Mit sütsz, kis Zsüti?
HajRákosi! (2004. február) Elvtársaim! Ne fogjon senki könnyelműen a hurik pengetésihez! Nehogy bárki asziggye’, hogy a feketített címben, mint holmi lakkos Pobjedában a Bölcs Vezér néhai tarságának csúfolása rejlik. Nem és nem. (Bár ami igaz, az igaz, baromi kopasz volt, mégis csak ‘53-ban forrázták le.) Hajrá, Rákosi elvtárs, de nem kell haj rá, így is jó, csillogó tekintet és bura, például, ha jó volt a G. Dénes György nevű ünnepelt szövegírónak, nekünk is megfeleljen így. Volt bőven vér, buzogott az artéria magyar csasztuskaíróinkban. Mert mindig, mindenre találsz embert, s elvtárs, ha tán eltűnök hirtelen, még e Retróger rovatot is továbbtollazza egy elszánt eszmeörökös. Mondanék pár nevet, aki sortüzekkel szembenézve, bitófa (és korántsem feketevágásos malac) hurkától fenyegetve is csak azt adta, mi lényege: az önfeledt verset, a tettéért elismerést se váró közösségi jócselekedetet. Tehát a dicsőségtabló, egy-egy remekművel gombostűzve: Raics István (Rákosi a jelszónk), Győri Illés (Munkaverseny-induló), Gál Zsuzsa (Sződd a selymet, elvtárs!), Székely Endre (Dal a béke és szabadság csillagáról), Ritzu Lajos (Szabadságnak zászlaja leng), Várnai Zseni (Munkabrigádok indulója), Peszeky Ádám (Ötágú fényes csillag), Kapuvári Béla (Mint a bástya, erős lesz az egység), Lányi Viktor (Dal a szovjet–magyar barátságról). A névsor korántsem teljes, bár a fent említett elvtársak és elvtársnők mutatkoztak tán a legodaadóbbnak ebben a mindössze 5 évig hódító nagy népi művészeti felhajtásban. Kádár alatt jobb volt: már hozott anyagból is lehetett dolgozni, így lett például Kadosa Pál – ismerjük csak el – szellemesen komponált dalából, a raicsi szöveget átírva az „Itt van május elseje/Énekszó és tánc köszöntse” refrénű gyermekkari induló, holott eredetije még „Itt a termés ünnepe” felütéssel szólalt meg. (Kedves Olvasó Et, ne szégyelld, próbáld ki, illik-e rá a szöveg. Raj-ta!) Külön bája ennek a tisztulásnak, hogy Az ünnepi termés dalát (az ántivilágban Szent István napja) az Államvédelmi Hatóság női kara énekelte lemezre, és zenekara meg férfikórusa is volt a pince-mélylélektan és a módszeres testedzés kifinomult hivatalának. G. Dénes György, azaz Zsüti pedig, a nemrég eltávozott szöveggyáros az alábbi sorokat rótta papírra a kékcédulás választások másnapján. Figyeljünk a végén főleg, mert aki nem adja el magát, az független marad – és bocsássuk meg a későbbi slágerpatkolónak, hogy nagy igyekezetében botló ritmusú verset, szerény szókincsű sorokat faragott. A lényeg, tudjátok, hogy szívből jöjjön. Íme, a hároméves terv-szívű ember dala.
-
|
DAL A HÁROMÉVES TERVRŐL (1947)
Ki mind egymás ellen fent eddig körmöt, fogat, vasat, Paraszt, munkás, értelmiségi egymás kezébe csap És fölépít, mit lerombolt húsz év reakció, három év és élni jó! Szóljon a dal, és miénk lesz a diadal! Elmúlik három év, az ország majd vidám lesz! Elmúlik három év, és a munkás nagy csodát tesz! A munkás új ruhában jár, és ebédre húst eszik, A feleség, a sok gyerek nem könnyezik! Elmúlik három év, és erős lesz az ország, Pajtás, szorítsd meg már és itt a boldogság. Vigyázz, barátom, jól vigyázz, és magad el ne add, Mert így leszel független, boldog és szabad!
|