Gyúrunk (2005. április) Manapság már az imázsépítés konzervatív eszközei közé sorolhatjuk az évtizedek óta népszerű testépítést. Különösen drasztikus volta miatt kifinomult arculatok kialakításához nem, vagy csak mérsékelten ajánlott. Mára régi, klasszikusnak nevezhető identitások felvonulásának színhelyévé vált. Ezek közé leginkább az ún. „gengszter” típusok különböző alcsoportjai tartoznak. Közös vonásuk egy speciális kézfogás. Ennek során a hagyományos kézfogás a mutató és a középső ujjak kinyújtására és lagymatag megszorítására redukálódott, miközben a „mi-csinálszbűnözöl?” kérdést hallatják egymás felé. Legnépesebb csoportjuk a sunyi képű simliseké. Általában alig tudnak több súllyal dolgozni, mint mi. Az edzőteremben sokat mobiloznak, nagy üzletekről beszélnek, majd füstpamacsokat eregető egyes Golffal mennek dolgozni a videotékába. Ellenpárjuk a nagymenő gengszter. Általában nem egyedül, hanem másod-harmadmagával érkezik a terembe. Ahogy belép, azonnal üres lesz a fekvenyomó pad. A nagymenő gengszterek általában keveset dolgoznak, viszont iszonyatos súlyokkal. Jelentős időt töltenek az edzőterem büféjében is. Itt banánízű táplálék-kiegészítő turmixszal a kezükben trécselnek a hozzájuk hasonló kaliberű tulajjal, vagy annak nőjével. Keveset és röviden telefonálnak, az egyik hívás után egy pillanat alatt eltűnnek. Harmadik típus a közvetlen kőbunkó. A morcos külső nála jámbor és egyszerű lelket takar. Mindenki kedveli, és ő is bír mindenkit, főleg bennünket. Az az igazság, hogy az elemi technikát is tőle tanuljuk meg, hiába nagy az arcunk intellektusunk okán. Ha ő nincs, akkor még mindig rángatjuk a mellgépet, és nem fogjuk elég szélesen a rudat. Elég nagy számban találkozhatunk még a „reménytelen pocakos” figurájával is. Ő igazán arculatformálásra használja a konditermet, elég kis hatásfokkal. Iszonyatosan dolgozik, küzd, mintha az életéért harcolna. Ha szimpatizálunk vele, akkor tanuljuk meg az újraélesztés technikáját, mivel ránézésre a veszélyeztetett kategóriába tartozik. A végére nem maradhat más, mint Ő, az Imázsépítő. Nem csak imázs-kellékeiről, prémium márkás ruházatáról és közvetlenül importált energiaitaláról ismerhetjük fel, hanem egyedi technikájáról. Jó, jó hallottunk már a szálkásítás technikájáról, amit majd egyszer elkezdünk, ha végre negyvenes lesz a karunk. Ő viszont csak ilyen gyakorlatokat végez. Nem nagyon szól senkihez, legfeljebb azt kérdezi, hogy mennyi van még hátra a bicepszgépen. Esetleg valamelyik pumpanyakúnál érdeklődik az ötös BMW-k árfolyama iránt. Mindezt azért, mert Ő tudja. Tudja, hogy a „kigyúrt” forma mekkora imázs-kockázatot jelent, mennyire nehezen átpozicionálható, ráadásul már tavaly a pálcikakar volt a trendi a horvát tengerparton. És neki van igaza.
|