OFFLINE | puncs | fényező
Magyar hajnal hasad? •Nix tabletta!
Bo­ro­zás
(2004. január)
Ne en­ged­jük ma­gun­kat té­vu­tak­ra csá­bí­ta­ni. A bo­ro­zás az iga­zi ma­gyar és har­ma­dik út. (Se nem jobb, se nem bal: ke­resz­tény és nya­kal. It hurts.) Bo­roz­ni nem azt je­len­ti, hogy mi­u­tán a len­gyel karatecsapat köl­csön­adott kék öve­in le­eresz­ke­dünk a ho­tel­te­rasz­ról, au­tó­sam­pon­ra al­ku­do­zunk egy ben­zin­kút­nál, mert a pia na­gyon drá­ga, vi­szont al­ko­hol a Fobizánban is van. (Élet­ből el­le­sett pél­da.)

Azt sem je­len­ti, hogy vi­dé­ki nagy­vá­ro­sunk fő­ut­cá­ján, a ko­csi te­tő­ab­la­kán ki­lóg­va, sár­ga­ré­pa­da­ra­bok­kal az ing­gal­lé­ron, be­le­ri­kolt­juk az al­föl­di éj­be, hogyaszongya: „Jól néz­zé­tek meg a lis­tát, so­ha töb­bé kom­mu­nis­tát!” – ez már a pő­re po­li­ti­kai pro­pa­gan­da. De az sem bo­ro­zás, ha egyik ke­zünk­ben a Ham­vas Bé­la-ös­­szes­sel, a má­sik­ban egy must­fo­ko­ló­val, ar­cun­kon Szeremley Hu­ba sza­kál­lá­val olya­no­kat lö­künk, hogy a bor „szép”, meg „jó a tan­nin­ja”, to­váb­bá „kar­csú” és „vib­rá­ló”, il­let­ve érett as­­szony­hoz ha­son­lít­gat­juk. A két ma­ga­tar­tást jól össze­gez­te Né­meth Lász­ló, a je­len­tős bo­rá­sza­ti szak­író: „szno­bok és pa­rasz­tok” – mondá, s eh­hez tény­leg nincs mit hoz­zá­ten­ni.
A bo­ro­zás név­vel il­le­tett ma­gyar fi­lo­zó­fi­ai ha­gyo­mány­nak két­ség­te­le­nül kor­lá­to­kat szab a ha­zai egy­sé­gek je­len­tős ré­szé­nek gya­lá­za­tos bor­kí­ná­la­ta. „Van fe­hér meg vö­rös” – mond­ja a sér­tő­dött fel­szol­gá­ló (pin­cér­nek len­ni ugyan­is rang és stal­lum) – e sza­va­kért egy ép pszi­ché­jű or­szág­ban las­san, zi­zeg­ve be­gyúj­ta­nák a lé­zer­kar­dot. Ilyen­kor azt kell vá­la­szol­ni, hogy „Mi­nek igyuk? Fe­hér­nek vagy vö­rös­nek?” (Vö. még rá­cso­dál­ko­zás az ötez­res­re: „Nincs ki­sebb?” „Mi­ért, van ki­sebb is?”). Eset­leg hoz­zá­fűz­het­jük, hogy ez tud­tunk­kal pusz­tán tab­let­ta kér­dé­se, il­let­ve a szal­ma­tö­rek és a mű­trá­gya he­lyes ke­ve­ré­si ará­nyá­nak meg­vá­lasz­tá­sa. Ha még nem va­gyunk har­ci­as ked­vünk­ben, ak­kor tö­re­ked­jünk ar­ra, hogy a szok­ta­tás el­ső, ne­héz lé­pé­se­in gyor­san túl­le­gyünk, til­ta­ko­zó má­junk­ra pe­dig ide­jé­ben máj­ko­sa­rat te­gyünk. Ezek azon­ban csak szük­ség­meg­ol­dás­ok. A cse­lek­vő ma­gyar­ság el­en­ged­he­tet­len ré­sze nap­ja­ink­ban, hogy min­den igaz ha­za­fi be­gyűjt­sön leg­alább két olyan bo­ro­zó­cí­met, ahol bort mér­nek és jót. Cí­me­it a lel­ké­ben me­len­ges­se, ön­töz­ze, mes­se és cse­rél­je alat­tuk a föl­det. Ami­kor élet­ké­pes­sé­gét mind­két pa­lán­ta be­bi­zo­nyí­tot­ta, őket jó ma­gya­rok­nak to­vább­ad­ja, ez a har­ma­dik év­ez­red fel­ada­ta.
A bo­ro­zás ugyan­is a ma­gyar­ság be­fog­la­ló for­má­ja. Aki al­ka­lom nél­kül bo­roz, azt csu­pán haj­szál vá­laszt­ja el a ve­de­lő­től, él­te a lét s nem­lét gye­pű­jén por­tyáz. Sze­rel­mi bá­nat, fo­lyó­irat-ala­pí­tás, név­nap, vá­lasz­tá­si ve­re­ség, bár­mi jó. Az utób­bi eset­ben azért vi­gyáz­ni kell, mert szuicid haj­la­ma­ink át­lök­het­nek ben­nün­ket azon a bi­zo­nyos ha­tá­ron, és azon kap­juk ma­gun­kat, hogy haj­na­li há­rom­kor szí­nes ott­hon­kás szo­ci­a­lis­ta sza­va­zók­ra va­dá­szunk a bu­dai al­só rak­par­ton. Ver­seny­sze­rű bo­ro­zás­nak mi­nő­sül (bár a prof­iz­mus tény­leg ti­los), ha pár­kap­cso­lat vé­gé­ből ki­fo­lyó­lag egy négy­zet­mé­ter bort ren­de­lünk, kétdecis po­ha­rak­ban, majd a kö­vet­ke­ző négy­zet­mé­ter­nél rá­för­me­dünk a pin­cér­re, hogy az üres po­ha­rak­ra rak­ja a kö­vet­ke­ző for­du­lót, mert jó vissza­néz­ni a meg­tett út­ra. Az amatőrsport má­sik faj­tá­ja ver­seny­pá­lya ki­je­lö­lé­se, és azo­kon vál­ta­ko­zó hos­­szok le­úszá­sa: de ezt nyolc bo­ro­zó alatt nem ér­de­mes ki­tűz­ni. A lé­nyeg: a sor­ren­di­sé­get nem sza­bad szem elől té­vesz­te­ni. Nem azért iszunk, mert ré­sze­gek aka­runk len­ni, ha­nem mert min­den­fé­le flanc nél­kül sze­ret­jük a bort. Sze­re­tünk ré­szé­vé vál­ni egy több év­szá­za­dos ma­gyar ha­gyo­mány­nak, el akar­juk si­rat­ni a szerémségi vagy a mé­ne­si bor­vi­dé­ket, be­szél­get­ni aka­runk, po­gá­csát ha­rap­ni, csí­pő­se­ket mon­da­ni és na­gyo­kat vi­táz­ni. Bár emel­ke­det­tebb ál­la­pot­ban több­ször meg­fo­gad­tuk, hogy ha­ta­lom­ra ju­tá­sunk ese­tén egy­részt vis­­sza­vesszük Ba­la­ton­gyö­rö­köt a hun­cut né­me­tek­től, más­részt meg­tor­ló had­já­ra­tot ve­ze­tünk a csong­rá­di bor­vi­dék el­len, azért – el kell is­mer­ni – van­nak él­vez­he­tő ho­mo­ki bo­rok is. Sőt: a bo­ro­zás azok­kal az iga­zi. Atyá­ink nem­ze­dé­ke még nó­tá­zott, sőt eset­leg egy-egy zsol­tárt is meg­koc­káz­ta­tott bo­ro­zás köz­ben – de ez csak pro­tes­táns kö­zeg­ben el­fo­ga­dott. Jófej vol­tunk­ból ki­fo­lyó­lag moz­gal­mi da­lo­kat éne­kel­ni gyö­kér­ség, úgy­hogy az éne­ket most ha­nya­gol­juk né­hány év­ti­ze­dig, amíg hely­re­áll a dol­gok rend­je. Mé­lyed­jünk te­hát el ma­gyar­sá­gunk­ban.
Be­szél­jen he­lyet­tünk a zöldveltellini.

- R. R. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”