EMI
John Lennon: Acoustic (2005. április) A Beatles utáni Lennon mindent megtett azért, hogy a Beatles-paradigmán kívüli alkotóként is értelmezni lehessen. Erre volt egy szűk évtizede, és jó néhány eszköze: világbotrányt keltő mondatok, pucér nyilatkozatok és, nem mellesleg, 4-5 igen komoly sláger. Kár, hogy ezekről esik kevesebb szó: a Beatles utáni Lennonról egy nagypofájú hippi képe villan be az egyszeri polgárnak, aki mellett mindig ott áll, véletlenül se lóg ki a képből Yoko Ono, a világtörténelem legnépszerűtlenebb nője. Pedig jobban állna neki a „boldog” titulus is, mint IV. Károlynak, de még csodát se nagyon kéne keresni. Az akusztikus lemez valóságos fiókkotrás eredménye. A húzószámok (Working Class Hero, Cold Turkey, Imagine) mellett ritkaságok sorakoznak a lemezen (az itteni csupasz Real Love-ból maszterolták az 1996-os Beatles Anthology vezérszámát, de új a My Mummuy’s Dead is). Aki kincset akar fölfedezni, csalódni fog: csak egy-két zseniális szám marad a fiókokban, ráadásul az idő is érződik a felvételek minőségén. Ezeket a tökéletesen előadott klasszikusok azonban mind ellenpontozzák. Ja, és közel nem érzi az ember az újabb rókabőr intézményét.
|