Szoftverbevallás: A BSA ismét a javunkat akarja
Most az önkormányzatokon a sor (2004. január) Tovább tart a BSA (feltehetően közkívánatra) meghosszabbított „Szoftverbevallás” fantázianevű kampánya. Az akciót akár az egyre több extremitást felmutató szerzői jogosdi érdekes vadhajtásaként is értékelhetnénk, de nem érdemel ennyit: nem más ugyanis, mint egy méretes átverés. A BSA-nak ugyanannyi jogalapja van az általunk használt szoftverek listáját követelni, mint példul a Vasutas Bélyeggyűjtők Baráti Körének – semmi. „A BSA Magyarország Szoftverbevallás elnevezésű kampánya keretében az önkormányzatok, valamint a kis és közepes vállalkozások segítséget és eszközöket kapnak a szoftvergazdálkodási gyakorlatuk kialakításához” – írja a BSA közleménye. Az önzetlen segítséget a vállalati és helyi vezetők hálásan és szívesen fogadják. „Hatházi László, Hajdúszovát polgármestere hozzátette: a Szoftverbevallás elkészítésével szeretnénk példát mutatni a többi önkormányzat számára is.” A témával foglalkozó cikkeket böngészve hasonló érzés fogja el a gyanútlan olvasót, mint a jehovista röpiratok hátulján az oroszlánokkal kéz a kézben sétálgató őzikék láttán. A kampány kapcsán elhangzó nyilatkozatok azt mutatják, hogy igencsak szükség lenne jogot végzett emberekre a szoftverbevallást visszaküldő települések és cégek háza táján – ez esetben ugyanis szinte biztos, hogy nem tennének (örömmel?!) eleget a BSA felhívásának.
Miről is szól ez az akció? A BSA felszólít minket, hogy önként adjunk számot az általunk használt szoftverekről, a legapróbb részletekbe menően. Mindezt természetesen megteheti, ahogy megtehetné a már említett Vasutas Bélyeggyűjtők Baráti Köre vagy akár maga Dévényi Tibi bácsi is. Semmivel sincs több jogalapja bárkitől bármilyen információt követelni. A BSA egy egyesület, jogi státuszát tekintve nem különbözik bármely más (pl. bélyeggyűjtő, ugye) egyesülettől. A BSA Magyarországot 1994-ben alapították multinacionális informatikai cégek. Célja elviekben az illegális szoftverhasználat visszaszorítása, a gyakorlatban ez leginkább a tagok profitérdekeinek mindenáron történő érvényesítésében nyilvánul meg. Hangzatos elveik hitelességét legalábbis megkérdőjelezi az az eset, amikor illegálisan használt (!) Complex jogtárukból tettek fel kommentárokat honlapjukra, forrásmegjelölés nélkül (utóbbival önmagában is szerzői jogsértést követve el). Az igazi probléma azonban nem ezzel, sokkal inkább az eszközök finoman szólva nem teljesen tisztességes mivoltával és a tevékeny vagy passzív állami támogatással van.
„Police aided sales” Az egyre gyakrabban hallható fogalom azt a jelenséget jelöli, amikor az állam (nem feltétlenül a rendőrség) lobbiérdekektől és/vagy tudatlanságtól vezérelve beleavatkozik piaci és társadalmi folyamatokba egy adott cég, cégcsoport érdekeinek megfelelően, általában egy-egy monopóliumot erősítve, fenntartva. Erre itthon is számos példát ismerünk (Matáv ügyek, Campus program, stb.), de a leginkább hírhedtté a BSA tevékenysége vált. A BSA Magyarország Szoftverbevallás elne- vezésű kampánya kereté- ben az önkormányzatok, valamint a kis és közepes vállalkozások segítséget és eszközöket kapnak a szoftvergazdálkodási gyakorlatuk kialakításához | A BSA plakátjain a bilincs nem egyszerű dekoráció, már valóban élvezik egy páran az állami kosztot, közreműködésüknek hála. Az illegális szoftverhasználattal kapcsolatos ügyekből a BSA rendszerint igencsak kiveszi a részét, mint a sértettek (a szoftvermultik) képviselője, feljelentő és – a büntetőjogban egyedülálló módon – szakértőként is. Nem egyszer előfordult, hogy a kárérték megállapításánál a BSA-nak ugyancsak „maga felé hajlott a keze”. Számos ingyenes szoftvert is kereskedelmi megfelelőjének árán számított hozzá a kárösszeghez, míg a nem BSA tagok által készített kereskedelmi szoftvereket egyszerűen elfelejtette kárként feltüntetni. Hab a tortán a 2002-ben kötött BSA–ORFK-megállapodás, melynek értelmében a BSA feljelenti az általa feljelentendőnek ítélteket, szakértői támogatást nyújt a rendőrségnek és megjutalmazza a legaktívabb rendőröket. Cserébe a rendőrség részt vesz a BSA-akcióban és informálja őket. Magyarul a rendőrség az adófizetők pénzén részt vesz egy egyesület profitnövelő tevékenységében, bizonyos szoftverek illegális használatát aktívabban üldözi, mint másokét. Egyenlők és egyenlőbbek.
Bevalljuk? Térjünk vissza eredeti témánkhoz, a Szoftverbevallás akcióhoz. Nehéz ellenállni a BSA csábító ajánlatának: mi beküldjük neki a szenzitív információkkal teli pontos szoftvernyilvántartásunkat, cserébe ők megadják a (természetesen nem ingyen dolgozó) szoftvernyilvántartás-gazdálkodási tanácsadó cégek elérhetőségét, valamint adnak egy letölthető, licensz-nyilvántartást segítő programot. Mit érünk el ezzel? Ha esetleg nem stimmelne valami a szoftverlicenszeinkkel, gyakorlatilag feljelentjük saját magunkat, büntetőeljárást és nagy összegű kártérítést kockáztatva. (Holott választhatnánk a legalizáció értelmesebb módját is: áttérhetnénk az illegálisan használt szoftverek ingyenes, vagy olcsóbb alternatív megfelelőire, és csak a legszükségesebbeket vásárolnánk meg.) Mindemellett a BSA kezébe kerül egy olyan grátisz adatbázis, amely minden marketinges álma. Nehéz elképzelni, hogy az egyesület ne adná ki tagjainak adatainkat, már várhatjuk is a jobbnál jobb ajánlatokat. A PSZÁF közleményben hívta fel a bankokat, hogy nem csak nem kötelező a BSA felhívását teljesíteniük, de biztonsági okokból kifejezetten ellenjavallott! A BSA kampányát az adatvédelmi biztos jelenleg is vizsgálja, azt azonban előrebocsátotta, hogy a válaszadás megtagadóinak semmiféle jogi következményekkel nem kell számolniuk. A lényeg tehát, hogy mindenki szabadon eldöntheti, hogy milyen információkat kíván megosztani (vagy meg nem osztani) a BSA-val. Vagy akár Dévényi Tibi bácsival.
|