OFFLINE | puncs | kultúra
Olvasnivaló • Hogyan tovább, vidéki Magyarország?
Kortárs regiment
(2005. április)
Habzsolunk mindent, mi szemnek ingere, finomságokat kínálunk az intellektuális élvezetekre fogékony ínyenceknek: szabadságharc legyen meg térerő. Más nem is kell.

Hermann Ró­bert: 1848–1849 ma­gyar há­bo­rú­ja. Múl­tunk, 2004. 4. szám, 108-145. o.
A szer­ző tud­ja, hogy men­­nyi pénz volt Görgei Ar­túr re­ti­kül­jé­ben 1849. ja­nu­ár 12-én, biz­tos in­for­má­ci­ói van­nak ar­ról, hogy a 18. hon­véd­zász­ló­alj nyá­ri zsá­voly­ru­hái – üze­mi bal­eset foly­tán – eresz­tet­ték a szí­nü­ket és tisz­tá­ban van egy hat­fon­tos tü­zér­üteg fo­ga­to­lá­sá­hoz op­ti­má­li­san fel­hasz­nál­ha­tó bőr­szíj hosszá­val is. Hermann Ró­bert min­dent tud a sza­bad­ság­harc­ról: ez nem új­don­ság sen­ki­nek, aki lát­ta a má­gust a té­vé­ben, vagy hal­lot­ta őt elő­ad­ni. Sze­ret­jük a szu­per­la­tí­vu­szo­kat, de itt el­akad a sza­vunk, en­nél jobb ös­­sze­fog­la­lást a sza­bad­ság­harc had­tör­té­ne­té­ről, há­rom tu­cat kur­ta ol­dal­ban még nem ol­vas­tunk. A szer­ző min­dent tud, pör­get-for­gat, va­rá­zsol: ol­vas­má­nyos, egyút­tal ki­elé­gí­ti a ben­nünk meg­bú­vó ólom­ka­to­na-ön­tőt, ma­gyar ha­za­fit és oszt­rák­fa­lót. És hát a vég­ered­mény, amit min­dig is tud­tunk: ha nin­csen a musz­ka, le­nyom­juk Bé­cset, mint a bé­lye­get. Ez a ta­nul­mány túl van azon, hogy kö­te­le­ző le­gyen. Aki nem ol­vas­sa, az egy Hegedüs had­nagy, egy Zichy gróf, egy Latour. Kö­te­le­ző és kész.

Már­kus Bé­la: Ho­zsán­na né­ked, Wass Al­bert? Kor­társ, 2005. 3. szám, 114-128. o.
A szer­ző a ha­tá­ron tú­li ma­gyar iro­da­lom egyik leg­jobb ma­gyar­or­szá­gi is­me­rő­je, an­nak a deb­re­ce­ni iro­da­lom­tör­té­ne­ti is­ko­lá­nak kép­vi­se­lő­je, amely nem napiáldozó a Jauss és Gadamer ké­pé­vel dí­szí­tett iro­da­lom­tör­té­né­szi házioltár előtt. Ol­vas­ha­tó­an és jól ír, pél­dá­ul. És ép­pen­ség­gel ide­gen­szí­vű­ség­gel sem vá­dol­ha­tó (ezt csak egé­szen hü­lye ol­va­só­ink ked­vé­ért kel­lett le­ír­nunk, a töb­bi­ek­től el­né­zést ké­rünk – a szerk.). A czegei gróf­ról két, ve­le fog­lal­ko­zó em­lék­könyv kap­csán tesz fel kí­nos kér­dé­se­ket. A Wass-életmű iro­da­lom­kri­ti­kai ér­té­ke­lé­se alig kez­dő­dött meg, a kö­rü­löt­te bur­ján­zó mí­to­szok (ön­gyil­kos­sá­ga, ál­lí­tó­la­gos No­bel-díj­ra je­lö­lé­se, kül­föl­di is­mert­sé­ge, há­bo­rú alat­ti te­vé­keny­sé­gé­nek ter­mé­sze­te) ezt szin­te le­he­tet­len­né is te­szik. Már­kus Bé­la ala­po­san do­ku­men­tált, vi­lá­gos ta­nul­mány­ban ve­ri el a port a Wass-biznisz ha­szon­él­ve­ző­in, anél­kül, hogy tisz­te­let­len vagy ke­gye­let­sér­tő len­ne a ha­lott író­val. A tisz­tán­lá­tás ugyan­is nem kom­csi ár­mány, ha­nem leg­sa­já­tabb tu­laj­do­nunk. Ol­vas­suk el te­hát a Far­kas­ver­met il­let­ve a Ha­lá­los köd a Holt­em­ber part­ján-t és nagy­já­ból lát­juk az oe­uv­re ívét – ezt már mi mond­juk.

Kemény Bertalan: Interpelláció az aprófalvak ügyében. Polgári Szemle, 2005. február, 14-31. o.
A Szö­vet­ség a Pol­gá­ri Ma­gyar­or­szág­ért Ala­pít­vány új lap­já­ban meg­döb­ben­tő té­nye­ket so­rol a szer­ző, a Ma­gyar Ta­nya- és Fa­lu­gond­no­ki Szö­vet­ség el­nö­ke. Jelenleg kör­ze­te­sí­tés fo­lyik, ír­ja, amely­nek cél­ja a „szak­em­be­rek” ál­tal élet­kép­te­len­nek ítélt kis­te­le­pü­lé­sek meg­szün­te­té­se – leg­alább­is er­re utal az egy­re job­ban fel­gyor­su­ló vo­nat- és busz­já­rat-meg­szün­te­tés, is­ko­la- és pos­ta­be­zá­rás.
A föld már nem nyújt, nem nyújt­hat meg­fe­le­lő meg­él­he­tést (a föl­bir­tok­vi­szony­ok amúgy is na­gyon ked­ve­zőt­le­nek, a 300 hek­tár fe­let­ti gaz­dál­ko­dó­egy­sé­gek az ös­­szes egy­ség 0,5 %-át te­szik ki, még­is a föld­te­rü­let 60,7%-át bir­to­kol­ják – a Hor­thy­-kor­szak­ban ez a két arány 0,2 és 32,6 volt). A szer­ző hi­deg fej­jel elem­zi a ki­tö­ré­si le­he­tő­sé­ge­ket, mi még­is leg­in­kább a meg­szű­nő fa­lu­si is­ko­lák he­lyett „kö­zös­sé­gi te­rek ki­ala­kí­tá­sát” ja­vas­ló, tün­te­tő gaz­dá­kat pocs­kon­di­á­zó miniszterelnöknek sze­ret­nénk ha­son­ló be­lá­tást és együtt­ér­zést kí­ván­ni – ja­vít­ha­tat­lan re­mény­ke­dők va­gyunk.

Bónusz trekk
Lippai Pé­ter al­ez­re­des: Ma­gyar kön­­nyű­gya­log­ság a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban. Re­gi­ment, 2005. 1. szám, 12--15. o.
Furcsa figurák va­gyunk, an­­nyi bi­zo­nyos: an­no ál­ta­lá­nos meg­döb­be­nést kel­tet­tünk gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyunk­ban, ami­kor ar­cun­kon né­mi pír­ral meg­mu­tat­tuk so­ro­zá­si pa­pí­run­kat, ame­lyen az „A – Kor­lá­to­zás nél­kül al­kal­mas” pe­csét dí­szel­gett. Per­sze, per­sze, tud­juk, hogy olaj­ez­re­de­sek, meg szabójánosésjuhászferenc, a ba­rom Kovács ki­kép­ző őr­mes­ter­ről nem is be­szél­ve. Még­is ren­des re­ak­ci­ós­ként meg­dob­ban a szí­vünk, ami­kor né­hány szent őrült meg­pró­bál úgy ten­ni, mint­ha ke­rek len­ne a vi­lág, jól mű­kö­dő ma­gyar had­se­reg­gel. A cikkből meg­is­mer­jük a ha­tár­va­dász- és hegyicsapatok meg­szer­ve­zé­sé­nek kö­rül­mé­nye­it, utó­lag is szo­mor­ko­dunk, hogy az 1941. áp­ri­lis 12-én be­ve­tés­re in­du­ló el­ső ma­gyar ej­tő­er­nyős­va­dász-zász­ló­alj je­len­tős ré­sze a szál­lí­tó­gép le­zu­ha­ná­sa mi­att meg­sem­mi­sült. Bor­zongtunk a Ha­lál­zó­na cí­mű kép­ri­por­ton, amely­ben a szol­no­ki 25/88-as kön­­nyű ve­gyes zász­ló­alj fel­de­rí­tői vetnek lest. Most már leg­alább mi is tud­juk, mi­lyen szem­pont­ok alap­ján kell a tűz­meg­nyi­tás előtt a biz­to­sí­tást ki­je­löl­ni.

- A.B.A. - O.B. -


Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. április (1427 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”