OFFLINE | interjú |
Kóczián Péter szekértáborokról, az idegenszerűségről és az elképesztő teljesítményről
„Én a tényújságírásban dolgozom”
(2004. február)
A HírTv mű­sor­ve­ze­tő­je­ként vált or­szá­go­san is­mert arc­cá Kóczián Pé­ter új­ság­író, aki pá­lya­fu­tá­sát 1989-ben a Ma­gyar Rá­di­ó­ban kezd­te. Ké­sőbb, 1993–96 kö­zött a Ma­gyar Na­rancs mun­ka­tár­sa­ként in­ter­jú­kat, elem­zé­se­ket ké­szí­tett, majd az Élet és Iro­da­lom hír­lap­író­ja­ként tény­fel­tá­ró ri­por­to­kat írt. A kér­dé­sek órá­ja mű­sor­ve­ze­tő­je la­punk­nak adott in­ter­jú­já­ban a sze­kér­tá­bor­ok át­jár­ha­tó­sá­gá­ról, a plu­ra­li­tás­ról be­szélt és úgy vé­le­ke­dett, hogy a ki­egyen­sú­lyo­zott­ság nem je­lent szá­raz­sá­got és unal­mat.


– Én nem a köz­nek írok, ha­nem az új­ság­nak – mondta egy­szer egy pó­di­um­be­szél­ge­té­sen. Mi­re gon­dolt?
– A ke­let-eu­ró­pai ér­tel­mi­sé­gi rend­sze­re­sen be­le­csú­szik a po­li­ti­ka­csi­ná­ló sze­re­pé­be. Ugyan­ak­kor ezt nyíl­tan nem vál­lal­ja fel, ha­nem a köz szol­gá­la­tá­ra hi­vat­ko­zik, ami­kor ilyen vagy olyan po­li­ti­kai erő mel­lé le­te­szi a vok­sát és vé­le­ményt for­mál, mond­juk egy új­ság ha­sáb­ja­in. Más­fe­lől az a ta­pasz­ta­la­tom, hogy Ma­gyar­or­szá­gon ál­ta­lá­ban a kö­zé­le­tet harc­ként fel­fo­gó új­ság­írók hi­vat­koz­nak a köz­szol­gá­lat­ra. El­kép­zel­he­tő, hogy az an­gol­szász új­ság­írás­ban ho­nos, té­nyek­re, tár­sa­dal­mi pár­be­széd­re fi­gye­lő „public ser­vi­ce” fel­fo­gás ná­lunk is meg­ho­no­so­dik majd húsz év múl­va, de egy­elő­re ezt nem lá­tom.
– Ez­zel az ál­lí­tás­sal nem vi­tat­ja a hír­lap­író po­li­ti­kai ál­lás­fog­la­lá­sá­nak le­he­tő­sé­gét?
– Sem­mi baj nin­csen a po­li­ti­kai ál­lás­fog­la­lás­sal, csak az il­le­tő vál­lal­ja fel, ne búj­jon el a köz szol­gá­la­tá­nak sem­mit­mon­dó fo­gal­ma mö­gé. Én a tény­új­ság­írás­ban dol­go­zom; úgy lá­tom, hogy ná­lunk a kö­zé­le­tet még min­dig a pub­li­cisz­ti­ka fe­lől kö­ze­lí­tik meg az új­ság­írók, mert az ol­va­sók is ezt vár­ják el tő­lük.
– Lé­te­zik-e, lé­tez­het-e ab­szo­lút mér­ce? Az 1997-ben, a Ze­ne­aka­dé­mi­án tar­tott kö­zös el­len­zé­ki ren­dez­vé­nyen fel­szó­la­ló Or­bán Vik­tor be­szé­dé­ből az Élet és Iro­da­lom­ban írott ri­port­já­ban Ön egye­dül az „ide­gen­sze­rű kor­mány” ki­fe­je­zést emel­te ki, s nem em­lí­tet­te meg, hogy a szó­nok az 1847-es El­len­zé­ki Nyi­lat­ko­zat egyik for­du­la­tát vet­te át. Ez nem új­ság­írói szub­jek­ti­viz­mus, pub­li­cisz­ti­ka-szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­té­se a köz­élet­nek?
– Egy­ál­ta­lán nem, hi­szen ha fi­gyel­me­sen ol­vas­ta az írást, lát­hat­ta, hogy a Fi­desz kam­pá­nyá­ban részt­ve­vő szak­em­be­rek vé­le­mé­nyét idéz­tem, ami­kor az em­lí­tett be­széd­rész­le­tet kom­mu­ni­ká­ci­ós for­du­lat­nak ér­té­kel­tem. Az ezt kö­ve­tő idő­szak­ban ugyan­is az el­len­zé­ki pár­tok kö­zött ki­ví­vott te­kin­té­lyé­vel a Fi­desz már alap­ve­tő­en más­ként po­li­ti­zált, mon­da­ni­va­ló­já­nak kö­zép­pont­já­ban sa­ját prog­ram­ja, a pol­gá­ri Ma­gyar­or­szág ví­zi­ó­ja állt, s csak el­vét­ve nyi­lat­koz­tak a párt po­li­ti­ku­sai az el­len­fél­ről. Ezért tar­tot­tam fon­tos­nak en­nek a mo­men­tum­nak a ki­eme­lé­sét.
– Gyak­ran éri az a vád a kon­zer­va­tív saj­tót, hogy túl­sá­go­san egy­szí­nű, és kö­ve­ten­dő pél­da­ként a bal­ol­da­li saj­tó sok­szí­nű­sé­gét em­le­get­i. Ho­gyan lát­ja ezt a kér­dést?
– Két­ség­te­len, hogy a ke­ve­sebb fe­lü­let­tel ren­del­ke­ző kon­zer­va­tív új­ság­írás­ban a be­zárt­ság-ér­zés mi­att bi­zo­nyos kér­dé­sek, kri­ti­kai ele­mek nem ke­rül­nek elő. Ugyan­ak­kor nem sza­bad el­fe­lej­te­ni, hogy kön­­nyebb plu­rá­lis­nak len­ni, ha több a meg­szó­la­lá­si le­he­tő­ség. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy hos­­szú tá­von az ol­va­sók is ros­­szul jár­nak és a köz­élet­nek sem tesz jót, ha a ma­gyar saj­tót nem a gaz­da­sá­gi-szel­le­mi szí­nes­ség jel­lem­zi, ha­nem a be­zár­kó­zás. Egyéb­ként mi­ért ne ír­hat­na egy kon­zer­va­tív egy li­be­rá­lis lap­ba vagy for­dít­va? Sze­rin­tem el­ső­sor­ban az írás mi­nő­sé­gé­nek, az ab­ban fel­vo­nul­ta­tott tény­anyag­nak kell szá­mí­ta­nia, nem az adott szer­ző vi­lág­né­zet­ének. A ki­egyen­sú­lyo­zott­ság pe­dig nem fel­tét­le­nül je­lent szá­raz­sá­got vagy unal­mat: az an­gol Kon­zer­va­tív Párt­hoz kö­zel­ál­ló Daily Telegraph is meg­ír­ja a kon­zer­va­tí­vok bel­har­ca­it, egy­sze­rű­en azért, mert ér­de­kes a té­ma.
– Az ed­dig el­mon­dot­tak alap­ján hol le­het a he­lye a ma­gyar pi­a­con a HírTv-nek? Nem fur­csál­lot­ták so­kan, ami­kor a vál­lal­tan kon­zer­va­tív, ér­ték­ala­pú csa­tor­ná­nál kez­dett dol­goz­ni?
– Ter­mé­sze­te­sen meg­kap­tam pár­szor, hogy áru­ló va­gyok, de ez nem fog­lal­koz­ta­tott túl­sá­go­san. A csa­tor­ná­nak – pro­fil­já­ból adó­dó­an – sze­rin­tem el­sőd­le­ges fel­ada­ta, hogy hír­adó­i­ban a vi­lág­ban és ide­ha­za tör­té­nő ese­mé­nyek­ről a le­he­tő leg­töb­bet, a le­he­tő leg­ki­egyen­sú­lyo­zot­tab­ban mond­ja el. A hí­re­ket azon­ban vi­tat­ko­zós in­ter­júk­kal, pon­tos elem­zé­sek­kel, né­ze­tek üt­köz­te­té­sé­vel kell ki­egé­szí­te­ni. Azért, hogy az a két­mil­lió em­ber, aki a köz­élet irán­ti ér­dek­lő­dé­se mi­att po­ten­ci­á­lis né­ző le­het, egész egy­sze­rű­en ne tud­ja ki­hagy­ni mű­so­ra­in­kat – már csak ezért sem en­ged­het­jük meg ma­gunk­nak, hogy a jobb­ol­dal té­vé­je le­gyünk. Az el­ké­pesz­tő­en so­kat dol­go­zó kol­lé­gák tel­je­sít­mé­nye előtt pe­dig min­den pár­tat­lan szem­lé­lő meg­emel­he­ti a ka­lap­ját, ez a ki­tar­tó mun­ka le­het az egyik zá­lo­ga an­nak, hogy pi­ac­ve­ze­tő le­gyen a HírTv. Ame­lyet mond­juk nem le­het meg­ke­rül­ni, ami­kor 2006-ban mi­nisz­ter­el­nök-je­löl­ti vi­tát ren­dez­nek a vá­lasz­tá­si kam­pány haj­rá­já­ban.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”