Már 2002 ja­nu­ár ele­jén szí­vük­be zár­ták a kül­kap­cso­lat­ok vi­lá­gá­ban já­ra­to­sak az ak­kor még el­len­zék­ben lé­vő Szi­li Ka­ta­lint: há­rom év­vel ez­előtt az Or­szág­gyű­lés jelenlegi el­nö­ke is ke­mé­nyen ki­vet­te ré­szét az ép­pen ak­tu­á­lis ro­mán- (és nem mel­lé­ke­sen határontúlimagyar) ellenes kam­pány­ból. A mos­ta­ná­ban pár­tok fe­let­ti­sé­gét, komp­ro­mis­­szum­kész­sé­gét hang­sú­lyo­zó Szi­li ak­kor így fo­gal­ma­zott: „…a kül­föld he­lyett in­kább a vi­dé­ket kel­le­ne jár­nia (Or­bán Vik­tor­nak), hogy lás­sa, az em­be­rek nagy ré­sze mi­ni­má­lis be­vé­te­lek­ből él­de­gél. Ke­se­rű íze lesz eb­ben a hely­zet­ben a sza­bol­csi al­má­nak és a ma­kói hagy­má­nak, fő­leg ha eze­ket ro­mán fe­ke­te­mun­ká­sok sze­dik majd.”
Szi­li Ka­ta­lin 2002 óta tar­tó ház­el­nö­ki man­dá­tu­ma alatt többtu­cat kül­föl­di lá­to­ga­tást tett, ezek nagyobb része jól szolgálta a ma­gyar ér­de­ke­ket. Az el­múlt hó­na­pok kül­po­li­ti­kai ba­ki­jai azon­ban ala­po­san meg­ne­he­zí­tet­ték a ma­gyar dip­lo­má­cia dol­gát – mu­ta­tott rá egy ne­ve el­hall­ga­tá­sát ké­rő kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi tiszt­vi­se­lő, aki sze­rint a Gyurcsány Ferenc-i rög­tön­zé­sek mi­at­ti rend­sze­res tűz­ol­tás mel­lett kü­lö­nö­sen kel­le­met­len volt a ház­el­nök as­­szony sza­úd-ará­bi­ai lá­to­ga­tá­sá­nak le­mon­dá­sa. Mint is­me­re­tes, a mi­nisz­ter­el­nök ki­je­len­té­se mi­att Sza­úd-Ará­bia visz­­sza­hív­ta nagy­kö­vet­ét (aki egyéb­ként mai na­pig nem tért vis­­sza ha­zánk­ba). Ezek után Szi­li Ka­ta­lin sem lá­to­ga­tott el a vahabbita ki­rály­ság­ba; le­mon­dá­sát elő­ször bel­po­li­ti­kai okok­kal ma­gya­ráz­ta. Nem tud­juk, hogy fo­gad­ták vol­na-e Szaúd-Ará­bi­á­ban: ha igen, ak­kor el kel­lett vol­na men­ni, hogy a hely­szí­nen kér­jen bo­csá­na­tot, ha pe­dig nem, ak­kor a sza­ú­di el­zár­kó­zás be­is­me­ré­se lett vol­na az egye­nes út – vél­te a ma­gyar dip­lo­ma­ta, aki sze­rint az el­múlt évek egyik leg­ko­mo­lyabb ká­rát okoz­ta a mi­nisz­ter­el­nö­ki gú­nyo­ló­dás és a ház­el­nö­ki su­má­ko­lás. Így hát ri­ja­di nagy­kö­ve­tünk­nek, Tölli Ist­ván­nak csak a ma­gya­ráz­ko­dás ma­radt, ami­kor a Ma­gyar Nem­zet feb­ru­ár 21-iki szá­má­ban „a lá­to­ga­tás el­ha­lasz­tá­sá­ról” be­szélt.
Nem volt si­ker­tör­té­net Szi­li Ka­ta­lin szin­tén feb­ru­á­ri, szí­ri­ai lá­to­ga­tá­sa sem. Mohammad Nadzsi el-Otari mi­nisz­ter­el­nök­kel és Fa­ruk as-Saraa kül­ügy­mi­nisz­ter­rel tör­tént tár­gya­lá­sa után a házelnök Szí­ria sze­re­pét „fon­tos­nak” ne­vez­te a kö­zel­-ke­le­ti bé­ke­fo­lya­mat­ban és tá­mo­ga­tá­sá­ról biz­to­sí­tot­ta Szí­ria „jo­gos” li­ba­no­ni kö­ve­te­lé­se­it.

George Herbert Walker budapesti amerikai nagykövet „visszafogottan nyilatkozott” Szili szíriai látogatásáról

A bök­ke­nő csak az, hogy az Egye­sült Ál­la­mok és Fran­cia­or­szág nem­ré­gi­ben kö­zös erő­vel vitt át egy ha­tá­ro­za­tot az ENSZ Biz­ton­sá­gi Ta­ná­csán, amely a szí­ri­ai csa­pa­tok li­ba­no­ni ki­vo­nu­lá­sát kö­ve­te­li. Az EU-nak is van sa­ját – az ame­ri­ka­i­nál ke­vés­bé ke­mé­ny – ál­lás­pont­ja Szí­ri­á­val kap­cso­lat­ban, de a ház­el­nök­nek si­ke­rült egy har­ma­dik (a ma­gyar/eu­ró­pai és amerikai ér­de­ke­ket egy­aránt sér­tő) fel­fo­gást kép­vi­sel­nie. A szí­ri­ai igé­nyek jo­gos­sá­gát el­is­mer­ni leg­alább­is óvat­lan­ság Rafik Hariri li­ba­no­ni mi­nisz­ter­el­nök – a szír tit­kos­szol­gá­lat ál­tal szer­ve­zett – meg­gyil­ko­lá­sát kö­ve­tő­en. Így vé­le­ked­he­tett az ame­ri­kai kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um is, amely a nyi­lat­ko­za­tot kö­ve­tő­en több al­ka­lom­mal je­lez­te a wa­shing­to­ni ma­gyar nagy­kö­vet­ség­nek fenn­tar­tá­sa­it, és fi­no­man ér­zé­kel­tet­te, hogy Szi­li sza­va­i­nak „hely­re­iga­zí­tá­sát” vár­ja. Nem vé­let­len te­hát az sem, hogy a Ma­gyar Hír­lap­ban már­ci­us 3-án meg­je­lent in­ter­jú­já­ban Ge­or­ge Her­bert Walker bu­da­pes­ti ame­ri­kai nagy­kö­vet „vis­­sza­fo­got­tan nyi­lat­ko­zott” Szi­li szí­ri­ai lá­to­ga­tá­sá­ról.
A for­mák­ra ha­gyo­má­nyo­san ér­zé­keny ja­pán dip­lo­má­ci­át is si­ke­rült meg­sér­te­nie Szi­li Ka­ta­lin­nak – von ke­se­rű mér­le­get a már idé­zett kül­ügyi tiszt­vi­se­lő. Min­den köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-je­löl­tek leg­esé­lye­seb­bi­ke ugyan­is már­ci­us ele­jén már har­mad­já­ra mond­ta le Ja­pán­ba ter­ve­zett lá­to­ga­tá­sát.
Forrásunk sza­va­it meg­erő­sí­ti Abe Hiroshi, a bu­da­pes­ti ja­pán nagy­kö­vet­ség el­ső tit­ká­ra is. A la­punk­nak nyi­lat­ko­zó dip­lo­ma­ta el­mond­ta: elő­ször ta­valy ősz­­szel vár­ták Szi­lit Ja­pán­ba, de leg­ké­sőbb most, a ja­pán költ­ség­ve­té­si év vé­gén (Ja­pán­ban áp­ri­lis­tól már­ci­u­sig tart ez az idő­szak) sze­ret­tek vol­na ve­le ta­lál­koz­ni. A kö­rül­te­kin­tő­en fo­gal­ma­zó Abe Hiroshitól azt is meg­tud­tuk: bel­po­li­ti­kai okok­ra hi­vat­koz­va ma­radt el a lá­to­ga­tás, amely meg­le­he­tő­sen ké­nyel­met­len hely­zet­be hoz­ta a ja­pán fe­let. A prog­ram ugyan­is már ösz­­sze­állt, a ma­gas szin­tű ta­lál­ko­zó­kat, tár­gya­lá­so­kat le kel­lett mon­da­ni. En­nek el­le­né­re a dip­lo­ma­ta „re­mé­li”, hogy a ma­gyar–ja­pán kap­cso­la­tok „to­vább­ra is jók ma­rad­nak”.
Ezt re­mél­jük mi is, meg azt, hogy a je­lölt-as­­szony ös­­sze­kap­ja ma­gát.
A köz­tár­sa­ság hig­gad­tabb el­nö­köt kí­ván.