OFFLINE | puncs |
Gyúrunk
(2005. április)
Manapság már az imázsépítés kon­zer­va­tív esz­kö­zei kö­zé so­rol­hat­juk az év­ti­ze­dek óta nép­sze­rű test­épí­tést. Kü­lö­nö­sen drasz­ti­kus vol­ta mi­att ki­fi­no­mult ar­cu­la­tok ki­ala­kí­tá­sá­hoz nem, vagy csak mér­sé­kel­ten aján­lott. Má­ra ré­gi, klasszi­kus­nak ne­vez­he­tő iden­ti­tá­sok fel­vo­nu­lá­sá­nak szín­hely­évé vált.

Ezek kö­zé leg­in­kább az ún. „gengsz­ter” tí­pu­sok kü­lön­bö­ző al­cso­port­jai tar­toz­nak. Kö­zös vo­ná­suk egy spe­ci­á­lis kéz­fo­gás. En­nek so­rán a ha­gyo­má­nyos kéz­fo­gás a mu­ta­tó és a kö­zép­ső uj­jak ki­nyúj­tá­sá­ra és lagy­ma­tag meg­szo­rí­tá­sá­ra re­du­ká­ló­dott, mi­köz­ben a „mi-csinálszbűnözöl?” kér­dést hal­lat­ják egy­más fe­lé. Leg­né­pe­sebb cso­port­juk a su­nyi ké­pű sim­li­se­ké. Ál­ta­lá­ban alig tud­nak több súllyal dol­goz­ni, mint mi. Az edző­te­rem­ben so­kat mobiloznak, nagy üz­le­tek­ről be­szél­nek, majd füst­pa­ma­cso­kat ere­ge­tő egyes Golf­fal men­nek dol­goz­ni a vi­de­o­té­ká­ba. El­len­pár­juk a nagy­me­nő gengsz­ter. Ál­ta­lá­ban nem egye­dül, ha­nem má­sod-har­mad­ma­gá­val ér­ke­zik a te­rem­be. Ahogy be­lép­, azon­nal üres lesz a fekvenyomó pad. A nagymenő gengszterek ál­ta­lá­ban ke­ve­set dol­goz­nak, vi­szont iszo­nya­tos sú­lyok­kal. Je­len­tős időt töl­te­nek az edző­te­rem bü­fé­jé­ben is. Itt banánízű táp­lá­lék-ki­egé­szí­tő tur­mix­szal a ke­zük­ben tré­csel­nek a hoz­zá­juk ha­son­ló ka­li­be­rű tu­laj­jal, vagy an­nak nő­jé­vel. Ke­ve­set és rö­vi­den te­le­fo­nál­nak, az egyik hí­vás után egy pil­la­nat alatt el­tűn­nek. Har­ma­dik tí­pus a köz­vet­len kő­bun­kó. A mor­cos kül­ső ná­la jám­bor és egy­sze­rű lel­ket ta­kar. Min­den­ki ked­ve­li, és ő is bír min­den­kit, fő­leg ben­nün­ket. Az az igaz­ság, hogy az ele­mi tech­ni­kát is tő­le ta­nul­juk meg, hi­á­ba nagy az ar­cunk in­tel­lek­tu­sunk okán. Ha ő nincs, ak­kor még min­dig rán­gat­juk a mell­gé­pet, és nem fog­juk elég szé­le­sen a ru­dat.
Elég nagy szám­ban ta­lál­koz­ha­tunk még a „re­mény­te­len po­ca­kos” fi­gu­rá­já­val is. Ő iga­zán ar­cu­lat­for­má­lás­ra hasz­nál­ja a konditermet, elég kis ha­tás­fok­kal. Iszo­nya­to­san dol­go­zik, küzd, mint­ha az éle­té­ért har­col­na. Ha szim­pa­ti­zá­lunk ve­le, ak­kor ta­nul­juk meg az új­ra­élesz­tés tech­ni­ká­ját, mi­vel rá­né­zés­re a ve­szé­lyez­te­tett ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik.
A vé­gé­re nem ma­rad­hat más, mint Ő, az Imázsépítő. Nem csak imázs-kel­lé­ke­i­ről, pré­mi­um már­kás ru­há­za­tá­ról és köz­vet­le­nül im­por­tált ener­gia­ita­lá­ról is­mer­het­jük fel, ha­nem egye­di tech­ni­ká­já­ról. Jó, jó hal­lot­tunk már a szál­ká­sí­tás tech­ni­ká­já­ról, amit majd egy­szer el­kez­dünk, ha vég­re negy­ve­nes lesz a ka­runk. Ő vi­szont csak ilyen gya­kor­la­to­kat vé­gez. Nem na­gyon szól sen­ki­hez, leg­fel­jebb azt kér­de­zi, hogy men­­nyi van még hát­ra a bi­cepsz­gé­pen. Eset­leg va­la­me­lyik pum­pa­nya­kú­nál ér­dek­lő­dik az ötös BMW-k ár­fo­lya­ma iránt. Mind­ezt azért, mert Ő tud­ja. Tud­ja, hogy a „ki­gyúrt” for­ma mek­ko­ra imázs-koc­ká­za­tot je­lent, men­­nyi­re ne­he­zen átpozicionálható, rá­adá­sul már ta­valy a pál­ci­ka­kar volt a tren­di a hor­vát ten­ger­par­ton. És ne­ki van iga­za.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. április (1427 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”