OFFLINE | puncs | kultúra
Mit sütsz, kis Zsüti?
HajRákosi!
(2004. február)
Elv­tár­sa­im! Ne fog­jon sen­ki kön­­nyel­mű­en a hu­rik pen­ge­té­si­hez! Ne­hogy bár­ki asziggye’, hogy a fe­ke­tí­tett cím­ben, mint hol­mi lak­kos Pobjedában a Bölcs Ve­zér né­hai tar­sá­gá­nak csú­fo­lá­sa rej­lik. Nem és nem. (Bár ami igaz, az igaz, ba­ro­mi ko­pasz volt, még­is csak ‘53-ban for­ráz­ták le.) Haj­rá, Rá­ko­si elv­társ, de nem kell haj rá, így is jó, csil­lo­gó te­kin­tet és bu­ra, pél­dá­ul, ha jó volt a G. Dé­nes György ne­vű ün­ne­pelt szö­veg­író­nak, ne­künk is meg­fe­lel­jen így.

Volt bő­ven vér, bu­zo­gott az ar­té­ria ma­gyar csasztuskaíróinkban. Mert min­dig, min­den­re ta­lálsz em­bert, s elv­társ, ha tán el­tű­nök hir­te­len, még e Retróger ro­va­tot is to­vább­tol­laz­za egy el­szánt esz­me­örö­kös. Mon­da­nék pár ne­vet, aki sor­tü­zek­kel szem­be­néz­ve, bi­tó­fa (és ko­ránt­sem fe­ke­te­vá­gá­sos ma­lac) hur­ká­tól fe­nye­get­ve is csak azt ad­ta, mi lé­nye­ge: az ön­fe­ledt ver­set, a tet­té­ért el­is­me­rést se vá­ró kö­zös­sé­gi jó­cse­le­ke­de­tet. Te­hát a di­cső­ség­tab­ló, egy-egy re­mek­mű­vel gom­bos­tűz­ve: Raics Ist­ván (Rá­ko­si a jel­szónk), Győ­ri Il­lés (Mun­ka­ver­seny-in­du­ló), Gál Zsu­zsa (Sződd a sely­met, elv­társ!), Szé­kely End­re (Dal a bé­ke és sza­bad­ság csil­la­gá­ról), Ritzu La­jos (Sza­bad­ság­nak zász­la­ja leng), Vár­nai Zse­ni (Mun­ka­bri­gád­ok in­du­ló­ja), Peszeky Ádám (Öt­ágú fé­nyes csil­lag), Ka­pu­vá­ri Bé­la (Mint a bás­tya, erős lesz az egy­ség), Lá­nyi Vik­tor (Dal a szov­jet–ma­gyar ba­rát­ság­ról).
A név­sor ko­ránt­sem tel­jes, bár a fent em­lí­tett elv­tár­sak és elv­társ­nők mu­tat­koz­tak tán a leg­oda­adóbb­nak eb­ben a mind­ös­­sze 5 évig hó­dí­tó nagy né­pi mű­vé­sze­ti fel­haj­tás­ban. Ká­dár alatt jobb volt: már ho­zott anyag­ból is le­he­tett dol­goz­ni, így lett pél­dá­ul Ka­do­sa Pál – is­mer­jük csak el – szel­le­me­sen kom­po­nált da­lá­ból, a raicsi szö­ve­get át­ír­va az „Itt van má­jus elseje/Énekszó és tánc kö­szönt­se” ref­ré­nű gyer­mek­ka­ri in­du­ló, ho­lott ere­de­ti­je még „Itt a ter­més ün­ne­pe” fel­ütés­sel szó­lalt meg. (Ked­ves Ol­va­só Et, ne szé­gyelld, pró­báld ki, il­lik-e rá a szö­veg. Raj-ta!)
Kü­lön bá­ja en­nek a tisz­tu­lás­nak, hogy Az ün­ne­pi ter­més da­lát (az ántivilágban Szent Ist­ván nap­ja) az Ál­lam­vé­del­mi Ha­tó­ság női ka­ra éne­kel­te le­mez­re, és ze­ne­ka­ra meg fér­fi­kó­ru­sa is volt a pin­ce-mély­lé­lek­tan és a mód­sze­res test­edzés ki­fi­no­mult hi­va­ta­lá­nak. G. Dé­nes György, az­az Zsüti pe­dig, a nem­rég el­tá­vo­zott szöveggyáros az aláb­bi so­ro­kat rót­ta pa­pír­ra a kék­cé­du­lás vá­lasz­tá­sok más­nap­ján. Fi­gyel­jünk a vé­gén fő­leg, mert aki nem ad­ja el ma­gát, az füg­get­len ma­rad – és bo­csás­suk meg a ké­sőb­bi slá­ger­pat­ko­ló­nak, hogy nagy igye­ke­ze­té­ben bot­ló rit­mu­sú ver­set, sze­rény szó­kin­csű so­ro­kat fa­ra­gott. A lé­nyeg, tud­já­tok, hogy szív­ből jöj­jön. Íme, a há­rom­éves terv-szí­vű em­ber da­la.

-

DAL A HÁ­ROM­ÉVES TERV­RŐL (1947)

Ki mind egy­más el­len fent ed­dig kör­möt, fo­gat, va­sat,
Pa­raszt, mun­kás, ér­tel­mi­sé­gi egy­más ke­zé­be csap
És föl­épít, mit le­rom­bolt húsz év re­ak­ció, há­rom év és él­ni jó!
Szól­jon a dal, és mi­énk lesz a di­a­dal!
El­mú­lik há­rom év, az or­szág majd vi­dám lesz!
El­mú­lik há­rom év, és a mun­kás nagy cso­dát tesz!
A mun­kás új ru­há­ban jár, és ebéd­re húst eszik,
A fe­le­ség, a sok gye­rek nem kön­­nye­zik!
El­mú­lik há­rom év, és erős lesz az or­szág,
Paj­tás, szo­rítsd meg már és itt a bol­dog­ság.
Vi­gyázz, ba­rá­tom, jól vi­gyázz, és ma­gad el ne add,
Mert így le­szel füg­get­len, bol­dog és sza­bad!



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”