A leg­utób­bi opusz pár éve a Sze­re­lem cí­met vi­sel­te, elég va­cak volt, már a bo­rí­tó vic­ce is ön­ka­pa­ró, fér­fi­lá­bak a ko­csi alatt. Szerelem… nohiszen. Azon egy jó nó­ta volt, nem a ti­éd a sejt, éne­kel­te ál­la­po­tos nő­jé­nek az a tag, aki Laár he­lyett nyom­ta kis ide­ig a vál­lal­ko­zás­ban. De And­ris nél­kül nincs KFT, mint ahogy Bornai, Már­ton és Lengyelffi se hi­á­nyoz­hat.
Most itt az új al­bum a ré­gi kvártettel, és a Hi­gi­é­ni­kus em­ber a cím­adó da­lok len­dü­le­tét hoz­za, mint egy­kor a bot­rá­nyos Szép szolidan (ha­bár az nem cím­adó volt, na de még­is). Ki­vá­ló té­ma­vá­lasz­tás tart­ja a KFT-ívet: a ré­gi szám az ut­cán bö­fö­gő, or­rát tú­ró la­kos­sá­got mu­tat­ta be, mai pár­ja az or­szág­úti nyil­vá­nos vé­cét, pi­si­lé­si szo­ká­sa­in­kat. Fenn­költ, igaz? Ám ezt a ze­ne­kart ezért sze­ret­jük.
Jó dal a klónos, amely­ben a bil­len­tyűs le­gyár­tat­ná ha­son­má­sát, de a le­mez ék­kö­ve a Te­cá­ról írt nó­ta. Egy pék­lány, a kol­lek­tí­va szé­pe té­vé­sztár len­ne – cso­da-e, ha a dol­gok mé­lyé­ig lá­tó fő­bi­zal­mi kér­ve ké­ri, és sok vokálosított ref­rén­nel húz­za alá: Te­ca, ne le­gyél sztár! Er­ről se ír sen­ki más hall­ga­tó dalt, csak Bornaiék, pe­dig a tahóságshowk nyo­mán igen egy­sze­rű em­be­rek, jó szak­mun­kás­ok nyo­mo­rod­nak meg egész éle­tük­re, akik­ből jó pék, re­mek hen­tes vált vol­na a té­vé hagy­má­za nél­kül.
Ezek a fon­tos dol­gok, nem a Ját­szó­tér cí­mű blődli, vagy a be­csú­szott Száz­szor­szép-giccs, amely ak­ko­ra pa­ró­dia, hogy azo­nos­ság lett. Las­sú da­lo­kért vis­­sza­sí­rom az el­ső al­bum Vo­na­tát, amely a leg­szeb­bek egyi­ke a ma­gyar kön­­nyű­ze­né­ben. HigiéniKUSS, poénkodtam a cikk­cím­ben, pe­dig de­hogy­is hall­gas­sa­nak el, fő­leg, hogy még csak most éle­dez­nek. To­váb­bi si­ke­res fel­tá­ma­dást kí­vá­nok!