A magyar királyi posta ügyeit intéző, megbízható káderek pedig nyomban hozzáláttak kenyéradó politikus gazdáik kívánságainak teljesítéséhez. Legsürgősebb feladatuk a magyar lakosság kézpénzforgalmának jelentős részét bonyolító Posta értékfeldolgozását és pénzszállítást végző Defend Security Kft. felszámolása volt. A kormánynak semmi sem drága, ha politikai tisztogatásról és baráti vállalkozók helyzetbe hozásáról van szó. A dialektikus materializmuson edződött öntudatú pártállami káderekből demokrácia és piacgazdaság szakértőkké avanzsált szoci politikai és gazdasági elit a 2002-es kormányváltáskor „keresztes” hadjáratot indított a Defend ellen. A Defend felszámolása és az annak a megbízásait átvevő 100 százalékban postai tulajdonban levő József Nádor Tér Security Logisztikai és Biztonságtechnikai Kft. (JNT) létrehozása összesen négy milliárd forintjába került a postának és így az adófizető állampolgároknak. Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal közpénzügyekért felelős államtitkára ekkor úgy nyilatkozott: „Jó hogy a Magyar Posta visszaveszi a Defend Security Kft.-től az értékfeldolgozás és a pénzszállítás tevékenységét”. A szocialista korrupciós ügyekben mélyen hallgató államtitkár szerint „azzal, hogy a posta újra saját maga oldja majd meg az értékfeldolgozást és pénzszállítást, nem lesz kiszolgáltatva egy külső cégnek, amely bár az első időkben biztos, hogy olcsóbban szerződne a postával, de egy meghatározott időszak elteltével akár radikálisan megemelheti árait”. Úgy látszik Keller úr némiképp tájékozatlan volt az ügyben. Vagy esetleg szándékosan hallgatott el bizonyos összefüggéseket? Lehet, hogy bizonyos gazdasági csoportok előnyhöz juttatásának szándéka áll egyes politikai döntések mögött? Érdekes módon a kormány 2003 márciusi keltezésű határozata egyszerre engedélyezi a Magyar Postának a JNT létrehozását, a Defend felvásárlását valamint ugyanakkor kötelezi is a Postát arra, hogy – meghatározott határidő nélkül – adja is el a JNT-t. Qui prodest? Kinek is állhat érdekében a későbbi kötelező privatizációval előírt államosítás? Lehet, hogy a JNT-re, tehát a postai pénzfeldolgozás zsíros falatjára ácsingózó egyik MSZP- közeli vállalkozásnak? A JNT a magyar kézpénzkezelési piac 25 százalékát birtokolja, míg a legjelentősebb piaci szereplőként a Group 4 cég a piac 50-60 százalékát. Ha a Group 4 privatizálhatja a szocialista kormány által újra államosított postai pénzfeldolgozást és pénz-szállítást, akkor 10 milliárd forint körüli éves árbevételre számíthat. A nyilvánvalóan politikai kapcsolatokon alapuló vagyongyarapítás klasszikus példáját a szoci kormányzat a postánál már bemutatta az Alsys cégnek adott megbízás esetével. A Posta közel 200 millió forintos biztonsági eszközvásárlási megbízást adott az Alsys 2000 Kft.-nek, melynek ügyvezető igazgatója Fejti György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának egykori tagja. A cég tulajdonosai között található Szokai Imre, akit a Tocsik-perben felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek és Bessenyei Zoltán, a Tocsik-per negyedrendű vádlottja is. A cég alapítói között szerepel a Trend Prognózis Rt. is, amely Nagy Sándor szocialista képviselő cége.

A Defend felszámolása és az annak a megbízásait átvevő 100 százalékban postai tulajdonban levő József Nádor Tér Security Logisztikai és Biztonságtechnikai Kft. (JNT) létrehozása összesen négy milliárd forintjába került a postának és így az adófizető állampolgároknak.

Az ügyben a parlamentben interpelláló Szijjártó Péter fideszes képviselő kérdése – hogy a tények ismeretében hogyan kell értelmezni Medgyessy Péter korábbi szavait, miszerint: „jog és erkölcs közül mindig a szigorúbbat kell választani” – megválaszolatlan maradt. A rossz nyelvek szerint a Fejti–Alsys-megbízáson túl még számos hasonló politikai kapcsolatokra épülő baráti szerződés kerülhetett megkötésre. Annyi bizonyos, hogy 2002. július 9-től a posta biztonsági főigazgatójaként az a Vidus Tibor költhet évente 300 millió forintot biztonsági fejlesztésekre, aki a Horn-kormány ideje alatt, 1995-1998 között a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója volt.
A Medgyessy-féle jóléti rendszerváltás, amely a kevesek meggazdagodását jelenti sokak kárára a Postát sem kerülheti el. Ennek jegyében László Csaba, aki a magyar gazdaságot leghatékonyabban tönkretevő nagy forintleértékelő pénzügyminiszterként kerül be majd a gazdaságtörténeti munkákba, célul tűzte ki a Magyar Posta privatizálását is. Az alaptevékenységéből 150 milliárdos árbevételt realizáló Posta már 2003-ban elkezdte 600 kistelepülési postahivatal megszüntetését és a 10 százalékos létszámcsökkentési kormány-ukáznak megfelelően elbocsájtott 1000 dolgozót. De ez még semmi, mert 2004-ben a Posta 4000 dolgozó elbocsátását és két lépcsőben az inflációt jóval meghaladó mértékű áremelést tervez. A pénzügyi mutatókat nem a hatékonyság növelésével javítani akaró vezetés márciusban 8, októberben pedig 10 százalékkal kívánja növelni a postai szolgáltatások díjait. A drasztikus létszámcsökkentés ellen tiltakozó postás szakszervezet szerint a költségvetés tervezetében a központi költségvetési szervek 2.382.191 milliárd forinttal szerepelnek. A kormány a 10 százalékos tervezett létszámcsökkentéssel mintegy 40 milliárd forintot akar megtakarítani, ami az összes kiadásnak csak kevesebb, mint egy százaléka. Mivel a megtakarítandó pénz nagy része a munkaadót terhelő járadék, ezért a leépítés nemcsak megtakarítást, hanem bevételcsökkenést is okoz a költségvetés számára. A PHDSZSZ szerint emiatt a megtakarítás a központi költségvetési szervek összes költségeinek 0,5 százalékánál kisebb lesz, s csak az egész büdzsé két ezrelékét éri el. A kormány nem kalkulálta be a kiadások közé az elbocsátások járulékos költségeit sem: a munkaviszony megszüntetésekor hat havi felmondási időt kell kifizetni a köztisztviselőknek. A végkielégítés összege az idősebb korosztály esetében általában nyolc hónapi fizetés, míg ha a nyugdíj előtt öt éven belül mondanak fel valakinek, akkor még több pénz jár neki. Ezekkel az összegekkel együtt a postás szakszervezeti szövetség számításai szerint a tervezett megtakarítás helyett közel tízmilliárdos többletköltséggel lehet számolni. Az ország második legnagyobb foglalkoztatójaként közel 40 ezer alkalmazottnak bért fizető Magyar Posta az elbocsátások helyett inkább a felesleges politikai indíttatású pénzpazarlás leállításával javíthatna eredményességén. A Defend Kft. felszámolására elpazarolt 4 milliárd mellett a Posta több korábbi, az előző kormány idején elkezdett program leállításával is milliárdos befektetésekről és jelentős bevételekről mond le. Az előző kormányzati ciklusban a Posta 3,5 milliárd forintért elkészítette az Elektronikus Közbeszerzési Rendszert (EKR). Az EKR működtetése a magyar állam 100 milliárdos közbeszerzési forgalmának nyilvános és átlátható bonyolításával 1,5–2 milliárdos bevételhez juttatta volna a Postát. A Miniszterelnöki hivatalban trónoló Baja Ferenc vezette államtitkárság nem fogadta el a teljesen kész és működőképes rendszert, helyette inkább egy teljesen új kidolgozására akar megbízást adni újabb milliárdokért. Az EKR-hez hasonló módon mondott le a 1,5 milliárd forintos Postai Elektronikus Piac (PEP)-program működtetéséről is a Posta. A felesleges és költséges megbízások adására természetesen az új fejlesztések is kiváló lehetőséget adnak. A Posta 14 milliárdosra tervezett 10 éves fejlesztési projektje keretében a budaörsi Metró áruház melletti Országos Logisztikai Központba közel 1 milliárdért kíván 150 darab új, négykerék-meghajtású kisteherautót beszerezni. A levélküldeményeket így úttalan utakon is kézbesíteni képes (de vajon hol?) Posta ezáltal korszerűbb járműparkkal rendelkezik majd, mint a 8–25 év átlagéletkorú járművekkel rendelkező Magyar Honvédség. A Medgyessy-kormány tehát, mint a viccben: nem csak ígér, de be is tart. Jóléti fordulat van a Postánál is: postahivatalok százai szűnnek meg, dolgozók ezreit bocsátják el, a szolgáltatások díjai az infláció fölé nőnek, néhányan viszont jó megbízásokhoz jutnak. Haverok, buli, politika!