Lothar gra­tu­lá­lunk, üd­vöz­lünk a fe­dél­ze­ten! Te já­té­kos­ként üdí­tő ki­vé­telt ké­pez­tél hon­fi­tár­sa­id kö­zött. Míg a töb­bi­ek iz­zad­va-ve­rej­té­kez­ve, fo­ga­i­kat csi­kor­gat­va túr­ták fel meccs­ről meccs­re a pá­lyát, te iga­zi fa­zon­sza­bász­ként vit­tél színt min­den­ko­ri együt­te­sed já­té­ká­ba, kül­csínt tár­sí­tot­tál a né­met el­szánt­ság, aka­rat di­a­da­lá­hoz. A vi­lág hó­dolt já­té­kos­ként mu­ta­tott kva­li­tá­sa­id előtt, 1990-ben Ne­ked ítél­ték az Arany­lab­dát is.
Vi­gyázz, mert a lab­da­rú­gó­ként szer­zett vi­lág­baj­no­ki cí­med (1990), to­váb­bi két vb-ezüs­töd (1982, 1986), Eb-arany­ér­med (1980), hét né­met és egy olasz baj­no­ki tró­fe­ád meg­an­­nyi más ered­mé­nyed mel­lett ná­lunk mit sem ér. Ma­gyar­or­szá­gon min­den­ki ért a fo­ci­hoz. Ha még UEFA-licensz is la­pul a zse­bé­ben, egye­ne­sen té­ved­he­tet­len szak­te­kin­téllyé, nem­zet­kö­zi­leg pá­rat­lan tu­dás­anyag­gal bí­ró tré­ner­zse­ni­vé lesz. Tud­nod kell, hogy a ma­gyar edzők­nek van mi­re fel­vág­ni­uk. Az iga­zán ered­mé­nye­sek ma­gyar ve­tély­tár­sak­kal szemben ve­zet­ték együt­te­se­i­ket egy­szer-egy­szer ma­gyar baj­no­ki cí­mig, ál­ta­lá­ban ak­kor, ha egy-egy me­cé­nás ele­get feccölt a csa­pat ös­­sze­vá­sár­lá­sá­ba, ki­vé­ve a Fradikát, mert ott a já­ték­ve­ze­tők is se­gí­tet­tek. Az edző­kép­zés fe­je az Új­pest­tel a nyol­ca­dik he­lyen sze­rény­ke­dik, vi­szont egy­szer ki­vit­te a vá­lo­ga­tot­tat a vi­lág­baj­nok­ság­ra. Hogy mi­kor? 1986-ban. Tu­dom, most 2004-et írunk… Klubcsapataink nem­zet­kö­zi sze­rep­lé­sét kér­de­zed? A Deb­re­cen még áll az UE­FA-ku­pá­ban, a töb­bi­e­ket hagy­juk. Ta­valy? Ta­valyelőtt? Még ré­geb­ben? Mon­dom, hogy hagy­juk.
Ezek után meg kell ér­te­ned, ha egye­sek már most az edzői ké­pe­sí­té­se­det fir­tat­ják, szak­mai hoz­zá­ér­té­se­det vi­tat­ják, az el­ső ve­re­ség után majd a fe­je­det kö­ve­te­lik az­zal, hogy ide­gen vagy és nem is­me­red a ma­gyar vi­szo­nyo­kat, rá­adá­sul ed­dig sem­mi­lyen ered­ményt nem tudsz fel­mu­tat­ni. Re­mé­lem tisz­tá­ban vagy az­zal, hogy az edző­bi­zott­ság egy em­ber­ként Eger­vá­ri Sán­dor mel­lett állt ki, ezért tő­lük – tisz­te­let a ki­vé­telnek – túl sok jó­ra nem szá­mít­hatsz. Ha si­ke­res le­szel, az ő szak­mai re­no­mé­ju­kat csor­bí­tod, di­let­tan­tiz­mu­su­kat bi­zo­nyí­tod, ha nem, ak­kor jön a „na ugye, mi elő­re meg­mond­tuk”.
Tud­nod kell azt is, hogy hi­á­ba vol­tunk az EB-selejtezőkön az utol­só for­du­ló­ig ver­seny­ben a má­so­dik he­lyért, mint 1997 óta min­dig, ez­út­tal is ne­gye­di­kek let­tünk. Mi­u­tán Gellei Im­re az ok­tó­be­ri buk­ta után még fel­ve­szi a de­cem­be­ri fi­ze­té­sét, az új esz­ten­dő­ben már Te le­szel az el­ső szá­mú fe­le­lős a vi­lág­baj­no­ki se­lej­te­ző­so­ro­zat min­den ered­mé­nyé­ért. Pa­pí­ron Svéd­or­szág, Bul­gá­ria, és Hor­vát­or­szág sok­kal (mind­egyik ott lesz a 2004-es EB-n), Iz­land va­la­mi­vel erő­sebb ná­lunk, Mál­tá­nál még job­bak va­gyunk. Né­met fej­jel, meg­al­ku­vást nem is­me­rő men­ta­li­tás­sal Te eb­be bi­zo­nyo­san nem akarsz be­le­tö­rőd­ni, meg­pró­bálsz majd hasz­nál­ha­tó tak­ti­kát, ered­mé­nyes já­ték­szisz­té­mát, és min­de­nekelőtt já­ték­fe­gyel­met kö­ve­tel­ni az ál­ta­lad ver­bu­vált nem­ze­ti csa­pat­tól. Kép­zeld, dol­go­zott ná­lunk va­la­mi­kor a 90-es évek ele­jén egy Kuusela névű finn edző, aki há­rom szót haj­to­gat­va ér­ke­zett egy ho­ni klub­csa­pat­hoz: mun­ka, mun­ka, mun­ka. El­ső évé­ben a csa­pa­tá­val baj­nok­sá­got nyert, de a kö­vet­ke­ző sze­zon­ban már el­ül­döz­ték. Né­ha fel­buk­kant va­la­me­lyik ala­ku­lat­nál a já­té­kos­ként szin­tén zse­ni­á­lis, tré­ner­ként gya­kor­lás­pár­ti Var­ga Zol­tán, majd ve­re­sé­gek­kel övez­ve, já­té­ko­sai kol­lek­tív sza­bo­tázs-te­vé­keny­sé­gé­től sújt­va bu­kott el. A ma­gyar lab­da­rú­gó ké­nyel­mes faj­ta, jól ke­res, la­kás, ko­csi, nők, bu­li, ha­ve­rok meg­van­nak, re­mek az ügy­védje, szép a lé, nem hisz ab­ban, hogy jobb is le­het­ne, ak­kor meg mi­nek sza­kad­jon meg. Van el­len­pél­da is: a Ba­la­ton FC egy Kuttorral és tu­cat­nyi lel­kes bot­lá­bú­val lett őszi baj­nok. Ha va­la­ki iga­zán akar, en­­nyit ér.
Nem ja­vít­ja a hely­ze­te­det az MLSZ-ve­ze­tés sem. A dr. Bozóky, Puhl, és Berzi Sán­dor ne­vé­vel fém­jel­zett gar­ni­tú­rát a szár­nyai alá vet­te kis ha­zánk elő­ző, be­val­lot­tan fut­ball­ba­rát kor­má­nya, de ők nem tud­tak él­ni a be­lé­jük he­lye­zett bi­za­lom­mal. A tá­mo­ga­tás­ként ka­pott mil­li­ár­dok né­hány sta­di­on re­konst­ruk­ci­ó­já­nak lep­le alatt kü­lö­nö­sebb ered­mé­nyek nél­kül foly­tak el. Ma­rad­tak a rep­re­zen­tá­ci­ós össze­jö­ve­te­lek, kül­föl­di kong­resszu­sok, je­len­tős presz­tízst biz­to­sí­tó nem­zet­kö­zi tiszt­sé­gek, ré­gi nagy­sá­gok ár­nyé­ká­ban va­ló süt­ké­re­zés, pa­po­lás a sem­mi ered­mé­nye­i­ről, vagy hosszú hall­ga­tás vál­ság­hely­zet­ben. Most egy túl­élő-show sze­rep­lő­jé­nek min­den ru­tin­já­val ju­tot­tak el Hoz­zád, raj­tad ke­resz­tül min­den ma­gyar fo­ci­ra­jon­gó ab­szurd hely­zet­ként az ő túl­élé­sü­kért szur­kol. Volt egy jó hú­zá­suk, de nem tu­dom re­mél­hetsz-e to­váb­bi se­gít­sé­get tő­lük.
Én min­den­ki más­sal el­len­tét­ben csak sze­re­tem a fo­cit, de nem ér­tek hoz­zá. Azért fo­gadj el tő­lem Lothar né­hány jó ta­ná­csot! Ami­kor ös­­sze­ál­lí­tod a ke­re­tet, meg­ha­tá­ro­zod a tak­ti­kát, légy ön­fe­jű, a sa­ját meg­ér­zé­se­id­re és ta­pasz­ta­la­tod­ra hall­gass! Ne bi­zony­gasd mér­kő­zés után, hogy a vá­lo­ga­tott men­­nyi­re akart, haj­tott, küz­dött, a né­zők lát­ni fog­ják! Ha va­la­ki ali­bi­zik, nyu­god­tan za­vard el, saj­nos el­ér­tük azt a ní­vót, hogy ná­lunk nin­cse­nek pó­tol­ha­tat­la­nok! Ma­radj né­met edző, és ak­kor ta­lán 2006-ban min­ket is részt­ve­vő­ként jut­tat­hatsz el szü­lő­ha­zád­ba. Min­den­ki más­tól ne­he­zet ké­rek: éle­tük­ben elő­ször pró­bál­ják meg ne csak szín­leg, de tény­legesen tá­mo­gat­ni az új ka­pi­tányt.