Nem ez a baj: sok­kal in­kább az bö­ki a cső­rün­ket, hogy az er­köl­csi mér­cé­ről és a szo­ci­á­lis ér­zé­keny­ség­ről szí­ve­sen pré­di­ká­ló kor­mány tag­ja kép­te­len össze­füg­gő és értelmes mon­da­tok­ban el­ma­gya­ráz­ni, hogy hon­nan van a száz­mil­li­ó­nyi pénz. Va­gyon­nyi­lat­ko­za­tá­ban ugyan­is csak né­hány mil­li­ó­nyi meg­ta­ka­rí­tás­ról meg miniszteri fizetéséről nyi­lat­ko­zott a hon­vé­del­met ok­ta­tás­tech­no­ló­gu­si meg pénz­ügyi szaküzemgazdászi vég­zett­ség ad­ta ma­ga­biz­tos­ság­gal irányító mi­nisz­ter (su­gár­zó te­het­sé­ge már-már Sza­bó János-i ka­li­be­rű). Tény­leg nem szí­ve­sen óbé­ga­tunk lé­le­gez­te­tő gé­pek­ről meg gyer­mek­ét­kez­te­tés­ről, de re­mél­jük, az elő­ző kor­mány tag­ja­i­nak zse­bé­ben oly szí­ve­sen tur­ká­ló ér­zé­keny szo­ci­ál­de­mok­ra­ta lel­kek el­kép­ze­lik, va­jon hány szo­mo­rú­ság­tól és a föld­hi­va­ta­li pe­len­ká­zó hi­á­nyá­tól meg­gyö­tört kis­gyer­mek ar­cá­ra le­he­tett vol­na mo­solyt va­rá­zsol­ni en­­nyi pénz se­gít­sé­gé­vel. Irány Eu­ró­pa!