Hónom alatt a honlapom
Politikusok a neten (2004. szeptember) Az UFi informatikai- és ízléscsoportja megvizsgálta néhány magyar politikai közszereplő megjelenési formáját az információs szupersztrádán. A honlapokról általában elmondható (természetesen akad kivétel…), hogy bizony ritkán frissülnek (sok helyen még az ep-választásra, vagy a 2002-es szavazásra buzdító feliratok olvashatók) és olyan képet mutatnak, amely egy modernizálni próbáló tanácsadó fejéből pattant ki. Mintha a honanya/honatya a háta közepére sem kívánná ezt az egész technikai bűvészkedést. Kevés weboldalról mondható el, hogy tulajdonosa láthatólag próbálja kihasználni a világháló nyújtotta előnyöket. Amatőr hiba sok honlapon, hogy nemcsak, ugyanazokat a híreket találjuk az információs blokkban, de szinte kísértetiesen hasonló kivitelben, megfogalmazásban, kísérőképpel, mint képviselőtársaik honlapjain. Ilyen esetben nehéz nem arra gondolni, hogy központilag van leosztva, hogy most márpedig mi is az igazán izgalmas hír, avagy az egyes honlapokat ugyanaz a csapat „tartja karban”, s innen eredeztethető az összekacsintás. Nem nagy kreativitásra utal a design megformálásában a pártot eredendően jellemző szín-betűtípus és a térbeli elrendezés utánzása. Mondhatnánk, nem kunszt egy SZDSZ-es politikus honlapját „mondjuk” fehérrel és kékkel (esetleg madarakkal) díszíteni, míg az MDF standard jelzőlámpa-zöld és a Fidesz narancssárga-kék kompozíciói is olyan fizikai fájdalmat okoznak, mint a trolibusz végállomásán a szakadó esőben a megállóba direkt be nem álló BKV-jármű. Az MSZP tagjainak honlapjai kifejezetten szórakoztatóak (is lehetnek). A közkedvelt animációs bevezetés olyannyira népszerűnek tűnik, hogy többen sírva verték az asztalt webmesterüknél, hogy neki bizony legyen valami izgő-mozgó bigyó a honlap megnyitásakor a képernyőn. Míg az ötszáz forintos művigyorral megáldott Horváth Csabánál csupán a választható menüpontok mozdulnak be a képernyőre, addig Mandur Lászlónál virtuálisan kőbe vésődik az Országház sziluettje és gyermekkori képei felfelé pörögve cserélődnek (ha nem akarjuk, akkor is). Vári Gyula honlapján – aki vadászpilótából lett szocialista képviselő – egy stilizált Mig repül be a képernyőre, ami majdnem felborulva hagyja el látóterünket. Aki alaposan átböngészi az internetes politikusi honlapokat, érdekes (sokszor meglepő) információkhoz juthat. Most álljon itt néhány, a tejesség igénye nélkül: Zuschlag János (MSZP) a weben keresztül tudatja velünk, hogy már volt templomban (le van fényképezve!) és hogy kedvenc fotópartnere Kovács László. Katona Béla (MSZP) lazább stílusúra vett honlapjából megtudhatjuk, hogy háborús gyermek ő, aki még elsőáldozó is volt. Kedvenc étele a lecsó, állata a kutya, virága a rózsa és hogy leginkább a Beatlest és a Muzsikás együttest szereti hallgatni. Mandur László (MSZP) szeret fényképezni amolyan csendéletszerű kompozíciókat, de ő sem kutya, amikor vicces pózt kell vágni a kamera előtt… Kékkői Zoltán (Fidesz) kék alapon narancssárga betűkkel hihetetlenül egyszerű (túl egyszerű) módon megszerkesztett honlapján tudatja velünk, hogy „2000. december 4-től FKGP frakcióvezető-helyettes lettem, 2001. április 17-étől pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára vagyok.” Vajon lemaradtunk valamiről? Selmeczi Gabriella (Fidesz) kék alapú webes felülete arról tudósít, hogy a hölgy volt riporter és, hogy „a közösség gondjai ma is ugyanúgy érdekelnek, mint szerkesztő-riporter koromban.” Ez szép. Érdemes végignézni a honlap fotógalériáját, mert többek között megláthatjuk, hogyan mosolyog elég konkrétan a képviselő asszony egy koszorúzáson! Demszky Gábor (SZDSZ) szokásos kék-madaras konstellációban ismerteti saját közleményeit, megnézhetjük fotóit még a máriapócsi búcsúról is (1978. augusztus). Ma már lehet, hogy nem menne ilyen „rendezvényekre”? Mécs Imre (SZDSZ) leginkább parlamenti munkájának bizonyítékait és a Demokrata elleni per anyagait mutatja be a menüpontok nélküli lapon, amelyen még elfér egy karikatúra és egy cikk is a Heti Válaszból. Pettkó András (MDF) intrójában, miután a szocialista államcímert szétrobbantja a koronás címer, a megszokott zöld alapszínekkel kombinálva egy jól szerkesztett honlapon találjuk magunkat, ahol virtuális sétát is tehetünk a képviselővel – és hangjával – a Parlamentben. Font Sándor (MDF) pedig igéző mosolyával egyetemben tudatja velünk, hogy még pontosan mennyi idő (nap, óra, perc, másodperc) van még 2005-ig.
|