OFFLINE | téma |
Elvonás itt, megszorítás ott • Hogyan spóroljunk a személyzeten?
Menedzser a közszférában
(2005. április)
A mi kis in­téz­mé­nyünk ku­ta­tó­in­té­zet, mely­nek fel­ada­ta el­ső­sor­ban a kor­mány­za­ti-mi­nisz­té­ri­u­mi dön­té­sek elő­ké­szí­té­sé­nek se­gí­té­se hát­tér­szá­mí­tá­sok­kal, ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­kel. Az aláb­bi so­rok olyan, a köz­szfé­rá­ban te­vé­keny­ke­dő ve­ze­tők­nek kí­ván­nak se­gít­sé­get nyúj­ta­ni, akik sze­ret­né­nek ha­té­ko­nyak és ver­seny­ké­pe­sek len­ni.

Az utol­só bé­ke­év, mely­ben a szak­mai mun­kát nem fe­nye­get­te for­rás­szű­ke, va­la­mi­kor az ez­red­for­du­ló tá­ján le­he­tett. Be kel­lett osz­ta­ni a ren­del­ke­zés­re ál­ló éves ál­la­mi tá­mo­ga­tást, de kel­lő gon­dos­ság­gal és fi­gye­lem­mel min­den­re ju­tott: az in­téz­mény mű­köd­te­té­sé­re, ku­ta­tá­sok el­vég­zé­sé­re, ki­sebb fej­lesz­té­sek­re (szá­mí­tó­gé­pek egy ré­szé­nek cse­ré­je).
Kö­vet­ke­zett az el­ső csa­pás: a mű­kö­dé­si költ­sé­ge­ket nem in­de­xál­ták az inf­lá­ci­ó­val. Meg kel­lett szo­rí­ta­ni a nad­rág­szí­jat. Tény­leg: mi­ért is nem kor­lá­toz­tuk ed­dig a mun­ka­tár­sa­ink te­le­fon­költ­sé­ge­it? No­sza, min­den­ki kó­dot ka­pott és pénz­ke­re­tet a te­le­fo­nok­hoz. Igaz ugyan, hogy fel kel­lett ven­ni még egy em­bert, aki ezt fi­gyel­te, de ak­kor is: fő a ha­té­kony­ság!

Eggyel több vagy kevesebb
Mi­u­tán ke­vés­nek bi­zo­nyult a mű­kö­dé­si for­rás, meg kel­lett vál­nunk az iro­dá­kat ta­ka­rí­tó cég­től is. Csak mi­u­tán a sar­kok­ban a ko­ráb­bi­nál na­gyobb mér­ték­ben kezd­tek fel­hal­mo­zód­ni a sze­mét­he­gyek, szán­tuk el ma­gun­kat két ku­ta­tó ki­rú­gá­sá­ra. Eg­­gyel több vagy ke­ve­sebb ku­ta­tás: meg se lát­szik, majd a szak­iro­da­lom má­sod­elem­zé­sé­vel tel­je­sít­jük a fel­ada­tot, me­lyet ők vé­gez­tek. E két hely­re fel­vet­tük a ko­ráb­ban cé­ges mez­ben ta­ka­rí­tó as­­szo­nyo­kat. Ők is elé­ge­det­tek vol­tak, a köz­szol­gá­lat mégis­csak na­gyobb biz­ton­sá­got nyújt. Mi se jár­tunk ros­­szul: vég­te­len­nek tű­nő he­tek után is­mét hasz­ná­lat­ba ve­het­tük az iro­dai sze­mét­ko­sa­ra­kat.
A kö­vet­ke­ző év­ben azon­ban a mű­kö­dé­si for­rá­sok mér­té­ke nem hogy nem vál­to­zott, ha­nem húsz szá­za­lék­kal csök­kent. Elő­ször rop­pant bos­­szú­sak vol­tunk, de az­tán be­lát­tuk, hogy ko­ráb­ban olyan meg­ta­ka­rí­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket mel­lett men­tünk el szó nél­kül, ame­lye­ket egy kezdő ta­ka­rék­szö­vet­ke­ze­ti al­kal­ma­zott is ész­re­vett vol­na, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Most már nem csak azt el­len­őriz­tük, hogy men­­nyit be­szél­nek mun­ka­tár­sa­ink te­le­fo­non, ha­nem azt is, mi­ről. Igaz, hogy a ma­gán­cé­lú hí­vá­sok el­len­őr­zé­sé­re is­mét fel kel­lett ven­ni egy em­bert, de az így ki­eső ku­ta­tá­si fel­ada­tot rá­rak­tuk a ma­ra­dók­ra: a mun­ka irán­ti el­kö­te­le­zett­ség­gel jár­hat együtt egy kis ott­ho­ni több­let­mun­ka is, ugye.

Sorköz nélkül
Rá­jöt­tünk, hogy még ha­té­ko­nyab­bak le­szünk, ha az in­té­zet­ben nyom­ta­tás­nál al­kal­ma­zott be­tű­nagy­sá­got 8-as­ra vesszük és ki­ope­rál­juk a szö­veg­szer­kesz­tő prog­ram­ból a szimp­lá­nál na­gyobb sor­kö­zö­ket biz­to­sí­tó op­ci­ó­kat, mert így ke­ve­sebb pa­pír fogy. Per­sze, az in­téz­ke­dés be­ve­ze­té­sé­nél kö­rül­te­kin­tő mó­don jár­tunk el, és költ­ség-ha­szon elem­zést vé­gez­tünk. Szá­mí­tá­sa­ink sze­rint az in­téz­ke­dés kö­vet­kez­té­ben fel­írt erő­sebb szem­üve­gek után fi­ze­tett mun­ka­adói té­rí­té­sek el­ha­nya­gol­ha­tó­ak a meg­ta­ka­rí­tá­sok­hoz ké­pest. Elé­ge­det­ten dől­tünk hát­ra: is­mét in­no­va­tí­vak és ha­té­ko­nyak vol­tunk!
A kö­vet­ke­ző év­ben to­vább csök­kent az ál­la­mi tá­mo­ga­tás. No, ek­kor már fel­men­tünk a ma­gas hi­va­tal­ba pa­nasz­ra. Azt a vá­laszt kap­tuk, hogy ami tör­tént, nem el­vo­nás, nem meg­szo­rí­tás, ha­nem „nagy­sze­rű le­he­tő­ség a ra­ci­o­ná­li­sabb mű­kö­dés meg­szer­ve­zé­sé­re”. Hi­á­ba, a hi­va­tal­lal va­ló­ban együtt ad­ja az észt a Jó­is­ten! Mert ahogy újó­lag kör­be­néz­tünk, va­ló­ban egy se­reg, a fény­űzés­re uta­ló je­let ta­lál­tunk. Igaz, hogy iro­da­szert már ta­valy sem ad­tunk, csak a leg­szük­sé­ge­seb­bet, de ezek új­ra­hasz­no­sí­tá­sá­ról nem gon­dos­kod­tunk. Ott van pél­dá­nak a gem­ka­pocs. Hát mi­lyen jog­sza­bály tilt­ja, hogy az irat­tár­ban do­log­ta­la­nul leb­zse­lő kap­cso­kat ne ál­lít­hat­nánk is­mét csa­ta­sor­ba? Je­len­leg is az az el­já­rás­rend, hogy min­den hó­nap­ban min­den szer­ve­ze­ti egy­ség kap egy órát: amen­­nyi kap­csot ez idő alatt az irat­tár sza­bad rab­lá­sá­ból nyer, azt a kö­vet­ke­ző év­ben sza­ba­don fel­hasz­nál­hat­ja. Így új in­téz­mé­nyi erő­for­rá­so­kat nye­rünk, a mun­ka­tár­sak gaz­dál­ko­dá­si sza­bad­sá­ga nö­vek­szik. Megint min­den­ki jól jár!

Leépítések gondokkal
Per­sze, ar­ra is rá­jöt­tünk, hogy éssze­rűbb idő­be­osz­tás­sal kell él­nünk, hi­szen nem vé­let­le­nül ta­lál­ták fel a nyá­ri idő­szá­mí­tást: a nap­sü­té­ses órák csök­ke­né­sé­vel nő az áram­szám­la. Így te­len­te 9-re já­runk és már 3-kor in­du­lunk ha­za. Cse­ré­be nincs nyá­ri sza­bad­ság­ra le­he­tő­ség, és már haj­na­li fél hat­kor nyi­tunk, es­te 9-ig pe­dig nincs meg­ál­lás. Ki­szá­mol­tuk: pon­to­san ki­jön az át­la­gos na­pi 8 óra. Sőt: mint min­dig, most is csak nyer­tünk, mert a vi­lá­gí­tó­tes­tek ide­ge­sí­tő zú­gá­sa és szem­za­va­ró vib­rá­lá­sa meg­szűnt. Ter­mé­sze­te­sen rend­sze­re­sí­tet­tünk 10-15 zseb­lám­pát ar­ra az eset­re, ha na­gyon fel­hős az ég, de így is meg­éri!
Az el­múlt év vé­gé­nek zse­ni­á­lis hú­zá­sa volt a 65 éven fe­lü­li­ek el­kül­dé­sé­nek öt­le­te. Nem is ért­jük, mi­ért nem me­rült ez föl előbb. Egy idős kol­lé­ga nyug­dí­ja­zá­sá­ból fel­sza­ba­du­ló ke­ret két pá­lya­kez­dő fi­a­tal­nak is elég. Me­lyik há­zi­asszony ne kap­na a le­he­tő­sé­gen, ha egy ki­ló liszt árá­ért két ki­lót is sze­rez­het? Úgy lá­tom, a leg­több öreg szó nél­kül tu­do­má­sul vet­te a dol­got. Így is van rend­jén: egy ra­ci­o­ná­lis in­téz­ke­dés­sel szem­ben ne­héz jól véd­he­tő ér­ve­ket ta­lál­ni. Mind­össze egy hölg­­gyel gyűlt meg a ba­junk, mert se­hogy sem tud­juk bi­zo­nyí­ta­ni, hogy idő­sebb az ál­ta­la meg­adott­nál. De vele viszonylag hamar dűlőre jutottunk, a morgást pedig elintéztük azzal, hogy lépést kell tartanunk a korral. Nem lehet örökké tanult és tapasztalt szakemberekkel dolgozni, a fiatalos pörgés is nagyon fontos intézetünk humánpolitikájában.

No, ek­kor már fel­men­tünk a ma­gas hi­va­tal­ba pa­nasz­ra. Azt a vá­laszt kap­tuk, hogy ami tör­tént, nem el­vo­nás, nem meg­szo­rí­tás, ha­nem „nagy­sze­rű lehetőség a ra­ci­o­ná­li­sabb mű­kö­dés meg­szer­ve­zé­sé­re”



Újabb vágás
Igaz ugyan, hogy a pá­lya­kez­dők nem tá­jé­ko­zot­tak és nem is­me­rik a szak­te­rü­le­tet, de azt leg­alább két kö­zép­fo­kú vizs­gá­val is bi­zo­nyí­tott ide­gen nyel­ven nem is­me­rik! Rá­adá­sul rend­kí­vül ru­gal­ma­sak: egy idő­sebb­nél min­dig be kell kal­ku­lál­ni, hogy most be­teg a gye­rek, most vit­ték kór­ház­ba a fe­le­sé­gét, és így nem le­het elég­gé ha­té­kony a mun­ká­juk. A pá­lya­kez­dők tel­je­sít­mé­nyé­t azon­ban több­nyi­re nem gátolják a csa­lá­di kötelezettségek.
Idén újabb vá­gás­sal kel­lett szem­be­sül­nünk: a ka­pott for­rás az éves fenn­tar­tás ne­gye­dét fog­ja fe­dez­ni. Csak­hogy már vol­tunk a mi­nisz­té­ri­um­ban és tud­juk: idén cél a ver­seny­ké­pes­ség! Ez az európai, modern és haladó jelszó azt je­len­ti, hogy mi­u­tán EU-tagok va­gyunk, sza­ba­don pá­lyáz­ha­tunk ku­ta­tá­si pén­ze­kért Brüsszel­től, és azok­ból bu­sá­san fe­dez­he­tő a mű­kö­dés költ­sé­ge is. Nem csak a mun­ka­tár­sa­ink bé­rét szá­mol­juk el, ha­nem az egész in­té­zet összes te­le­fon- és pa­pír­költ­sé­gét: az uni­ós dön­tés­ho­zók sze­mé­ben még így is fur­csán ala­cso­nyak lesz­nek az igé­nye­ink. Ma­gá­tól ér­te­tő­dik, hogy nem min­dig olyan té­mák­ra pá­lyáz­tat­nak, ame­lyet mi is fon­tos­nak tar­tunk, de ha ha­lad­ni aka­runk és fel aka­runk zár­kóz­ni az Unió fej­lett ál­la­ma­i­hoz, bi­zony azt is kell ku­tat­nunk, amit ők. Rá­adá­sul így már jö­vő­re meg­old­ha­tó, hogy a magyar kor­mány­zat­nak egy fil­lér­be se ke­rül­jön a fenn­tar­tá­sunk.

- Z. B. -


Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. április (1427 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”