OFFLINE | puncs | buhera
Hétköznapi írásbeliségünk
A felirat közös ügyünk
(2004. február)
Hi­va­ta­los, fél- és nem hi­va­ta­los fel­iratok özö­ne kö­szön ránk lép­ten-nyo­mon. Üzen a kö­zös kép­vi­se­lő, az új­ság­ki­hor­dó, az osz­tály­fő­nök, a pos­tás és a lift­sze­re­lő. Ugyan a kéz­írás­sal ké­szült élet­ve­ze­té­si út­mu­ta­tók eltűnőfélben van­nak, ám sze­ren­csé­re a nyom­ta­tott meg­ol­dá­sok is to­vább­vi­szik az örök­sé­get és őr­zik sa­já­tos bá­ju­kat.

Keszt­he­lyen víz­par­ti bü­fé ab­la­ká­ra app­li­kált fel­irat hir­de­ti: „Tócsi sajtal, tejfölel”. Az egyik ked­ves hölgy­ven­dég szó­vá te­szi, hogy va­la­mi hi­ba csú­szott a fel­irat­ba, hi­ány­zik egy „t” és egy „l”, le­gye­nek szí­ve­sek ki­ja­ví­ta­ni. A bü­fés asszony­ság men­te­ge­tő­zik egy ki­csit, mi­sze­rint kap­kod­va kel­lett ki­ír­nia, majd a biz­ton­ság ked­vé­ért meg­kér­de­zi, hogy hon­nan is hi­á­nyoz­nak be­tűk. Vé­gül ígé­re­tet tesz a prob­lé­ma azon­na­li fel­szá­mo­lá­sá­ra – hogy az­tán ma­rad­jon min­den vál­to­zat­la­nul.
A Köz­gá­zon egy kon­fe­ren­cia ap­ro­pó­ján „A XXI. Szá­zad Vál­la­la­ta, Női Mos­dó” útjelzőtáblák ad­ják de­cen­sen tud­tunk­ra, mi­ben is van a bizinisz az új év­ez­red haj­na­lán. A Ti­sza-tó­hoz ve­ze­tő út men­tén a fáj­dal­ma­san hét­köz­na­pi meg­áll­ni ti­los táb­lát tet­ték ért­he­tőb­bé és él­vez­he­tőb­bé ér­tő ke­zek „Az út szé­len is” ki­egé­szí­tés­sel. Ha­son­ló­kép­pen egy bér­ház ka­pu­ján a min­den há­zi­rend­ben el­ső fő­sza­bály­ként meg­je­le­nő „Kér­jük a ka­put be­csuk­ni!” fel­irat ka­pott ér­tel­me­ző jel­le­gű hoz­zá­fű­zést, mi­sze­rint „Csukd be az aj­tót, buzikám!”. Az el­foj­tott szen­ve­dé­lyek­től fű­tött nagy­vá­ro­si szub­kul­tú­ra má­sik szép pél­dá­ja a „Sze­ret­nék gra­tu­lál­ni, an­nak a mocs­kos gerinctelen fé­reg­nek, aki el­lop­ta a IV. eme­let­ről a vi­rá­go­kat! Re­mé­lem, hogy anyád­nak vit­ted a te­me­tő­be!” tar­tal­mú ki­ált­vány egy lép­cső­há­zi üzenőfalról, me­lyet a szanalmas.hu tett köz­kinc­­csé.
A vé­gé­re ma­radt leg­éde­sebb fel­fe­de­zé­sünk, az esz­ter­go­mi pi­ac elő­re­cso­ma­golt édes­sé­ge­ket áru­sí­tó bó­dé­ján el­he­lye­zett, szív­hez szó­ló „Ne tedd tönk­re a sütit!” fel­irat. A sü­te­mé­nyek jö­vő­je fe­lett ér­zett ag­gó­dás a he­lyi folk­lór mas­­szív ele­me le­het, hi­szen a töb­bi, ha­son­ló pro­fi­lú pa­vi­lo­non is „Ne törd ös­­sze a sütit! Ne pa­kolj rá!” és ha­son­ló üze­ne­tek fo­gad­nak. Me­leg­ség ön­ti el keb­lün­ket, hogy si­ke­rült meg­ha­lad­ni a ki­szol­gál­ta­tott nők, a szen­ve­dő kis­ku­tyák és a ma­gas­ra sze­relt vil­lany­kap­cso­lók ter­hét nyö­gő gyer­me­kek una­lo­mig is­mert prob­lé­má­it, s vég­re a mél­tat­la­nul mel­lő­zött süti-jogi küz­del­mek­re he­lyez­ni a hang­súlyt.

- Turul -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”