sá­gi­ak­nál.
– A ré­gi zöld mozgalmárokból Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban és most már ná­lunk is po­li­ti­ku­sok let­tek. Me­net köz­ben ve­szett vol­na el a lé­nyeg?
– Két év­ti­ze­de még nem lé­tez­tek kör­nye­zet­vé­del­mi mi­nisz­té­ri­u­mok, nem volt kü­lön nyel­ve a ter­mé­szet­vé­de­lem­nek. Csu­pán a fi­a­tal kör­nye­zet­vé­dők áll­tak szem­ben a pusz­tí­tás erő­i­vel. Ma már a leg­több multicég ter­mé­két „kör­nye­zet­vé­dő­ként” hir­de­ti. En­nek egyik leg­gro­tesz­kebb pél­dá­ja a kör­nye­zet­ba­rát gép­fű­rész, amely ka­ta­li­zá­tor­ral mű­kö­dik.
– Ön sze­rint mi­ért nem ér­dek­li Ma­gyar­or­szá­gon az em­be­rek dön­tő több­sé­gét a ter­mé­szet ál­la­po­ta? Kér­dé­sem a po­li­ti­ku­sok­ra is vo­nat­ko­zik, akik – párt­ál­lá­suk­tól füg­get­le­nül – egy­faj­ta szük­sé­ges rossz­nak, egy­ér­tel­mű­en te­her­nek te­kin­tik a kör­nye­zet­vé­del­mi tár­cát és ma­gát az egész té­mát.

Ez a szocializmus, a magántulajdon nélkül eltöl- tött évtizedek öröksége. A hamis köztulajdon értel- mében minden senkié volt, így az ál-köztulajdonért senki nem viselt felelősséget

– Ez a kér­dés rég­óta fog­lal­koz­tat. Ami­kor 1989-ben be­ül­tem a pár­duc­ket­rec­be, ak­kor még él­te­tett a re­mény, hogy a rend­szer­vál­to­zás an­­nyi­ra nyi­tot­tá te­szi a tár­sa­dal­mat, hogy lét­re­hoz­ha­tunk egy olyan ter­mé­szet­vé­dő moz­gal­mat, amely be­le­szól­hat a po­li­ti­kai dön­tés­ho­za­tal­ba is. Ké­sőbb rá­döb­ben­tem ar­ra, hogy ez nem re­á­lis esély, és vis­­sza­vo­nul­tam az ak­tív po­li­ti­zá­lás­tól. In­kább a klas­­szi­kus ér­tel­mi­sé­gi lé­tet vá­lasz­tot­tam. Saj­nos Ma­gyar­or­szág va­la­ho­gyan öko­ló­gi­a­i­lag nem ér­zé­keny, s ez ös­­sze­függ­het a fi­lo­zó­fi­ai ér­zé­ket­len­ség­gel is. Ha pél­dá­ul meg­néz­zük hő­se­in­ket, ak­kor fő­ként lí­rai köl­tő­ket ta­lál­ha­tunk kö­zöt­tük. Eköz­ben Ang­li­á­ban, Fran­cia­or­szág­ban és Né­met­or­szág­ban a gon­dol­ko­dók és a fi­lo­zó­fu­sok is nem­ze­ti hő­sök.
– Ön sze­rint ho­gyan tel­je­sít a mai kor­mány a kör­nye­zet­vé­de­lem te­rü­le­tén? Tény, hogy az MSZP–SZDSZ-ka­bi­net is­mét po­zí­ci­ó­ba emel­te a bős-nagy­ma­ro­si „dunaszaurusz” kulcs­em­be­re­it és fé­lő, hogy víz­lép­cső épül­het a Drá­ván.
– Ez egy tech­nok­ra­ta kor­mány, mint ahogy lé­nye­gé­ben ed­dig mind­egyik az volt a rend­szer­vál­to­zás óta. Saj­nos Persányi Mik­lós mi­nisz­ter­sé­ge alatt sem ér­zek mar­káns for­du­la­tot. Per­sze le­het, hogy kí­vül­ről tű­nik csak úgy, hogy egy mi­nisz­ter­nek nagy ha­tal­ma van. A Vá­sár­he­lyi Terv azon­ban – amely le­he­tő­sé­get te­remt­het­ne ar­ra, hogy ki­sza­ba­dít­suk a Ti­szát – is­mét csak el­sza­laszt­ja ezt a le­he­tő­sé­get, és fű alatt na­gyon sok élő­hely ki­pusz­tí­tá­sá­val jár. Szá­mom­ra ir­ra­ci­o­ná­lis az, ahogy a víz­ügyi lob­bi és a ha­ta­lom a dön­tés­ho­za­tal­tól távoltartja a te­rü­let­tel év­ti­ze­dek óta fog­lal­ko­zó szak­em­be­re­ket.
– A má­ju­si EU-csatlakozás mi­lyen vál­to­zást hoz­hat a ma­gyar­or­szá­gi ter­mé­szet ál­la­po­tá­ban?
– Ez is csak raj­tunk mú­lik. Ha kény­sze­rű mi­ni­mum­nak fog­juk fel az unió kö­ve­tel­mé­nye­it, ak­kor je­len­tős vál­to­zá­sok nem vár­ha­tó­ak. Ugyan­is il­lú­zió kí­vül­ről vár­ni egy kör­nye­zet­vé­del­mi for­ra­dal­mat. El­vi­leg vi­szont bel­ső erő­for­rás­ok­ból ki­hasz­nál­ha­tó­ak len­né­nek az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok. Ter­mé­szet­vé­dő­ként nagy esélyt lá­tok ab­ban, hogy két­mil­lió hek­tárt kell ki­von­ni a mű­ve­lés­ből. Ha­tal­mas te­rü­let­ről van szó, lé­nye­gé­ben olyan nagy­ról, mint amek­ko­ra az összes vé­dett te­rü­let ma Ma­gyar­or­szá­gon. Eze­ket ter­mé­szet­vé­del­mi te­rü­let­té kel­le­ne át­ala­kí­ta­ni.
– A globalizáció el­len nem küz­de­ni kell, ha­nem ki­hasz­nál­ni – mond­ják egyes po­li­ti­ku­sok. De ho­gyan hasz­nál­hat­juk ki mi, ma­gya­rok ezt a vi­lág­mé­re­tű fo­lya­ma­tot?
– A spon­tán kre­a­ti­vi­tás­ra kell épí­te­ni. Sze­rin­tem az írek és a por­tu­gá­lok min­tá­já­ra ne­künk egy „hungarikum” ré­vén kell hí­res­sé vál­nunk, le­gyen akár az egy sport­ág, a nem­ze­ti kony­ha vagy egy mű­vé­sze­ti pro­duk­ció. (Lásd pél­dá­ul az ír Flatley meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pét az ír nép­ze­ne nem­zet­kö­zi elhíresülésében.) Egyébként „europtimista” va­gyok an­nak el­le­né­re, hogy mind a globalizáció, mind az EU árny­ol­da­la­it pon­to­san lá­tom. Min­den zsi­ge­ri el­len­ér­zés da­cá­ra úgy gon­do­lom, hogy az unió sok olyan utó­pi­át meg­va­ló­sí­tott, amely­ről az őse­ink csak ál­mod­ni mer­tek. Vi­szont ezek az utó­pi­ák úgy kel­nek élet­re, hogy már nem tu­dunk örül­ni ne­kik. Sen­ki­nek sem öröm, hogy lét­re­jött egy olyan struk­tú­ra, amely meg­aka­dá­lyoz­za, hogy Eu­ró­pá­ból va­la­ha is vi­lág­há­bo­rú rob­ban­jon ki.
– Hel­muth Kohl mond­ta egy­szer, hogy­ha Eu­ró­pá­ban nem lesz egy­ség, ak­kor megint há­bo­rú lesz…
– …És mégsincs sem­mi­lyen eu­fó­ria, ha­nem az új ubor­ka­sza­bá­lyok­tól fél­nek az em­be­rek.
– Nem az öko­ló­gi­á­val, de kör­nye­ze­tünk ál­la­po­tá­val függ össze az is, hogy ta­lán a vi­lá­gon Ma­gyar­or­szá­gon a leg­na­gyobb a kont­raszt ab­ban a te­kin­tet­ben, hogy mi­lyen so­kat köl­te­nek az em­be­rek sa­ját la­ká­suk­ra, de az igé­nyes­ség azon­nal meg­szű­nik a kü­szö­bön, te­hát a lép­cső­ház, a ház kör­nyé­ke men­­nyi­re le­pusz­tult és ko­szos.
– Ez a szo­ci­a­liz­mus, a ma­gán­tu­laj­don nél­kül el­töl­tött év­ti­ze­dek örök­sé­ge. A ha­mis köz­tu­laj­don ér­tel­mé­ben min­den sen­kié volt, így az ál-köz­tu­laj­don­ért sen­ki nem vi­selt fe­le­lős­sé­get. En­nek a le­vét is­­szuk ma.
– Mi­köz­ben Ön har­co­san küzd az öko­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás­mód el­ter­jesz­té­sé­ért és fel­lép a ter­mé­sze­ti ér­té­ke­it pusz­tí­tó fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom el­len, időn­ként ak­tív sze­rep­lő­jé­vé vá­lik a tu­dat­ipar­nak. A bul­vár­mé­dia va­lós­ság­gal fal­ja Önt. Van ér­tel­me ezen sze­rep­lé­se­i­nek?
– A fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­mal kap­cso­la­tos vé­le­mé­nyem el­tér at­tól, amit vár­nak tő­lem. Te­hát nem íté­lem el tel­je­sen, ugyan­is az em­be­ri lét ki­tel­je­sí­té­sé­hez fel­tét­le­nül szük­sé­ges egy­faj­ta tár­gyi au­ra, jó­lét, ami köz­vet­ve fo­gyasz­tást is je­lent. Hadd ér­zé­kel­tes­sem egy pél­dá­val ezt: Szent Fe­renc és a De­ák té­ri csö­ves kö­zött je­len­té­keny kü­lönb­ség van, ugyan­is Szent Fe­renc lel­ki okok­ból, ön­ma­ga vá­lasz­tot­ta a sze­gény­sé­get, míg a csö­ves nem ilyen okok mi­att nyo­mo­rog. Ko­ráb­ban ér­zé­keny ha­rag­gal te­kin­tet­tem azok­ra, akik a glo­bá­lis vál­ság­hely­zet el­le­né­re is jól me­rik érez­ni ma­gu­kat, bu­liz­nak, szó­ra­koz­nak. De rá­jöt­tem, hogy düh­vel, az em­be­rek el­le­né­ben nem le­het meg­vál­ta­ni a vi­lá­got. Ma már úgy gon­do­lom, hogy ke­ve­sebb ha­rag­gal és több sze­re­tet­tel kell esz­mél­ke­dé­sre ser­ken­te­nem az em­be­re­ket.

Ed­di­gi mű­vei: Sár­kány­vi­a­dal, re­gény, há­rom ki­adás, 1980, 1989, 2003, Szép­iro­dal­mi Ki­adó. Mé­di­um, re­gény, Szép­iro­dal­mi Ki­adó, 1988. A lá­za­dó Bio­szfé­ra. Ököfilozófia, Kos­suth Ki­adó, 1991. Hisztériumjáték, fantasy, Kos­suth Ki­adó, 1993.
Ed­di­gi je­le­né­sei: Pár­duc­ket­rec, 1989. Ökokoporsó, 1990. Idő­gép, 1993. Quasimodo-show, 1994. Boksz­mér­kő­zés Papp Lász­ló­val, 1994.
Ál­lan­dó ro­va­tot visz a Ma­gyar Nem­zet­ben. Liska Ti­bor-dí­jat ka­pott 1994-ben, Greve-díjat 1996-ban.
Hon­lap­ja: http://www.happyworld.hu/sebeok/