Magyarország tagja a világ legfejlettebb országait tömörítő kluboknak, polgárai a világ leggazdagabb negyedébe tartoznak. Biztonságunkat a legerősebb katonai szövetség őrzi, életünk minden területe egyre szervesebben illeszkedik a világ legnagyobb gazdaságába. Erős és egészséges a gazdaságunk, a konzervatív ágazatokra épülő ipar (pl. gépautó, vegyiáru, élelmiszer) és a szakképzettségéhez képest olcsó munkaerő a világ 30 legversenyképesebb országa közé emel minket. Hatalmas áruházak és nagy gonddal kialakított speciális üzletek termékei között válogathatunk. Egyre kifinomultabb és olcsóbb szolgáltatások teszik sokunk életét kellemesebbé, a mobilos internettől és az árnyas kávéházak teraszától az olcsó repülésen keresztül pénzügyeink kényelmes intézéséig.
A magyarok várható életkora az egyik legalacsonyabb Európában, egészségi állapotunk katasztrofális. Az egyre kevesebb gyerek írni-olvasni tudása korosztályról korosztályra romlik. Biztonságunkat egyre nagyobb mértékben bízzuk őrző-védő kft-kre a rendőrség helyett, igazunkért a bírósághoz fordulni drága és kivárhatatlanul lassú. A gazdagok és szegények közötti különbségek nőnek, emberek tízezrei, falvak és városok százai süllyednek egyre mélyebben az esélytelen szegénység mocsarába. Az Európában átlagos értéknél 10 százalékkal kevesebb embernek van hivatalosan munkája, mert sok a rokkant és a feketén dolgozó. Valutánk válságról válságra bukdácsol egekbe emelve a tőke árát, a kamatot.
A multinacionális vállalatok adóterhei minimálisak, a letelepedés költségét a munkaerő toborzásának és a beszállítói kör kialakításának árát nagyrészt az állam állja

A multinacionális vállalatok adóterhei minimálisak, a letelepedés költségét a munkaerő toborzásának és a beszállítói kör kialakításának árát nagyrészt az állam állja

Az emberek adóterhei és az államadósság egyszerre nőnek. A köz egészségének óvása, tudásának gyarapítása, a köz- és jogbiztonság fenntartása, az esélyegyenlőség biztosítása, a munkához jutás feltételeinek megteremtése és a stabil gazdasági körülmények megőrzése – ezek az állam klasszikus feladatai. A magyar állam ezek ellátására képtelen.
Ál-szolgáltatások Magyarországon, mint minden más államban létezik egészségügy, oktatás, vasút, ágazati szabályozás. Csak nem működik. A rendelők, egyetemi épületek, a pályaudvarok csak díszletek. A korábban működő szabályozókat szisztematikus munkával áramvonalasítja légvárrá köztársaságunk kormánya.

Azon a sorsdöntő augusztus 25-én Németh Imre agrárminiszteren látszott, hogy történelmi felelőssége tudatában lép a kormányszóvivői tájékoztató emelvényére. A teremben tapintani lehet a feszültséget: a kabinet aznap tartotta
első ülését Medgyessy Péter lemondása óta; az országnak nincs miniszterelnöke, a szocialisták kongresszusa este
választja meg új kormányfő-jelöltjét. A sajtó izgatottan várja, mit mond ebben a helyzetben Németh Imre. És a politikus
belekezd. „Az Alkotmánybíróság a tavalyi évben a 64. számú határozatában megsemmisítette a vadászterületen kóborló
kutyák és macskák elejtésének lehetőségét, ennek megfelelően módosítani kellett a jogszabályon. A hatályos törvény értelmében
ugyanis a vadász elpusztíthatta a gazdája hatóköréből kikerült kutyákat és macskákat” – mondja a tárca vezetője. Az újságírók nem akarnak hinni a fülüknek. De nem, szó sincs tévedésről. Ez itt Magyarország, a kormányválság kulcsfontosságú napja, az ott meg egy szocialista miniszter, aki bevezetője után elmagyarázza az új szabályozás lényegét.
Igen; ezt így kell csinálni. Miniszterelnöki lemondás ide, politikai viszály oda, Németh Imrének jeleznie kell: csapataik harcban állnak, az élet pedig megy tovább – kivéve azon kóbor kutyákét és macskákét, melyek tulajdonosát az adott vadászterület gazdája nem tudja felderíteni. Őket ugyanis lelövik. Mármint a kutyákat és a macskákat. Miközben a virtuális kormány agrárminisztere derűs pillanatokat okoz a sajtó képviselőinek, elvbarátai egy másik helyszínen valóságos királydrámára készülődnek. Az MSZP rendkívüli kongresszusáról azonban, óh, kárhozat, nem tudunk első kézből beszámolni – az eseményt ugyanis, a várható elvtársi légkörű anyázás miatt, zárt ajtók mögött rendezték meg szocialistáink. Az odabent történtekről így a résztvevők elbeszélésére kell hagyatkoznunk; nem is kell soká várni az első hírnökre, aki egy békési küldött személyében érkezik. Az ötpercnyi világhír – cigarettaéhséggel leplezett – reménye hajtja a szabad levegőre a férfit, aki egy óvatlan pillanatban a nyakában csöngő cédulát is megfordítja, hogy nevét helyesen tudjuk betűzni. Lapunktól sohasem állt távol a nagyvonalúság, így most sem esik nehezünkre, hogy személyének megörökítésével apró örömet szerezzünk: Bozsár Lajosnak. „Piroskát miért hagytad ki?
Hiszen mindent neki köszönhetsz!” – rikkantja a kongreszszus – immár a sajtó számára is nyilvános – végén egy rózsaszínbe
öltözött szocialista aszszonyság, midőn a miniszterelnök-jelöltnek választott Gyurcsány Ferenc addigi sikereiért köszönetet mond Katalin nevű édesanyjának és feleségének, Klárának. Fiatalabb olvasóink kedvéért: az anyós, Apró Piroska a kádári diktatúra hírhedt alakjának, Apró Antalnak a lánya, egyben Gyurcsány vállalkozásainak megalapozója. Erről – de, istenuccse,
nem csak erről – jut eszünkbe a kérdés: hát ebben az országban már bárki miniszterelnök lehet?