Kóczián Péter szekértáborokról, az idegenszerűségről és az elképesztő teljesítményről
„Én a tényújságírásban dolgozom” (2004. február) A HírTv műsorvezetőjeként vált országosan ismert arccá Kóczián Péter újságíró, aki pályafutását 1989-ben a Magyar Rádióban kezdte. Később, 1993–96 között a Magyar Narancs munkatársaként interjúkat, elemzéseket készített, majd az Élet és Irodalom hírlapírójaként tényfeltáró riportokat írt. A kérdések órája műsorvezetője lapunknak adott interjújában a szekértáborok átjárhatóságáról, a pluralitásról beszélt és úgy vélekedett, hogy a kiegyensúlyozottság nem jelent szárazságot és unalmat. – Én nem a köznek írok, hanem az újságnak – mondta egyszer egy pódiumbeszélgetésen. Mire gondolt? – A kelet-európai értelmiségi rendszeresen belecsúszik a politikacsináló szerepébe. Ugyanakkor ezt nyíltan nem vállalja fel, hanem a köz szolgálatára hivatkozik, amikor ilyen vagy olyan politikai erő mellé leteszi a voksát és véleményt formál, mondjuk egy újság hasábjain. Másfelől az a tapasztalatom, hogy Magyarországon általában a közéletet harcként felfogó újságírók hivatkoznak a közszolgálatra. Elképzelhető, hogy az angolszász újságírásban honos, tényekre, társadalmi párbeszédre figyelő „public service” felfogás nálunk is meghonosodik majd húsz év múlva, de egyelőre ezt nem látom. – Ezzel az állítással nem vitatja a hírlapíró politikai állásfoglalásának lehetőségét? – Semmi baj nincsen a politikai állásfoglalással, csak az illető vállalja fel, ne bújjon el a köz szolgálatának semmitmondó fogalma mögé. Én a tényújságírásban dolgozom; úgy látom, hogy nálunk a közéletet még mindig a publicisztika felől közelítik meg az újságírók, mert az olvasók is ezt várják el tőlük. – Létezik-e, létezhet-e abszolút mérce? Az 1997-ben, a Zeneakadémián tartott közös ellenzéki rendezvényen felszólaló Orbán Viktor beszédéből az Élet és Irodalomban írott riportjában Ön egyedül az „idegenszerű kormány” kifejezést emelte ki, s nem említette meg, hogy a szónok az 1847-es Ellenzéki Nyilatkozat egyik fordulatát vette át. Ez nem újságírói szubjektivizmus, publicisztika-szempontú megközelítése a közéletnek? – Egyáltalán nem, hiszen ha figyelmesen olvasta az írást, láthatta, hogy a Fidesz kampányában résztvevő szakemberek véleményét idéztem, amikor az említett beszédrészletet kommunikációs fordulatnak értékeltem. Az ezt követő időszakban ugyanis az ellenzéki pártok között kivívott tekintélyével a Fidesz már alapvetően másként politizált, mondanivalójának középpontjában saját programja, a polgári Magyarország víziója állt, s csak elvétve nyilatkoztak a párt politikusai az ellenfélről. Ezért tartottam fontosnak ennek a momentumnak a kiemelését. – Gyakran éri az a vád a konzervatív sajtót, hogy túlságosan egyszínű, és követendő példaként a baloldali sajtó sokszínűségét emlegeti. Hogyan látja ezt a kérdést? – Kétségtelen, hogy a kevesebb felülettel rendelkező konzervatív újságírásban a bezártság-érzés miatt bizonyos kérdések, kritikai elemek nem kerülnek elő. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy könnyebb plurálisnak lenni, ha több a megszólalási lehetőség. Meggyőződésem, hogy hosszú távon az olvasók is rosszul járnak és a közéletnek sem tesz jót, ha a magyar sajtót nem a gazdasági-szellemi színesség jellemzi, hanem a bezárkózás. Egyébként miért ne írhatna egy konzervatív egy liberális lapba vagy fordítva? Szerintem elsősorban az írás minőségének, az abban felvonultatott tényanyagnak kell számítania, nem az adott szerző világnézetének. A kiegyensúlyozottság pedig nem feltétlenül jelent szárazságot vagy unalmat: az angol Konzervatív Párthoz közelálló Daily Telegraph is megírja a konzervatívok belharcait, egyszerűen azért, mert érdekes a téma. – Az eddig elmondottak alapján hol lehet a helye a magyar piacon a HírTv-nek? Nem furcsállották sokan, amikor a vállaltan konzervatív, értékalapú csatornánál kezdett dolgozni? – Természetesen megkaptam párszor, hogy áruló vagyok, de ez nem foglalkoztatott túlságosan. A csatornának – profiljából adódóan – szerintem elsődleges feladata, hogy híradóiban a világban és idehaza történő eseményekről a lehető legtöbbet, a lehető legkiegyensúlyozottabban mondja el. A híreket azonban vitatkozós interjúkkal, pontos elemzésekkel, nézetek ütköztetésével kell kiegészíteni. Azért, hogy az a kétmillió ember, aki a közélet iránti érdeklődése miatt potenciális néző lehet, egész egyszerűen ne tudja kihagyni műsorainkat – már csak ezért sem engedhetjük meg magunknak, hogy a jobboldal tévéje legyünk. Az elképesztően sokat dolgozó kollégák teljesítménye előtt pedig minden pártatlan szemlélő megemelheti a kalapját, ez a kitartó munka lehet az egyik záloga annak, hogy piacvezető legyen a HírTv. Amelyet mondjuk nem lehet megkerülni, amikor 2006-ban miniszterelnök-jelölti vitát rendeznek a választási kampány hajrájában.
|