Ott ül te­hát a gyer­kőc az oszt­rák zse­ni A szín­igaz­ga­tó­já­nak elő­adá­sán, szo­ron­gat­ja a hang­ver­seny­bér­le­tét, ame­lyen nem­csak a cím, de az éne­ke­sek ne­ve és ké­pe is so­ra­ko­zik. Ott ül ta­ná­ra is, a tan­tes­tü­le­ti nép­te­len sar­kok pók­ha­ra­pó­ja, a di­á­kok ál­tal min­dig meg­alá­zott, a kol­lé­gái ál­tal je­len­ték­te­len­nek nyil­vá­ní­tott ének­ta­nár. Ezek az al­kal­mak el­hoz­zák éves nagy pil­la­na­ta­it. Ő a té­ma szak­ér­tő­je, nyil­ván két he­te ké­szí­ti fel a di­ák­ja­it.
Le­megy a szpí­ker az is­ko­lai, né­ha kö­zép­is­ko­lai B-középbe, és cédéket (!) té­tül té­ve fel, kér­de­zős­kö­dik. Ki­csit ci­ki is, mi­lyen száj­ba rá­got­ta­kat tu­da­kol, hisz az egész je­len kis­ope­ra Salz­burg­ban ját­szó­dik, el­mond­ják a vá­ros ne­vét ezer­szer. Ilyen kon­tex­tus­ban a Hol szü­le­tett Mo­zart? kér­dés­re a kö­vet­ke­ző vá­la­szok ér­kez­nek: Ausch­witz (!), Sze­ged (!), Bécs (…), né­ha Salz­burg. So­rol­jon fel há­rom Mo­zart-ope­rát! Vi­val­di, Bee­tho­ven, Kis éji ze­ne! És a ve­zér­csel: írt-e Mo­zart öreg­ko­rá­ban da­ra­bo­kat? S ha igen, mit?
No, per­sze go­nosz­ko­dás­sal ve­gyes ér­dek­lő­dés ez, de kü­lön öröm, hogy ak­ci­ó­ba len­dül a tan­erő, a szak­em­ber. Ő, aki az öl­tö­ző­nek át­adott ének­ter­mi tab­ló­ra csak egy mozartos cikk fe­lét teknokolozta fel, bát­ran el­vi­sel­ve, hogy el­vá­lasz­tó­jel­lel ér vé­get a ki­ol­ló­zott ha­sáb a Nők Lap­já­ból, vagy hon­nan. Te­hát kar­társ­nő ne­ki­áll súg­ni. A mel­let­te ülő fiú­gye­rek – nyil­ván lib­ling – je­lent­ke­zik, majd azt har­sog­ja: „nem kap­ták kéz­hez!” A szín­pad fe­lől jö­vő ér­tet­len­ke­dés mi­att ol­dal­ra néz, a ta­nár­nő új­ra mond va­la­mit, és a srác már meg­bá­to­rod­va dör­gi: Nem kapták kézhez!
Tud­va tud­ván, hogy az UFI fel­vi­lá­go­sult ol­va­só­it nem kell tá­jé­koz­tat­nunk W. A. Mo­zart ne­vű ze­ne­szer­ző ko­rán be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ról, még meg­em­lí­tem, hogy egy fan­tasz­ta is­ko­lás­le­ány – rá­uta­ló kér­dés­re – el­kezd­te ecse­tel­ni a kom­po­nis­ta öreg­ko­ri arc­kép­ét. Hab a tor­tán, A szín­igaz­ga­tó-elő­adás slussz­po­én­ja, és még az edzett ar­cú mű­sor­ve­ze­tő is ki­vil­lant­ja fo­ga sár­gá­ját, ami­kor vér­rel-ve­rí­ték­kel ös­­sze­gyű­lik a há­rom­ból két Mo­zart-ope­ra már. A va­rázs­fu­vo­la, jó, Fi­ga­ró, jó, de mondj még egyet! Ke­zed­ben a bér­let, hát min ülsz most, apu­kám? Igen, azt vág­ta rá.