Üzen az ál­lam, üzen a MÁV! Ja­nu­ár el­se­jé­től, okos gon­do­lat, kor­lá­toz­zák a hu­szon­hat éven alu­li­ak MÁV-ked­vez­mé­nyét. Kor­lá­toz­zák? Az még nem ko­moly. Hát néz­zük kö­ze­lebb­ről: kor­lá­to­zás egyen­lő hét­vé­gi hasz­ná­lat, amely vi­szont, ha if­jú em­be­rünk neadjisten dol­go­zik (nem ta­nul): egyen­lő a ked­vez­mény meg­vo­ná­sá­val. A nép sze­mé­ben, ha a po­li­ti­ka ve­szi szá­já­ra a fi­a­ta­lo­kat: fi­a­ta­lok egyen­lő di­á­kok. Az ál­lam­ház­tar­tás szem­pont­já­ból: a di­á­kok szű­kebb ré­teg, na­gyobb ked­vez­mén­­nyel. Ja, és haj­la­mo­sak tün­tet­ni, ha vesz­tü­ket ér­zik.

A célközönség belövése, úgyismint targeting, hogy a marketingasszisztens cicus is megértse

A na­gyobb ré­teg, ame­lyik­nek nincs di­ák­iga­zol­vá­nya, ed­dig 33 szá­za­lék ked­vez­ményt ka­pott, má­tól se­mennyit. Ezek úgy­se ug­rál­nak, örül­nek, hogy él­nek. El­vi, prag­ma­ti­kus, po­li­ti­ku­si dön­tés, dönt­se el ki-ki ma­ga, ne­ki me­lyik szim­pa­ti­ku­sabb, én sze­mély sze­rint nem he­lyes­lem, de et­től még nyu­god­tan el le­het len­ni: majd a kö­vet­ke­zők vis­­sza­ad­ják, nem va­gyunk vé­rig sért­ve, na de.
Na de ahogy mind­ez köz­hír­ré té­te­tik, ab­ban ocs­mány ci­niz­mus és go­nosz, rej­tett as­­szo­ci­á­ci­ók­ra épí­tő po­li­ti­kai meg­fon­to­lás van. Hi­szen ho­gyan is szól a pla­kát szö­ve­ge? Áll­junk meg egy ki­csit: pla­kát? Jobb he­lye­ken az ol­vas­ha­tó­ság ha­tá­rá­ig ös­­sze­hú­zott be­tűk­kel tá­lal­ják a tá­lal­ha­tat­lant, ma­nap­ság vi­szont fog­nak egy cé­get, ad­nak ne­ki meg­bí­zást (gon­do­lom), aszongyák a tör­de­lő­nek, le­gyen jól ol­vas­ha­tó, aszongyák a píárosnak, mássz be­le a ké­pük­be. A meg­va­ló­sí­tás pe­dig az ál­lo­má­so­kon ol­vas­ha­tó. Szlo­gen: „Min­den­ki ugyan­úgy uta­zik!” Kép­zel­jük csak el, ki­ket cé­loz­hat meg ez a pla­kát, mar­ke­ting óra, el­ső lec­ke. A cél­kö­zön­ség be­lö­vé­se, úgyismint targeting, hogy a mar­ke­ting­asszisz­tens ci­cus is meg­ért­se. Szól­hat-e egy ilyen szlo­gen a fi­a­ta­lok­nak, akik­től ép­pen ked­vez­ményt von­nak meg? Nem szól­hat. (Vagy még­is: gon­dol­jam azt, hogy hú, de örü­lök, má­tól nem va­gyok igaz­ság­ta­lan­ság ha­szon­él­ve­ző­je? Eszé­be jut­na ilyes­mi bár­ki­nek? Jó hét év­vel az ingyenmalév után?) Ak­kor ki­nek szól? Nyil­ván­va­ló­an olya­nok­nak, akik örül­nek en­nek a dön­tés­nek. Ki örül en­nek a dön­tés­nek? Hadd ál­lít­sam meg ma­gam a to­vább­gon­do­lás­ban.
Á, le­gyint a MÁV, mi nem üze­nünk. Ak­kor tes­sék szé­pen meg­néz­ni a mav.hu anya­ga­it, mi­cso­da pon­tos célcsoportmegszólításokhoz van sze­ren­csénk („Ami jár, az jár”), majd pe­dig von­juk le a kon­zek­ven­ci­át: ezek kvá­zi uszí­ta­nak. Min­den­ki ugyan­úgy uta­zik?