Amin múlik (2005. április) Nyugaton a dohányosok száma csökken, de nem azért, mert meghozták a tizenhetedik iskolai dohányzást tiltó rendeletet, vagy mert valaki megírta a negyvenedik népszerű tudományos cikket a dohányzás ártalmairól. Még csak azért sem, mert drágul a cigi. Hanem mert ciki. Miért ciki? Azért, mert az USA, a valamikor legdohányosabb ország, negyedszázada eldöntötte, hogy leszokik. Azóta a filmekben póruljár, aki rágyújt: lelövik, vízbefúl, elszegényedik, börtönbe kerül, otthagyja a nője, lezuhan a száztizenhetedik emeletről. És eltűnt a cigi a tévéstúdiókból, a politikusok kezéből és az orvosi rendelőkből. És jöttek a hírek a kaliforniai irodaházakban bevezetett dohányzási tilalomról, arról, hogy immáron karéjban toporognak a bejárat körül a csikket szorongató hivatalnokok. Hogy az éttermekben nem gyújthatsz rá, hogy a repülőkön nincs cigizés, sőt, már a reptéren is tilos… És addig jöttek a hírek, amíg a dolgot lassan átvette Európa. Húsz éve még minden német szállodában dohányozhattál a reggelizőasztalnál, ma – bár még ott a hamutartó a kávéscsésze mellett – már sehol. A Nokia helsinki központjában a kora kilencvenes évektől kezdve félig elsötétített, ventillátorzúgástól hangos szobában gubbasztanak a dohányosok, ahol a maradék fény viaszsárgára árkolja áttetsző arcbőrüket. És jöttek a cigarettagyárak elleni perek, a 250 milliárd dolláros kártérítés híre, az elborzasztó feliratok a cigarettásdobozokon. Minderről persze volt vita az USÁ-ban is, de nem volt pártharc. Nevezett tárgykörben a demokraták és a republikánusok egymás kezéből vették át a stafétabotot. Így azután Amerikában az elmúlt 25 év alatt 40 százalékkal csökkent a dohányosok aránya. Fontos, hogy a küzdelem nem intézkedésekkel és pláne nem tiltásokkal kezdődött, hanem mindennek előbb amúgy tudatilag – pontosabban: tudatalattilag – megágyaztak. Először a filmbeli ágyjelenetek lettek füstmentesek, nem a kocsmák. Divattá tették a nemdohányzást és visszataszítóvá varázsolták a rágyújtást. Volt vita az USÁ-ban is, de nem volt pártharc. Nevezett tárgykörben a demokraták és a republikánusok egymás kezéből vették át a stafétabotot | Rájöttek, hogy a dohányzás hangulati kérdés, így hát a dolog hangulatát rontották el. A cigarettázás kultuszából, a rágyújtás „bárhol, bárki által, bármikor” celebrálható népi rítusából ezerféleképpen gáncsolt, aszociális paranoiát faragtak. Hogy mindennek mi köze a vészes hazai népességfogyáshoz? Csak annyi, hogy tegnap olvastam a témában írt ezredik adatgazdag sirámot és kétezredik politikai keserédest. Ezeken elbóbiskolva pedig volt egy álmom. Egy majdnem fiatal magyar odafordult egy másik majdnem fiatal magyarhoz, és azt mondta: öreg, mi barátok ugyan nemigen leszünk, de van összesen kilenc gyerekünk. Tegyünk hát legalább ebben az ügyben úgy, mintha ugyanazt az országot irányítanánk és állítsuk meg együtt a népességfogyást. És meghívták Steven Spielberget a részletek megbeszélésére.
|