Hgy ket­tő, nem akár­mi­lyen bot­rány tör­tént az utol­só szep­tem­be­ri for­du­ló­ban a ha­zai pá­lyá­kon, ar­ról ke­ve­sen hal­lot­tak. Hát per­sze, hogy ke­ve­sen. An­nak ide­jén, ami­kor a ke­res­ke­del­mi té­vék és a ha­zai fo­ci­vi­lág el­len­sé­gek vol­tak (eb­ben a té­vék vol­tak a lu­da­sak: ha van bot­rány, vér, anyá­zás, ak­kor van né­zett­ség – a Fra­di-szur­ko­lók­ban pe­dig nem le­he­tett csa­lód­ni), min­den be­do­bott ön­gyúj­tót ki­me­re­ví­tet­tek az es­ti hír­adó­ban. Most, hogy már szö­vet­sé­ge­sek, az sem ka­var nagy vi­zet, ha egy ven­dég­csa­pat edző­jét már az el­ső fél­idő­ben ki kell me­ne­kí­te­ni a sta­di­on­ból.
Ne is be­szél­jünk so­kat a tör­tén­tek­ről, rö­vi­den a kö­vet­ke­ző a hely­zet. Bot­rány no. 1. Di­ós­győr-Győr; a ven­dé­gek edző­jé­nek an­no sze­re­pe volt a ven­dég­lá­tók csőd­jé­ben, ami­kor még ott dol­go­zott. A le­lá­tó­kon a Di­ós­győr-szur­ko­lók, hat for­du­ló után is pont nél­kül, a csa­pat fe­lett pe­dig Da­mok­lész kard­ja. És el­in­dul­nak az el­ső to­já­sok, az edző me­ne­kül, a szak­mai uta­sí­tá­so­kat a vá­ros szé­lé­ről ad­ja, a le­fú­jás­kor pe­dig a ven­dég­csa­pat egyik já­té­ko­sa tár­sá­nak (és, nem mel­lé­kes, test­- vér­ének) vé­del­mé­re kel a pá­lyá­ra ro­ha­nó szur­ko­lók­kal szem­ben, bu­nyó, bal­hé, nyi­lat­ko­zat­há­bo­rú. Bot­rány no. 2. Ka­pos­vár–Pécs, szom­széd­vá­ri rang­adó két te­het­sé­ges, de nem az él­boly­ba tar­to­zó csa­pat kö­zött. Egy ha­zai gól ha­tá­sá­ra a ven­dég pé­csi szur­ko­lók szek­to­rá­ban el­kez­dő­dik a sta­di­on le­bon­tá­sa. Mű­anyag szé­kek hul­la­nak a pá­lyá­ra, a he­lyi rend­őrök pe­dig le­ve­szik a száj­ko­sa­rat a ku­tyák­ról, és irány a tö­meg. A több­szö­ri fi­gyel­mez­te­tés el­le­né­re a szek­tor­ba si­e­tő pé­csi pol­gár­mes­ter így ta­lál­ko­zik ös­­sze egy lel­kes ka­pos­vá­ri ku­tyá­val.
A leg­ér­de­ke­sebb, hogy nem a szo­ká­sos ran­da­lí­ro­zók szol­gál­tat­ták a bal­hét, ha­nem fel­tö­rek­vő vi­dé­ki­ek (jó, a fradistákat sem kell fél­te­ni: egy fó­rum hoz­zá­szó­ló­ja nem zár­ja ki, hogy a Ferencváros-Milwall UEFA-Kupa ha­zai vis­­sza­vá­gó­ján meg­lesz a ma­gyar fut­ball­pá­lyán el­ső ha­lá­los ál­do­za­ta; a mon­dat­hoz pe­dig hozzáteszi: jöj­je­nek csak az an­go­lok, majd meg­tud­ják, mi a ma­gyar vir­tus).
A leg­szo­mo­rúbb vi­szont, hogy tisz­tu­ló lá­tá­si vi­szo­nyok, ap­ró (jel­leg­ze­te­sen ma­gyar, de le­gyünk bi­za­ko­dók) rész­si­ke­rek utá­ni hó­na­pok­ban tör­tént mind­ez, egy és ugyan­azon a hét­vé­gén. Pont ak­kor, ami­kor leg­in­kább nem ké­ne.
Vé­gül, har­ma­dik­ként, a leg­el­ke­se­rí­tőbb pe­dig az, hogy a ha­zai mé­dia szá­má­ra már megint nem az igaz­ság a fő vi­szo­nyu­lá­si pont. Az­előtt fel­na­gyí­tot­ták a bot­rányt, hogy több né­ző le­gyen. Most el­hall­gat­ják, hogy ne sért­se a biz­niszt. Ez el­ke­se­rí­tő – de még min­dig vi­dá­mabb hely­zet, mint más­fél éve…