OFFLINE | puncs | kultúra
Sinatra-sorozat bagóér’
Frankie, a jenki
(2004. január)
Ami­kor a há­rom te­nor ‘94-es kon­cert­jén amo­lyan Os­car-díj­ki­osz­tós tömeghappening ke­re­té­ben fel­ál­lí­tot­ták a You Never Walk Alone cso­por­tos ope­rai el­vib­rá­lá­sa után, már resz­ke­teg láb­bal lé­zen­gett. Mind­ezek el­le­né­re tö­ret­len volt mo­so­lya, hisz ame­ri­kai volt, és a sóbiz ki­rá­lya, A Hang, ahogy hív­ták, bár nem an­­nyi­ra vér­be­li, de da­la­i­ban jen­ki, Frank Sinatra. Ha­lá­la után lé­zer­ko­ron­go­kon kí­sért.

Alighanem bo­lond­nak né­zett az el­adó – en­nél a nagy há­ló­zat­nál al­kal­maz­zák a leg­bu­tább, leg­han­go­sabb, leg­ne­ve­let­le­nebb fic­kó­kat, tisz­te­let a gyér ki­vé­tel­nek, és több­nyi­re nem tudsz kár­tyá­val fi­zet­ni –, mert a pult fel­ső so­rá­nak min­den fach­já­ból le­kap­tam egy CD-t. Szólt vol­na, hogy „ha­ver, itt nincs ki­lós ak­ció, hé!”, de mi­vel igen bun­kó, ar­ra várt ta­lán, hogy majd a pénz­tár­nál sül­­lyed­jek el. Tíz le­mez­zel egyen­sú­lyoz­tam el on­nan – már ko­ráb­ban meg­ve­sze­get­tem há­rom má­si­kat a Sinatra Collectionből, és el­állt ott­hon sze­mem-szám.
A ja­va­részt Don Cos­ta ál­tal pro­du­kált ba­ke­li­tek su­gár­át­ira­tai iga­zán gyö­nyö­rű­en szól­nak: ha big band-formáció kí­sé­ri, ak­kor az pa­zar, ha csak la­za presszó­ban­da, ak­kor is telt, tisz­ta és ma­nu­á­lis ér­ze­tű a hang­zás. És va­jon Sinatra hang­ja mi­től olyan be­cses, hogy öt­ven éven át ha­nyatt esett előt­te a vi­lág, ezen töp­ren­gek. Kar­cos, ke­mény, sis­te­reg is, leg­in­kább ba­gós. Nem­hogy négy ok­táv­ja és csen­gő fisz­tu­lá­ja nincs, mint a mi agy­ba-fő­be lőtt né­hai Jimmynknek, va­ló­szí­nű­leg asz­tal mel­lett is meg­hal­na, ahogy raj­kó­ék szok­ták fity­mál­va na­za­li­zál­ni az iga­zán na­gyo­kat. Mind­eköz­ben pe­dig olyan éne­kes-vi­lág­sztár, mint a klas­­szi­kus stí­lus do­yen­je, Dietrich Fischer-Dieskau je­len­ti ki, hogy El­la Fitzgerald mel­lett őt sze­ret­te leg­in­kább.
Mert Sinatra ze­nész. És ze­nél: dal­la­mai in­dul­nak va­la­hon­nan, és tar­ta­nak sú­lyok, csúcs- és mély­pont­ok fe­lé. Zsá­ner­áb­rá­zo­lá­sa pa­rá­dés: még egyik utol­só­ján, a je­len ide­jű megasztárokkal fel­vett duettlemezen is le­is­ko­láz­za a több­sé­get. Két-há­rom mu­zi­ká­lis kaf­fan­tás (de hogy!), és a ked­ve­sé­vel ér­tet­len­ke­dő, paj­kos boy maszk­ját öl­ti fel, vagy szo­mo­rú an­gol­kürt hang­já­ba si­mu­lón só­hajt pár le­ve­gő­set, ahogy egy ré­gi gye­rek­já­ték nyo­mán most tény­leg le­lö­vi őt nagy sze­rel­me. She shot me down – ta­lán a leg­szebb, bár nem a leg­ti­pi­ku­sabb Sinatra-dal. Bang-bang – ének­li a lö­vé­se­ket, min­ta a más­vi­lág­ról puf­fan­ná­nak már, a pisz­to­lyon is in­kább szor­dí­nó mint tom­pí­tó – iga­zi jenki-sztori.
És ha hal­lod, el­ső szo­mo­ro­dá­sod előtt higgy ne­kem, és gyor­san ve­gyél még a so­ro­zat­ból, amíg rá nem jön­nek, hogy 1.699 Ft-ért té­ve­dés el­ad­ni egy vi­lág­sztár stú­dió-nagy­le­me­ze­it. Ők nem ér­te­nek hoz­zá, Te vi­szont igen, de csak ed­dig ol­vass, ne to­vább. Menj a bolt­ba, ki ne hagyd! Kü­lön­ben bang-bang, mint Jimmynél!



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”