OFFLINE | polgfilter |
Amin múlik
(2005. április)
Nyu­ga­ton a do­há­nyo­sok szá­ma csök­ken, de nem azért, mert meg­hoz­ták a ti­zen­he­te­dik is­ko­lai do­hány­zást til­tó ren­de­le­tet, vagy mert va­la­ki meg­ír­ta a negy­ve­ne­dik nép­sze­rű tu­do­má­nyos cik­ket a do­hány­zás ár­tal­ma­i­ról. Még csak azért sem, mert drá­gul a ci­gi. Ha­nem mert ci­ki.

Miért ci­ki? Azért, mert az USA, a va­la­mi­kor leg­do­há­nyo­sabb or­szág, ne­gyed­szá­za­da el­dön­töt­te, hogy le­szo­kik. Az­óta a fil­mek­ben póruljár, aki rá­gyújt: le­lö­vik, vízbefúl, el­sze­gé­nye­dik, bör­tön­be ke­rül, ott­hagy­ja a nő­je, le­zu­han a száz­ti­zen­he­te­dik eme­let­ről. És el­tűnt a ci­gi a té­vé­stú­di­ók­ból, a po­li­ti­ku­sok ke­zé­ből és az or­vo­si ren­de­lők­ből. És jöt­tek a hí­rek a ka­li­for­ni­ai iro­da­há­zak­ban be­ve­ze­tett do­hány­zá­si ti­la­lom­ról, ar­ról, hogy im­má­ron ka­réj­ban to­po­rog­nak a be­já­rat kö­rül a csik­ket szo­ron­ga­tó hi­va­tal­no­kok. Hogy az ét­ter­mek­ben nem gyújt­hatsz rá, hogy a re­pü­lő­kön nincs ci­gi­zés, sőt, már a rep­té­ren is tilos… És ad­dig jöt­tek a hí­rek, amíg a dol­got las­san át­vet­te Eu­ró­pa. Húsz éve még min­den né­met szál­lo­dá­ban do­há­nyoz­hat­tál a reggelizőasztalnál, ma – bár még ott a ha­mu­tar­tó a ká­vés­csé­sze mel­lett – már se­hol. A No­kia hel­sin­ki köz­pont­já­ban a ko­ra ki­lenc­ve­nes évek­től kezd­ve fé­lig el­sö­té­tí­tett, ven­til­lá­tor­zú­gás­tól han­gos szo­bá­ban gub­basz­ta­nak a do­há­nyo­sok, ahol a ma­ra­dék fény vi­asz­sár­gá­ra ár­kol­ja át­tet­sző arc­bő­rü­ket. És jöt­tek a ci­ga­ret­ta­gyá­rak el­le­ni pe­rek, a 250 mil­li­árd dol­lá­ros kár­té­rí­tés hí­re, az el­bor­zasz­tó fel­irat­ok a ci­ga­ret­tás­do­boz­okon.
Mind­er­ről per­sze volt vi­ta az USÁ-ban is, de nem volt párt­harc. Ne­ve­zett tárgy­kör­ben a de­mok­ra­ták és a re­pub­li­ká­nu­sok egy­más ke­zé­ből vet­ték át a sta­fé­ta­bo­tot. Így azu­tán Ame­ri­ká­ban az el­múlt 25 év alatt 40 szá­za­lék­kal csök­kent a do­há­nyo­sok ará­nya.
Fon­tos, hogy a küz­de­lem nem in­téz­ke­dé­sek­kel és plá­ne nem til­tá­sok­kal kez­dő­dött, ha­nem minden­nek előbb amúgy tu­da­ti­lag – pon­to­sab­ban: tudatalattilag – meg­ágyaz­tak. Elő­ször a film­be­li ágy­je­le­ne­tek let­tek füst­men­te­sek, nem a kocs­mák. Di­vat­tá tet­ték a nemdohányzást és vis­­sza­ta­szí­tó­vá va­rá­zsol­ták a rá­gyúj­tást.

Volt vi­ta az USÁ-ban is, de nem volt párt­harc. Ne­ve­zett tárgy­kör­ben a de­mok­ra­ták és a re­pub­li­ká­nu­sok egy­más ke­zé­ből vet­ték át a sta­fé­ta­bo­tot

Rá­jöt­tek, hogy a do­hány­zás han­gu­la­ti kér­dés, így hát a do­log han­gu­la­tát ron­tot­ták el. A ci­ga­ret­tá­zás kul­tu­szá­ból, a rá­gyúj­tás „bár­hol, bár­ki ál­tal, bár­mi­kor” ce­leb­rál­ha­tó né­pi rí­tu­sá­ból ezer­fé­le­kép­pen gán­csolt, aszo­ci­á­lis pa­ra­no­i­át fa­rag­tak.
Hogy minden­nek mi kö­ze a vé­szes ha­zai né­pes­ség­fo­gyás­hoz?
Csak an­­nyi, hogy teg­nap ol­vas­tam a té­má­ban írt ez­re­dik adatgazdag si­rá­mot és ké­tez­re­dik po­li­ti­kai ke­se­ré­dest. Eze­ken el­bó­bis­kol­va pe­dig volt egy ál­mom. Egy majd­nem fi­a­tal ma­gyar oda­for­dult egy má­sik majd­nem fi­a­tal ma­gyar­hoz, és azt mond­ta: öreg, mi ba­rá­tok ugyan nem­igen le­szünk, de van össze­sen ki­lenc gye­re­künk. Te­gyünk hát leg­alább eb­ben az ügy­ben úgy, mint­ha ugyan­azt az or­szá­got irá­nyí­ta­nánk és ál­lít­suk meg együtt a né­pes­ség­fo­gyást.
És meg­hív­ták Steven Spielberget a rész­le­tek meg­be­szé­lé­sé­re.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. április (1427 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”