Pápai Lajos püspök a keresztény értékek válságáról és a reményről
Magyarország félhomályban
(2003. december)
Lapunknak adott exkluzív interjújában a győri egyházmegye püspöke beszélt a több irányból felerősödött keresztény-ellenességről, az Európai Alkotmányról, elődjének, a mártírsorsot vállalt Apor Vilmos püspök örökségéről, és arról, hogy milyen lelki állapot jellemzi 2003 végén az országot. – „Azt szeretném, hogy az emberek az utcán közlekedjenek, a templomokban imádkozzanak, és a parlamentben politizáljanak” – mondta Medgyessy Péter tavaly, két utcai MSZP-s szórólap-kampány között. Püspök Úr! Mit gondol erről a kijelentésről?
– A szocializmusban úgy értelmezték a vallásszabadságot, hogy szabad a templomban imádkozni. A keresztény ember számára viszont természetes, hogy hívőként a mindennapi élet bármilyen területén megjelenhet, részt vesz a nemzet életében. Tehát ha valaki úgy érti az idézett kijelentést, hogy a keresztény ember csak a templomban legyen hívő, akkor az elfogadhatatlan számunkra.
– A tavalyi választási kampány óta pedig felerősödött a kormánypártoknak azon igénye, hogy az egyházak ne politizáljanak.
– Nyilvánvaló, hogy az egyház tagjai között ilyen értelemben van különbség, tehát papoknak vagy püspököknek nem kell pártpolitikával foglalkozni. Az egyház előírja, hogy a papok ne töltsenek be olyan feladatot, amely közhatalom gyakorlásában való részvételre jogosít. De ez nem állami törvény, hiszen az Alkotmány alapján nekem erre éppen annyi jogom lenne, mint bárki másnak, hanem egy belső, egyházi önkorlátozás. Azért létezik ez a szabály, mert egy püspöknek vagy egy papnak többféle szellemi mozgalomhoz tartozó hívei is lehetnek. Az egyház vezetőinek akkor kell megszólalniuk, ha mindenkit érintő erkölcsi alapelvek vagy az emberi jogok forognak kockán. Akkor viszont fel kell emelniük a szavukat.
– Egyik előadásában azt tanácsolta a fiatal hívő értelmiségnek, hogy „merjen önmaga lenni és vállalja, hogy ő más”. Mit értett ezalatt?
– Általában a „másságot” arra szokták alkalmazni, hogy egy nagyobb tömegen belül egy kisebb résznek a másságát jelöljék meg vele. A hitüket tudatosan vállaló fiatal keresztényekre is nyugodtan lehet ezt a kifejezést alkalmazni, ugyanis kisebbségben vannak. S mint kisebbség, véleményem szerint megérdemelnék a pozitív megkülönböztetést.
– Hogyan?
– Ha valakiről kiderül, hogy valódi keresztény életet él, rendszeresen gyakorolja a vallását, akkor gyakran egyfajta lenézéssel szembesül. A szocializmus, mint hivatalos ideológia ugyan megváltozott, például a kapitalizmust már nem bírálja, de az egyház- és vallásellenesség megmaradt. Korábban szisztematikusan folyt az egyház kiszorítása, elnémítása, de arra azért ügyeltek, hogy a médiában ne legyenek nyílt támadások ellenünk. Ma pedig tény, hogy évente többször meggyalázzák a katolikus temetőket. A média pedig elbagatellizálja ezeket az ügyeket.
– A sajtó általában egyszerű rongálásnak állítja be az ilyen és az ehhez hasonló ügyeket.
– Ha tényleg csak rongálásról van szó, akkor Mécs László költő soraival élve el kell mondanunk: „E fiúkért valaki felelős.”
– De nemcsak a temetőben lehet rongálni, hanem a közéletben is. Pár éve egy „művészeti” eseményen disznóvérbe mártottak keresztet, idén pedig egy „művészfilmet” hirdettek úgy, hogy a kereszt horogkeresztet formált a plakáton.
– Bizonyos liberális körök nem elégednek meg azzal, hogy ők úgy gondolkodnak, ahogy akarnak, hanem szinte bosszantja őket, hogy van, aki másként gondolkodik. Ezt a tényt nem tudják elfogadni, és úgy reagálnak rá, hogy a hivők számára szent jelképeket teszik gúny tárgyává.
– Keresztényellenes hangokat azonban mostanában nemcsak a kormánypártok oldaláról lehet hallani, de egy-két hangos, magát jobboldalinak tartó csoport irányából is.
– Az egy bizonyos oldalról érkező támadások már nem lepnek meg bennünket, mert azok természetével tisztában vagyunk. De mindenképpen fájó, amikor azt tapasztaljuk, hogy másutt is akadnak olyan erők, akik szisztematikusan támadják a kereszténységet, csökkenteni akarják annak hatását a magyar történelemre és visszasírják a pogány időket. Vádjaikkal szemben Magyarországon a kereszténység elterjedése egy alulról jövő mozgalomból indult el, Szent István inkább csak már az intézményi kereteket hozta létre.
– Többen úgy gondolják közülük, hogy nemcsak a kereszténységgel szemben kell harcolni, de az általánosan elfogadott eredettörténetünkkel is.
– Nem a mi feladatunk, hogy történelmi kérdésekbe beleszóljunk, ám a magánvéleményem az, hogy van valódi történelmünk, és nem szorulunk rá dákoromán jellegű elméletekre, ami miatt mások nevethetnének rajtunk. Nem kell szégyellni az igazi történelmünket.
– Napjainkban éles vita zajlik arról, hogy az Európai Alkotmányban szerepeljen a kontinens keresztény értékeire való hivatkozás. Miért fontos ezen értékek megnevezése?
– Az Alkotmány preambulumának semmi köze a mostani jogokhoz. Egyszerűen ténykérdés, hogy ha megemlékezünk a görög és a római civilizációról, vagy a felvilágosodásról és egyebekről, akkor nevetséges volna a kereszténységet kihagyni.
– Milyen hatása lehet az uniós csatlakozásnak a hívő magyar emberek életére?
– Ez nagyrészt azon múlik, hogy egy unióba belépő ország milyen érdekérvényesítő képességekkel rendelkezik. Ha valamit nem tudunk kiharcolni, akkor azért most már csak magunkat hibáztathatjuk. Sok függ attól, hogy emelt fővel csatlakozunk-e az Európai Unióhoz. Az is fontos szempont, hogy mi magyarok mivel tudunk hozzájárulni az unió kereszténységéhez, hiszen az unióban a keresztény értékek válságban vannak. Ezer évvel ezelőtt, amikor Szent István országa az akkori európai közösségbe belépett, szintén mélyponton volt az európai kereszténység. A mi belépésünk pozitívan változtatta meg a helyzetet.
– Melyek ma a katolikus egyház legnagyobb gondjai?
– A papság elöregedése mára súlyos gonddá vált. Még ha a jelentkezők száma most növekedne is, akkor is sokáig tartana, hogy a javulás érezhetővé váljon. A keresztény értelmiség nevelése terén szintén nehézségeink vannak. A régi rendszerben nagyon sok értelmiségi megőrizte a hitét, de mégsem nevezhetjük őket keresztény értelmiségieknek, mert a hitük nem állt értelmiségi szinten. Nagyon fontos, hogy erős értelmiségünk legyen. Hiányuk belső bizonytalanságot eredményezhet.
– Milyen állapotban van az egyházi oktatás helyzete Magyarországon? Ön a győri egyházmegyében igen tevékeny tíz évet tudhat maga mögött, hiszen a térségben nyolc katolikus iskolát alapított.
– Nagy eredmény, hogy létezik négyszáz katolikus iskola, lényegében egységes irányítással. A rendszerváltozás óta az egyházi iskolahálózatot tulajdonképpen kiépítettük, és mostantól már annak minőségét szeretnénk javítani.
– Hogyan tekint az egyház a fiatalokra?
– Rajtuk múlik az egyház jövője. Egyébként az egyetemista korú fiatalokat könnyebben tudjuk megszólítani, mint a negyven évnél idősebbeket, akik már gyakran közömbösek. A fiatalokban még van egy kiirthatatlan vágy valami más után.
– Püspök Úr! Ön igen sokat tett mártírhalált halt elődje, az 1945-ben a szovjet katonák által agyonlőtt Apor Vilmos győri püspök emlékének ápolásáért. Miért fontos Apor Vilmos szellemi öröksége?
– Apor Vilmos előkelő származása ellenére nagyon jól megértette az egyszerű emberek gondjait. Sokat tett a szociális igazságosságért, mentette az üldözötteket. Amikor például meghozták a zsidótörvényeket, akkor a szószékről támadta meg az akkor belügyminisztert, később felkereste a győri gettót és még szocialistákat is bújtatott. Tudatosan vállalta a mártíromságot, amikor több száz lányt és asszonyt védelmezett a részeg szovjet katonák elől. Apor Vilmos jellemzően huszadik századi szent. Úgy lett vértanú, hogy megtapasztalta a náci és bolsevik diktatúrák előszelét. Életművéről a rendszerváltozás előtt természetesen nem lehetett beszélni. Azóta viszont sikerült azt is elérni, hogy 1997-ben a Szentatya boldoggá avatta Apor Vilmost.
– Mit szól ahhoz, hogy a várakozásokkal ellentétben idén nem a pápa kapta meg a Béke Nobel-díjat?
– Ez sem a Szentatyának, sem az egyháznak nem jelentett semmiféle traumát, legfeljebb a Nobel-díj bizottság fosztotta meg magát attól a megtiszteltetéstől, hogy a pápa huszonöt éves fáradozásáért egy ilyen kitüntetést adhasson.
– Ön szerint milyen morális, lelki állapotban van Magyarország 2003 adventjén?
– Az ország mai lelki állapotát leginkább ahhoz a félhomályhoz, ködhöz hasonlítanám, amikor hajnali misére mennek az emberek, de a templomokban ragyog a fény, világosság uralkodik. Úgy látom, hogy a rendszerváltozással bekövetkezett sok új változást az emberek nem tudták feldolgozni. A nemzet erkölcsi állapota is megrendült az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt években nyíltan hirdetett erkölcstelenség a helyzetet még súlyosabbá tette. Eközben az emberek azt látják, hogy bizonyos dolgokat meg lehet tenni anélkül, hogy annak bármilyen következménye lenne. Ennek eredménye, hogy rezignálttá, közömbössé válnak, s azt gondolják, hogy minden mindegy, úgysem lehet tenni semmit. A mindent elöntő, szürke köd passzívvá teszi az embereket, s ez hatalmas veszély. A kereszténység üzenete ezzel szemben az, hogy a történelemre ugyan mindig jellemző egyfajta félhomály, hiszen a régi világot Isten országának megjelenése nem változtatta meg térben és időben, hanem azon belül terjedt el, de aki akarja és van szeme hozzá, az a félhomályban is észreveszi a terjedő fényt. Nekünk pontosan az a feladatunk, hogy ezt a fényt bemutassuk és felragyogtassuk, különösen karácsonykor.
|
