–Mi­lyen ér­zé­sek­kel gon­dolsz vis­­sza az athé­ni olim­pi­á­ra?
–Az egyik pil­la­nat­ban bol­do­gan gon­do­lok ar­ra, hogy a ne­gye­dik he­lyet si­ke­rült meg­sze­rez­nem. A má­sik­ban ugyan­ak­kor el­szo­mo­rít, hogy egy tus­ra vol­tam a dön­tő­től, a biz­tos ezüst­érem­től. Na­gyon sze­ret­tem vol­na Athén­ban olim­pi­ai ér­met sze­rez­ni!

–Azon a na­pon ér­ted és Nagy Timeáért iz­gult az egész or­szág. Eb­ben a sport­ág­ban min mú­lik a győ­ze­lem?
–Az él­vo­nal­ban ta­lál­ha­tó ví­vók tu­dá­sa kö­zött sze­rin­tem nincs he­lye­zé­sek­ben ki­fe­jez­he­tő kü­lönb­ség. Ezért min­den a ver­seny nap­ján dől el, akár pil­la­na­tok alatt. Óri­á­si a lé­lek­ta­ni nyo­más azon a na­pon. Emi­att leg­na­gyobb sze­re­pe ta­lán a pszi­chi­kai ál­ló­ké­pes­ség­nek van, de per­sze fon­tos a fi­zi­kai fel­ké­szült­ség is. Ez utób­bi­val nem volt baj, a ver­se­nyek után még izom­lá­zam sem volt. Fej­ben is na­gyon „ott vol­tam”, min­dig csak a kö­vet­ke­ző el­len­fe­lem­re kon­cent­rál­tam. Az egyé­ni ver­seny nap­ján meg sem néz­tem az ága­mat, va­gyis azt, hogy egy győ­ze­lem után kit kap­ha­tok kö­vet­ke­ző el­len­fe­le­mül. Ta­lán ez az össz­pon­to­sí­tás fá­rasz­tott ki na­gyon. Az elő­dön­tő­re már a tar­ta­lék ener­gi­á­kat is moz­gó­sí­ta­ni kel­lett.

– A fran­cia Flessel el­len ví­vott elő­dön­tőd­ben vi­szont az or­szág új­ra át­él­het­te azt, amit pár nap­pal ko­ráb­ban Nemcsik Zsolt dön­tő­je alatt. Va­gyis hogy a sport­sze­rű­en küz­dő ma­gyart fe­lül­múl­ja a sza­bá­lyo­kat át­lé­pő és a bí­rók fel­ké­szü­let­len­sé­gét ki­hasz­ná­ló el­len­fél. Sze­rin­ted csak raj­tad mú­lott ez az as­­szó?
– Flessel ab­ban az elő­dön­tő­ben ös­­sze­sen négy al­ka­lom­mal esés­sel ke­rül­te el, hogy meg­szúr­jam. Az utol­só a dön­tő ta­lá­lat­nál volt, ami­ért a sza­bá­lyok sze­rint pi­ros la­pot, de mi­ni­mum fi­gyel­mez­te­tést kel­lett vol­na kap­nia. A sport­ágat fi­gye­lem­mel kö­ve­tők­nek nem je­lent új­don­sá­got, hogy a fran­ci­ák­nak vagy az ola­szok­nak sok­kal töb­bet meg­en­ged­nek a pás­ton. A bí­rók kö­zött tény­leg van ke­vés­bé fel­ké­szült. En­nek oka azon­ban az olim­pia vi­lág­ver­senyjel­le­gé­ben rej­lik: itt min­den or­szág­nak jo­ga van a rész­vé­tel­re, füg­get­le­nül a sport­ág nem­ze­ti ha­gyo­má­nya­i­tól. A szép esz­mék azon­ban gyak­ran nem ér­vé­nye­sül­nek a gya­kor­lat­ban.

–To­vább­ra is az olim­pi­ai érem mo­ti­vál, vagy eset­leg más cél­ja­id van­nak?
–Még nem lá­tom pon­to­san a jö­vőt, nem is sze­ret­nék vég­le­ge­sen el­dön­te­ni sem­mit. A ví­vást nem ha­gyom ab­ba, de az ér­mek mel­lett új cé­lok is meg­je­len­tek az éle­tem­ben. A leg­fon­to­sabb, hogy sze­ret­nék egy kis­ba­bát. El­jött már az ide­je. A má­sik pe­dig új fel­ada­tok ke­re­sé­se, mi­vel spor­to­lói kar­ri­e­rem vé­ge fe­lé já­rok. Ide­je ezért a pást­ról ki­csit tá­vo­labb is te­kin­te­nem. Az el­múlt évek­ben két dip­lo­mát is sze­rez­tem, az egyi­ket a Test­ne­ve­lé­si Fő­is­ko­la ví­vó szak­edzői sza­kán, a má­si­kat a sze­ge­di egye­tem jo­gi ka­rán. Egy éve egyéb­ként ügy­véd­je­lölt­ként dol­go­zom.

–Ez azt je­len­ti, hogy meg­válsz a sport­tól?
–Nem, ezt nem sze­ret­ném. Min­den­fé­le­kép­pen a ma­gyar sport­élet­ben kí­vá­nok ma­rad­ni, de hasz­nál­ni sze­ret­ném a jo­gi vég­zett­sé­ge­met is. Olyan fel­ada­to­kat lá­tok, ame­lyek a két te­rü­le­tet egy­aránt érin­tik. A Nem­zet­kö­zi Ví­vó­szö­vet­ség jo­gi bi­zott­sá­gá­nak egyik szé­két már meg is pá­lyáz­tam. Nem én le­szek az el­ső ma­gyar tag eb­ben a tes­tü­let­ben, de úgy ér­zem, hogy erő­sí­te­nünk kell. A szí­vem­hez a leg­kö­ze­lebb ta­lán olyan fel­adat áll­na, amely a sport tár­sa­dal­mi sze­re­pé­hez kap­cso­ló­dik. Úgy ér­zem, itt sok a ten­ni­va­ló ma­nap­ság.

– Mik ezek a te­en­dők sze­rin­ted?
– Na­gyon so­kat kö­szön­he­tek a sport­nak, de csak mos­ta­ná­ban ér­tet­tem meg, hogy ezek kö­zül mi fon­tos iga­zán. Fan­tasz­ti­kus volt a sok ver­seny, az uta­zá­sok is, be­jár­tam a fél vi­lá­got. A sport ke­re­tet adott az éle­tem­nek, sőt va­la­men­­nyi­re anya­gi biz­ton­sá­got is. Az iga­zán fon­tos do­log azon­ban az az ér­ték­rend, ame­lyet a sport ad­hat. Ez egy elég nagy hal­maz, ben­ne van a mun­ka tisz­te­le­te, a ki­tar­tás és a rend­sze­res­ség. Sze­rin­tem úgy tel­jes, ha ben­ne van a ha­za­sze­re­tet is. Ezek ere­dő­je vé­gül em­be­ri eré­nyek­ben mu­tat­ko­zik meg. Ám en­nek igen ne­he­zen tel­je­sít­he­tő fel­tét­elei van­nak.

–De ezek el­ső­sor­ban anya­gi fel­té­te­lek, nem?
– Nem, a pénz vagy más anya­gi jel­le­gű tá­mo­ga­tás csak a má­so­dik. Sze­rin­tem az a he­lyes, ha az él­spor­to­ló­ink nem csak a sport­ban mu­ta­tott tel­je­sít­mé­nye­ik­kel tűn­nek ki. A leg­több ezért az után­pót­lás­sal fog­lal­ko­zó edzők sze­mé­lyén mú­lik. Az ő fel­ada­tuk a szel­le­mi­ség ki­ala­kí­tá­sa és az eb­be tar­to­zó ér­té­kek köz­ve­tí­té­se. Ma­nap­ság saj­nos a tel­je­sít­mény­köz­pon­tú­ság po­zí­ci­ó­ja na­gyon erős, szin­te ki­zá­ró­la­gos. A leg­több egye­sü­let fő­leg tag­dí­jak­ból tart­ja fenn ma­gát, így az edzők­re na­gyon sok gye­rek jut, ez pe­dig a ne­ve­lő mun­ka esé­lyét igen le­ront­ja.

– Ne­ve­lő­edződ­től, Ud­var­he­lyi Gá­bor­tól meg­kap­tad ezt a bi­zo­nyos pluszt?
– Igen. Ne­ki és Szőcs Ber­ta­lan­nak, aki 1996 óta edzőm, na­gyon so­kat kö­szön­he­tek. Hogy két dip­lo­má­val a ke­zem­ben vár­ha­tom az új fel­ada­to­kat, nos, ez en­nek a szel­le­mi­ség­nek kö­szön­he­tő.