Lidércnyomás (2005. április) Minthogy az ő olvasatában a szocialista-liberális kurzus a megtestesült Gonosz, ennek megfelelően nincs egyéb motivációja, mint a lényege szerint való viselkedés: a pusztítás öncélú élvezete. (Mészáros Tamás, 168 Óra, március 31.) Mester Ákos fél Orbán Viktortól – rebesgetik mértékadó médiakörökben. A – nevezzük így – erős preferenciával rendelkező Mészáros Tamás pedig az ATV-n, a Népszavában, az MTV-ben és még ki tudja, hány fórumon osztozik hangosan a nagy Fidesz-parában. Mészáros radikális írása nyomán vita is kialakult a lap szerkesztőségében: megér-e az alkotás annyit, hogy a címlapot is elvigye. Végül a főszerkesztői szó döntött: megér. A cikk Kövér László legutóbbi polgári körös szereplését nehezményezi a maga apokaliptikus szemszögéből. A tagadhatatlanul vehemens Kövér így lesz populista, tudatosan rosszhiszemű, aki ráadásul a vegytiszta bolsevizmus eszközrendszerét használja. Ez utóbbi kitétel különös ízt nyer, ha figyelembe vesszük, hogy maga a szerző már a hetvenes évek elején a pártirányítás alatt álló Magyar Rádió művelődéspolitikai rovatának a szerkesztője volt. Az elénk táruló portré alapján politikushoz képest a Róma városát felperzselő Néró maga a nagy kreátor. Mészáros úgy látja, a párt választmányi elnökét vagy felhasználják vagy nem tudják leállítani a fideszesek – majd hozzáteszi, emiatt lesz még elég gondja a jobboldal vezető erejének. Valami nekünk azt súgja, nem őszinték Mészáros Fideszért aggódó szavai. Mivel Kövér nem politikai számítgatásokhoz igazítja mondandóját, a baloldal céltáblájává vált, a sajtó is karcolgatja rendesen. Előszeretettel értelmezgetik szavait, ironizálnak mondatain, Mészáros pedig főszerkesztőjével váll váll mellett, teljes erejével fél. Ha ugyanis visszajönnének „a fiúk” talán akasztanának is (vö. kötél történet metamorfózisa). Olyan rettegve ír, mintha ’88-ban a gumibot baloldali végén Orbánék álltak volna. Ilyen könnyű a bőröndbecsomagolók álomcsapatába bekerülni? Talán. Ám épp az ilyen megnyilvánulásai miatt Mészáros már nem csak kérilászló-szerű független elemzőnek, de bibói demokratának sem tekinthető (demokratának lenni annyit tesz: nem félni). Sikítva menekül Kósáné Kovács Magda européer szabású szellemi szoknyája mögé. Valószínűnek látszik, hogy e különös lelki állapotba sodródásnak Kövér inkább eszköze, semmint oka. Ha például valaki az Orbán gombot nyomja meg nála, ugyanez az eredmény várható. Szerzőnk a maga szégyenlős módján azért suttyomban kioszt néhány simogatást is. A Fidesz honlapjának szerkesztőit például józan kétkedőkként említi, ami Mészáros szájából szinonimája lehet a „rajzoljon téged körül a Doszpot Péter” kedveskedő kifejezésnek. A 168 Órából egyébként népszerű, közkedvelt lapot is faraghatna a tulajdonos Mester Ákos, ha nem írna bele, és erre Mészáros Tamást is sikerülne rábírnia. Mert a magunkfajta betűfalók amúgy szívesen vennének kezükbe balliberális hitelveket valló lapokat is, ha vezércikkeinek sorai közül nem Lendvai Ildikó köszöntene bennünket rendre nagy szeretettel. Ennyi.
|